Amy Harmon: Arctalan szerelem

Ha minden ember arcát Isten alkotta, vajon nevetett, amikor az enyém került sorra?“

Amy Harmon - Arctalan szerelem - 1

Nem olyan régen láttam egy videót, amin különböző korú férfiakat és nőket kérdeztek arról, hogy ha egy dolgot megváltoztathatnának a testükön, mi lenne az. Fül, homlok, magasság, még a bőr is szóba került. Majd megkérdezték ugyanezt gyerekektől. Hableányfarkat, gepárdlábakat, szárnyakat kértek. Ők nem elvenni szerettek volna magukból, hanem inkább hozzáadni… Majd eljött a tökéletes válasz: “Semmit sem változtatnék!” Elgondolkoztatott, vajon mikor lesz fontosabb mások véleménye, mint az, hogy igazán jól érezzük magunkat a bőrünkben vagy egymás társaságában? Mikor tűnik el a fantázia, a vidámság a külsőnk mögé? Mikor kezdődhetett a tudat, hogy nem vagyok szép, vagy szerethető? Ha másokat képes vagyok szeretni minden “hibájukkal” együtt, vagy pont azokért, magamat miért nem? Mennyire definiálja a megjelenésünk, hogy kik vagyunk valójában?

Ironikus módon az Arctalan szerelem, ami a fenti kérdésekkel foglalkozik, a borítójával fogott meg. Így bizonyítva, hogy a külalak nagyon is segít, hogy valami vagy valaki érdekelni kezdjen. De a borító nem minden, a belseje sokkal szebb a könyvnek. De izgalmas kérdés, hogy akkor is ilyen hatással lett volna rám, ha elvárásokat támasztok a fülszöveg vagy mások értékelése miatt vele szemben?

Ambrose és Fern állnak a történet középpontjában, folyamatosan változva, mégis kiegészítve egymást. Előbbi a jóképű, tehetséges és kedves fiú, aki a háború poklát megjárva testi-, és lelki sebek által összetörve érkezik haza Irakból, utóbbi pedig az önbizalomhiányos rút kiskacsa, aki már hattyúvá változott, de még mindig nem érzi magát annak. Külön-külön szembesülnek a saját vágyaikkal, hogy előítéletek nélkül nézzék őket a többiek, mégis olykor mindketten téves következtetéseket vonnak le a látszat alapján, legyen az pozitív, vagy negatív. Ahogy mi mindannyian…

Amy Harmon - Arctalan szerelem - 3

Ahogy a történet halad előre, mindketten megtapasztalják, hogyan hat az identitásukra a külsejük változása, és már tudják, mi az, amit szeretnének megőrizni. Sokkal fontosabbá válik a kedvesség, bátorság, szeretet és azok, akik önmagukért szeretik őket. A gazdag belső világ, ami nem múlik el a külalak változásával. Nagyon jól bemutatja a kötet, hogy a kinézetünk mennyiben befolyásolja, hogy alakul a személyiségünk és azt, hogy ha egyszer megszeretünk valakit, a felszín mögötti arcát csak még szebbnek látjuk. Ez az egyik lényege a könyvnek: igenis számít a külcsín, de semmit sem ér belbecs nélkül.

A kettejük között folyamatosan alakuló kapcsolat a legjobb értelemben hétköznapi: először lassan ismerkednek, apró lépéseket tesznek a barátság, majd a szerelem felé. Nem nyomják el és nem akarják a másikat megváltoztatni. Őszintén és tisztelettel viseltetnek egymás személye és érzései iránt. Segítenek feldolgozni a másik veszteségeit, és elfogadni egy új valóságot. A konfliktusokat az élet hozza: családi bonyodalmak, gyász, anyagi problémák, önazonosság keresése, jövőkép változása. Nincsen szerelmi háromszög, megcsalás, vagy egyéb kreált dráma. Így a romantika, vagy szerelem szavak nem hangzanak elcsépeltnek, és nem kapnak negatív felhangot, mert a történet nem veszti el a kapcsolatot a valósággal.

A kötet nagy meglepetése a rejtett főszereplő, a történet a szíve-lelke, Bailey. Egy igazi hős, aki nem hagyja, hogy a helyzete vagy a lehetőségei korlátozzák. Senki sem teheti Bailey-t a sarokba, mert ő a saját életének főszereplője. Ha közelebbről és szokatlanabb szemszögből is megvizsgáljuk a könyvet, rájövünk, hogy az ő álmairól, vágyairól, életigenléséről szól. Nem sajnálja magát, utánamegy annak, ami számára fontos. Közben megtanít minket, hogy senki sem tudhatja, mikor jön el az ő ideje, ki előzi meg, kit hagy maga után. Ezért kihozza minden helyzetből a legtöbbet és ha nem érhet célba egy adott módon, keres másik utat. Bátorsága és merészsége inspirálja a többieket. Bölcsessége átszövi a történetet, alternatív jelentést ad a cselekménynek és a végkifejletnek. Mivel várhatóan rövid az élettartama, ő tényleg csak azzal foglalkozik, ami igazán számít: mi az, ami megmarad azután, hogy a testünk semmivé foszlik?

“Lehet, hogy mi mindnyájan a kirakó egy-egy darabkája vagyunk. Egymás mellé kerülünk, és létrejön az, amit életnek hívunk. Senki sem tudja, mi az ő szerepe, és azt sem, hogy mi lesz ebből az egészből. Lehet, hogy a csodák, amiket megtapasztalunk, csak a jéghegy csúcsát jelentik. És az is lehet, hogy nem vesszük észre azt a jót, amit az amúgy rettenetes dolgok hoznak magukkal.”

Amy Harmon - Arctalan szerelem - 4

A kötet a Twister Media Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: