Varázsvilág: A Mardekár-ház

“Hogyha agyafúrt s ravasz vagy,
Ne is tekints másra:
A Mardekár való neked.
Ott lelhetsz sok társra.”

Mardekár - 2.jpg

A Mardekár-ház preferált tulajdonságai a becsvágy, és ravaszság. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy törekvés a nagyságra. Arra, hogy a legjobbak legyenek, kitűnjenek az átlagból. Ehhez kemény munka kell, előrelátás, és elszántság. Könnyen mondhatjuk rájuk, hogy arrogánsak, hatalomra éhesek, énközpontúak, és könyörtelenek is tudnak lenni, ha a sikerükről van szó. De ez csak a róluk szóló előítélet lenne, anélkül, hogy megnéznénk, mi is rejlik a sorok között. Ugyanúgy, mint a többi háznak, nekik is vannak negatív tulajdonságaik, ahogyan pozitívak is: erő, hatalom, teljesítmény, motiváció, szerepvállalás és lenyűgöző tudás. Ezek a jellemvonások teszik érdekessé Lord Voldemortot is: amellett, hogy félelmetes ember, aki rettenetes dolgokat művel, egy árván felnőtt fiúból zseniális varázsló lesz, amihez munka, idő és elszántság kellett. Ez sokat mond a házról, amelynek tagjai ha kitűznek maguk elé egy célt, nem ismernek lehetetlent annak eléréséhez, akár a saját korlátaikat is túllépik a siker érdekében. Harry Potter speciális képességeinek, adottságainak egy része is annak köszönhető, hogy Voldemort átruházta rá őket. Kettejük közös tulajdonságai mutatják azt is, miben hasonló a Griffendél és a Mardekár-ház: leleményesség jellemzi őket, és a végsőkig elmennek, hogy megnyerjék a csatáikat.

Mardekár - 7.jpg

A Mardekár-címer színei: zöld és ezüst

Ellentétben a Griffendél meleg színeivel a zöld és az ezüst kombinációja hidegséget, nyugalmat sugall. Ez értelmezhető úgy is, hogy az érzelmi távolságtartás, számítás, kontroll fontosabb, mint a szenvedély, lágyság. A forrófejű griffendélesekkel szemben, akik először cselekednek, utána gondolkodnak, a Mardekár-ház tagjai analizáló, elemző alkatok, akik ésszerűen cselekszenek, kitűnő stratégák és racionális, logikus lépéseket tesznek hosszútávú céljaik felé. Fókuszáltak, higgadtak. A zöld és az ezüst is a pénzt, jólétet, földi javakat jelképezi, amibe a legtöbben beleszületnek családjuk korábbi teljesítménye miatt. Míg sokan jellemhibának tekintik a kapcsolati tőke felhasználását, vagy kisebb teljesítménynek, ha valaki ezek által is halad előre, ez a logikus, és nagyon is mardekáros gonolkodás: használni minden eszközt, ami a rendelkezésükre áll. Legjobb példa erre Lumpsluck professzor, aki a kapcsolati hálójáról ismert, és aki ezáltal egy egyszerű tanári állásból is kiaknázza a benne rejlő jelentős társadalmi befolyást és a kényelmes életet nyújtó extra szolgáltatásokat. A zöld jelképezheti még az irigységet, az ezüst pedig a második helyezést. Ez a kettő együtt pedig igen nagy motivációt eredményez. Egy mozgatórugó ez a legtöbb mardekárosnak, hogy a vágyott figyelmet, az őt megillető helyet megkapja a kemény munkáért cserébe. Sokan gondolhatják azt, hogy a teljesítményüket beányékolják az őket övező negatív előítéletek. A griffendéleseket pozitív megkülönböztetésük és a kiváltságaik helyezik előre, mikor legtöbbször a forrófejűségüktől a szerencse menti meg őket. Pedig a Mardekár-ház megérdemelné, hogy a kemény, egész éves munkájukat ne az utolsó pillanatban kiosztott jutalmak helyezzék a második helyre. A zöld az élet, természet, megújulás színe, az ezüst pedig a változékony Hold jelképe, és egy formázható, alkalmazkodó fém. Ezek mutatják a potenciált a Mardekárban a megújulásra, alkalmazkodásra, túlélésre, folyamatos fejlődésre. Perselus Piton, Horatius Lumpsluck, Draco Malfoy és Regulus Arcturus Black példái remekül mutatják ezeket a változásokat és a lehetőséget a fejlődésre. Sokuknak jut jelentős szerep a történet végkimenetelében ezeknek a tulajdonságoknak köszönhetően.

Mardekár - 14.jpg

A Mardekár jelképe: a kígyó

A kígyótól a legtöbben félünk, hiszen nagyon különbözik tőlünk. Ez az ösztönös félelem vezethetett oda, hogy legtöbbször negatívan jelenítik meg. A Bibliában például a Sátán megtestesítője, aki megkísértette Ádámot és Évát a tudásvágyuknál és kíváncsiságuknál fogva. Általában az ördög, a gonosz megnyilvánulására asszociálhatunk a kígyóról, ami a Harry Potter szériában különösen igaz. A Griffendél hősei melett ők adják a kontrasztot, kiemelve a sötét varázslók létszámát a házban. A jelképéhez méltóan Mardekár párszaszájú volt, aki megérti a kígyókat és parancsolni is tud nekik. A Titkok kamrájában pedig egy ördögi szörnyet, egy baziliszkuszt rejtett el. Nagini pedig ehhez hasonlóan egy agresszív és veszélyes kiterjesztése Voldemort hatalmának. De sokan elfelejtik a legelső kígyót, akiről a sorozatban olvashatunk: az állatkerti terráriumba zárt boát, akivel Harry egyfajta közösséget érez, hiszen egy törékeny állatról van szó, aki sosem ismerte a szülőföldjét, és fogságban kénytelen élni, míg Harry ki nem szabadítja. Ez a védtelenség, ami a kígyó alkatának eredménye, és a veszélyes erő, ami a fizikai erejéből illetve a méregfogaiból ered, a kígyó kettősségét mutatja. Minél törékenyebb egy állat, annál fontosabb, hogy meg tudja védeni magát. Ez egy félreérthető, és sokszor félre is értett állat, aki az önvédelemből eredően lett veszélyes ellenfél, akinek a mérge lehet halálos, de életet jelentő gyógyszer is. Ehhez kapcsolódik a tipikus mardekáros tantárgy, a bájitaltan is. A legtöbb bájital lassú, alkotó folyamat, amihez a megfelelő összetevők, türelem, fegyelem és céltudatosság szükséges, amik klasszikus tulajdonságai a háznak. Az eredmény pedig ugyanúgy szolgálhat jó és nemes célokat, mint pusztítást. A kígyó levedli a bőrét, így időről időre új színeit mutatja meg, lassan fedi fel rétegeit, ahogyan a Mardekár-házról alkotott képünk is egyre összetettebb a sorozatot olvasva. Jó és rossz, elkövető és áldozat, sötétség és fény és a kapcsolódás a kettő között adja Mardekár esszenciáját: az embert, akiben megvan minden lehetőség.

Mardekár - 12.jpg

A Mardekár klubhelyiség: a tó alatt, a pincében

A Mardekár klubhelyisége hosszú, alacsony mennyezetű terem volt. Durva kőfalait láncon lógó, kerek, zöld lámpák világították meg. A míves kandallópárkány alatt lobogott a tűz, fényében faragott székek és üldögélő mardekárosok körvonalai rajzolódtak ki.”

A mardekárosok, akár a kígyók, leginkább árnyékban mozognak, szó szerint és szimbolikusan is rejtve vannak a szemünk elől, ahogyan az igazi természetük is. Nem félnek a sötétebb oldaluktól, és “földhözragadt” klubhelyiségük is mutatja a realisztikus gondolkodásukat. A föld alatt télen meleget, nyáron hideget érezhetünk, ami az előnyeit mutatja az elhelyezkedésüknek. Ismét a logikus gondolkodás és a felhasználható eszközök kiaknázása tér vissza. Viszont kevésbé otthonos, távolságtartó kívülről nézve ez a közeg, ami az egyén elkülönülését, önállóságát mutatja a csapatszellemmel, közösségi célokkal szemben.

A Mardekár-ház szelleme, a Véres Báró

A legijesztőbb szellem a Roxfortban egyértelműen a Véres Báró, akitől még Hóborc is fél. A története sokatmondó: a szeretett nőt megkereste, hogy visszavigye édesanyjához, de összevesztek, és indulatában megölte őt. Mikor felfogta, mit tett, végzett magával is. Szellemként itt maradt, és láncokat aggatott magára vezeklésképpen. Mély megbánást mutat, és bünteti magát az örökkévalóságig. A legtöbb mardekárosnál láthatjuk, hogy egy belső konfliktus munkálkodik bennük, az érzelmeiket nehezen fejezik ki, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének mély érzésűek, ne lenne lelkiismeretfurdalásuk. De inkább elrejtik az érzékeny oldalukat, különösen a kétségeiket, vívódásukat. Szigorúnak, arrogánsnak tűnhetnek, de valójában maguk felett olykor keményebben ítélhetnek, mint mások felett. Elég Pitonra gondolnunk, aki leplezi a világ elől a legjobbat önmagában, mert nem bír a lelkiismeretfurdalásával, és így bünteti, hajtja önmagát, miközben nem hagyja el a lélekjelenléte és nem veszti el szem elől, amit Lilytől tanult.

Mardekár - 11.jpg

Aranyvér

A mardekárosok büszkék arra, hogy varázslók. De a túlzott büszkeség könnyen átcsaphat mások lenézésébe, vagy akár rasszizmusba. Mardekár, Voldemort, vagy Grindelwald gondolatai könnyen a nácizmust, vagy egyéb, megkülönböztetésen alapuló totalitárius rendszert juttathat eszünkbe. Ez utalhat belső bizonytalanságra, önutálatra (pl. a félvér Voldemort esetében), félelemre az üldöztetéstől, ami a Roxfort alapításának korában különösen igaz lehetett. Attól függetlenül, hogy a varázslat segítségével a kivégzést elkerülték a boszorkányok és a varázslók, a vadászat rájuk nem tűnik kevésbé ijesztőnek. Elég, ha Ariana Dumbledore életét megnézzük, hogy rájöjjünk, mi minden fügött attól, hogy a varázslók a muglik között hogyan élhettek. Innen nézve nem tűnik őrült gondolatnak a varázslógyermekek védelme, és a varázslók rejtőzködése, elkülönítése. A túlélés és a traumák az embert szélsőséges eszmék felé terelhetik, és mindenki máshogyan reagál ezekre. Nem szabad kiragadni Mardekárt ebből a kontextusból, és a félelemből, amiből ez a hozzáállás táplálkozik. És nem szabad emiatt elfelejteni, hogy nélküle Roxfort sem létezne…

Az, hogy ez a jelenség ebben a házban üti fel a fejét, nem jelenti azt, hogy ők mind velejétől fogva romlottak, vagy gonoszak. Sokan otthonról hozzák ezt a hozzáállást magukkal, az otthoni nevelés, a környezet tanítja őket erre. Könnyen belátható, hogya a roxforti házbeosztás is erősítheti ezt: “Vannak ők és vagyunk mi” mentalitást erősítheti a versengés. Az éles határok a csoportok között finomra hangolhatják ezeket az ellentéteket, elkülöníthetik még jobban egymástól a gyerekeket. Könnyű azt mondani, hogy valaki rossz, és figyelmen kívül hagyni, milyen korban élt, milyen tapasztalatok formálták, vagy egy rossz tulajdonsága miatt minden érdemét semmisnek tekinteni, de ez nem ilyen egyszerű. Gyakran egy adott kor lenyomatai vagyunk, ami évszázadok távlatából vizsgálva már egyértelműnek tűnhet, hogy mi benne a helytelen, felül lehet vizsgálni, ez alapján pedig helyre lehet hozni a hibáit. De akkor az adott körülmények között élve nem ilyen könnyű átlátni.

Összességében azt gondolom, ami leginkább jellemző erre a házra, az a kiaknázásra váró lehetőség, tehetség és motiváció, ami minden tagjában benne van, és egyénfüggő, mit kezdenek vele. Kiállhatnak a gyengébbekért, szembefordulva egy veszélyes elnyomóval, mint Regulus. Lehetnek bátrak, és feláldozhatnak mindent a szerettükért, mint Piton. Minden habozásuk, félelmük ellenére tömegeket mozgósíthatnak meg, és eldönthetik egy csata kimenetelét, mint Lumpsluck professzor. Lehetnek hatalmas mágusok, akik előremozdítják a varázslótársadalmat, mint Merlin, aki díjat is alapított azok számára, akik ugyanezt teszik. Nézz ki egy magasztos célt, dolgozz meg érte, hozz áldozatokat! Légy nagyobb és vedd át érte a jutalmad: ez a Mardekár!

Mardekár - 6.jpg

A többi házról itt olvashatsz: Hollóhát, Hugrabug, Griffendél.

A Harry Potter sorozat az Animus Kiadó gondozásában jelent meg, a kötetek itt megrendelhetőek!

A bejegyzéshez fontos forrás volt ez a videó, amit szeretettel ajánlok!

4 Comments on “Varázsvilág: A Mardekár-ház

  1. Visszajelzés: Varázsvilág: A Griffendél-ház | Könyvkuczkó

  2. Visszajelzés: Varázsvilág: A Hugrabug-ház | Könyvkuczkó

  3. Visszajelzés: Varázsvilág: A Hollóhát-ház | Könyvkuczkó

  4. Visszajelzés: Varázsvilág: Házak harmóniája | Könyvkuczkó

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: