“Mit számít, hogy nyelvünkben és szokásainkban különbözünk, ha a célunk közös?”
Egyre inkább ott ólálkodik a Roxfort ódon falai körül a kegyetlen, borotválatlan fickó: a valóság. Csak gyűlnek a kérdések: Hogyan kezdődik egy háború: A sötét jeggyel? Vagy talán a sajtóban? Netán különös eltűnésekkel? Egy fiú tusájával? Országok és fajok közti széthúzással? A nagyúr visszatértével? A minisztérium konokságával? Nagyon átgondolt már ez a regény a vihar előtti csendről, mely összeköti a várható baljós eseményeket a látszólag összefüggéstelen előzményekkel, közben mégis szórakoztat. A végén pedig minden kérdésre választ kapunk. Érdemes továbbolvasni »
Szabó P. Szilveszter neve ismerős lehet a Budapesti Operettszínház látogatóinak, elsősorban az önmagával és a világgal vívódó intrikus szerepköréből, de természetesen ennél bővebb szerepeinek a palettája. Nekem személyes kedvencem: ha a színpadra lép, nem lehet nem rá figyelni, minden mozdulata, rezdülése elárul valamit a megformált karakterről. Azonban nem csak a színpadon aktív, szeret többek között írni is.