Vendégposzt: Kötelező olvasmányokról

Kötelező olvasmányok - 1

Véget ért az iskola és elkezdődött a téli szünet. Ideje elővenni a kötelező olvasmányokat!
Mikor írni szerettem volna kötelezőkről, és arról, mi a problémám velük, ráébredtem, csak egy szemszögből látom ezt a kérdést: a saját gyermekkori élményeim határozzák meg, hogyan is gondolkodom. Ezért felkértem valakit, aki nem csak, mint egykori gyerek láthatja ezt a témakört, hanem édesanyaként is. Fogadjátok szeretettel Barbarát, a Mom With Five blog szerzőjét, és az ő véleményét ebben a mindannyiunk számára sarkalatos kérdésben:Érdemes továbbolvasni »

Rain Arlender: Az élet esszenciája

Rain Arlender - Az élet esszenciája - 1

Az élet esszenciája egy skót család regénye, akik egy tradícionális whiskey lepárlót vezetnek, különösebb szakmai sikerek nélkül. Ám egyszer, egy szerencsésen végződő fiaskó miatt elnyerik az év whisky-je díjat. Az elismerésnek köszönhetően és a színvonal fenntartása érdekében egy új, szokatlan, és titkos eljárást kell bevezetniük. Ha kiderül a titok nyitja, a család jó híre és megélhetése is veszélybe kerülhet. Ettől akár zavarba is jöhetnének, de ők inkább belevetik magukat a tömeggyártásba. Kerül, amibe kerül! Hivatalosan a merész újítások és a családi összetartás ereje adja a Rattray Whiskey különleges zamatát. Nem hivatalosan pedig megmarad a nagy kérdés: mi ez a különleges összetevő tulajdonképpen és pontosan hogyan állítják elő ipari mennyiségben? A történetet keretét két ilyen véletlen és enyhén morbid “fejlesztés” adja, miközben a família minden egyes tagját megismerhetjük.Érdemes továbbolvasni »

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Jane Austen - Büszkeség és balítélet - 2

A ma születésnapos Jane Austent ironikus hangvétele tette az angol irodalom egyik kiemelkedő alakjává. Regényeiben a valóságos lehetőségek keverednek a romantikus ábrándokkal, komoly témák szellemes párbeszédekkel. Írásaiban az angol vidék hétköznapi életét mutatja be, ennek megfelelően alakjai maguk is átlagemberek, sokszor nyers őszinteséggel és komikusan bemutatva. Így nem kapunk róluk hamis képet és még a negatívan bemutatott szereplők sem dühítenek, inkább nevetségesekké vagy szánalmassá válnak a szemünkben. Karakterei a naivtól a ravaszig, az ostobától az éles eszűig, a szenvedélyestől a ridegig elég széles palettán mozognak.Érdemes továbbolvasni »

Liane Moriarty: Hatalmas kis hazugságok

Liane Moriarty - Hatalmas kis hazugságok - 2

A Hatalmas kis hazugságok egy ausztrál tengerparti város lakóinak életét mutatja be, azokra az eseményekre fókuszálva, amik egyikük halálához vezettek. Moriarty mégsem arra helyezi a hangsúlyt, ki lesz az áldozat és a gyilkos, bár a lehetőségeket folyamatosan számbavesszük, amíg olvassuk a regényt. Inkább a múltban és jelenben ugrálva mutatja meg a szereplők mélységeit, motivációit, életük hétköznapinak tűnő, mégis izgalmas eseményeit, végig fenntartva a kíváncsiságot, hova fognak vezetni az egyre nagyobb vihart kavaró szárnycsapások. A gyilkossághoz vezető történéseket lineárisan mutatja be, megfűszerezve a rendőrségi kihallgatások kommentárjaival. Közben lényegtelennek tűnő szálakat sző a fő gondolatmenet köré, amikkel teljessé teszi egy tanmese kirakóját. Ezek pedig a női lélek magasságait és mélységeit, a modern társadalom betegségeit, az egyén és a csoport érdekütközésének problémáit teszik nagyító alá. A realisztikus ábrázolás révén felismerhetjük magunkat vagy a környezetünkben élőket, így nagyon értékes igazságokat ad át a kötet:Érdemes továbbolvasni »

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van

Gail Honeyman - Eleanor Oliphant köszöni, jól van - 1

“Hogy vagy?” Minden nap felteszik ezt a kérdést különböző emberek, különböző helyeken, különböző időpontokban. A legtöbben udvariasságból, amolyan köszönéssel egybeolvadt érdeklődéssel. Akad, aki komolyan kérdezi, akit tényleg érdekel, de sajnos az idő vagy a hely nem alkalmas arra, hogy ebből hosszabb beszélgetés kerekedjen. És legyünk őszinték, olykor ez így van jól. Van egy pontja az ember életének, amikor igazából már nem is akarja tudni a választ, mert annyira kevés energiája maradt a saját segélykiáltását is meghallani, nemhogy valaki másét. Sokszor ilyenkor csak egy közömbös “Köszönöm, jól!” választ adunk ki magunkból és megyünk tovább.

Érdemes továbbolvasni »