Emma Donoghue: A szoba

(Aki nem olvasta el a könyvet, annak most szólok, a bejegyzés nyomokban cselekményleírást tartalmaz)

Emma Donoghue - A szoba - 4

Többször jártam már úgy, hogy minél jobb egy könyv, annál nehezebb volt szavakba önteni az érzéseket, amiket keltett bennem. A szoba felkavart, megérintett. Az elején bájos volt, majd egyre nyugtalanítóbbá vált, utána hihetetlenül izgalmas lett. És mikor már felemelkedtem volna, hirtelen nagyot zuhantam. Mintha gyomronvágtak volna. Egyszerre éreztem úgy, hogy színültig töltött és úgy, hogy teljesen kifacsart. Becsuktam a rémségei miatt, de egy perccel később megint kinyitottam, mert nem bírtam nem továbbolvasni. Kíváncsi voltam, mi lesz a főszereplők sorsa. Sodort magával a cselekmény és az érzelmi hullámvasút, amire felültetett. Ha bezárkóztam a lakásba, vagy kiléptem a kertbe, teljesen más megvilágításban láttam a világot, és benne magamat.

A könyv Jack, egy öt éves kisfiú szemszögéből mutatja be az ő és az édesanyja történetét, ami egy tizenkét négyzetméteres szobában kezdődik. Itt élnek, a külső világgal egyetlen tetőablak a kapcsolatuk. Belső világukat Anya töltötte meg furcsa játékokkal, mesékkel, szeretettel. Jack számára a Szoba a világ, az édesanyja a minden. Ártatlan lényének ez a két dolog kell, hogy biztonságban érezze magát, mert nem is tudja, mi minden várhat rá odakint. Koránál és tapasztalatlanságánál fogva ő a tökéletes “megbízhatatlan szemtanú”. Minden történést érzékel maga körül, de keveset ért. Így felfokozott állapotban tartja a szerző az olvasót, mivel mi pontosan értjük, miről is van szó. Még akkor is, mikor ignorálni akarjuk ezt, mert a hideg ráz, hogy elképzelhetetlen borzalmakra egy kisgyerek ártatlan csevegése vezessen rá. Pont a gyermeki nézőpont miatt egy ideig adott a nagy kérdés: Miért nem mennek ki a Szobából? Tulajdonképpen hol is vannak: menedékben, bunkerben? Elég sok kép pörgött a fejemben, de nem jöttem rá a megoldásra. Nem láttam a formálódó képet, mert nem akartam ezt a lehetőséget számításba venni, míg a végén nem maradt már más.

A helyzet az, hogy nem tudnak kimenni, mert foglyok. Anyát elrabolták tizenkilenc évesen és az elmúlt hét évet egy kerti fészerbe bezárva töltötte elrablójának trófeájaként. Jack ebből a “kapcsolatból” született, a Szobán kívül még sosem járt. Bizonyos nézőpontból ő tartja életben az édesanyját. Olyan szempontból egy áldás a narráció módja, hogy nem írja le a durvább dolgokat konkrétan, mégis jól tudjuk, miről van szó. A képzelet pedig olykor sokkal rosszabb, mint a valóság. De amint rájövünk, mi történik velük tulajdonképpen, megértjük, hogy az életmódjuk, a különös játékaik mind a helyzetük átvészeléséről és az esetleges szökésről szólnak. Jack pedig öt évesen kezd elég idős  lenni már ahhoz, hogy kérdéseket tegyen fel, részben megértse kettejük valóságát, és aktívan segítsen kiszabadulni.

Emma Donoghue - A szoba - 1

A szökéssel azonban nem ért véget a történet, csak új fejezet kezdődik. Az anyának hét évig az volt a célja, hogy kikerüljön a világba, megmeneküljön. Miután ezt elérte, nem látja a következő lépést. Ráadásul arra is rá kell jönnie, hogy egy olyan világba vágyott, ami már nem is létezik: súlyos mértékben sérült, a szülei elváltak, a történtek miatt ismert ember lett, nem a régi élete várja vissza. Az elmúlt éveit, lehetőségeit már sosem kapja vissza. Fontos, hogy hogyan rehabilitálódnak és mennyire másra van szüksége az Anyának és Jacknek és hogy oldódik fel ez a feszültség. Amíg teljesen érthető módon az anya felejteni akar, addig a kisfiú a már ismert dolgokba kapaszkodna. A Szobában minden kiszámítható volt neki, míg a külvilágban sose tudja, mi következik. A zajok, a messzeség, új szagok, a gyors mozgás és a felgyorsult élet. Ezeket mind el kell sajátítania az elejétől fizikailag, szellemileg és lelkileg is. Bent csak ők voltak egymásnak, így Jack nem ismeri a különböző társas érintkezéseket, nem tudja felmérni a távolságokat és megijed mindennek a mértékétől. A saját, elszigetelt kis Szobájában él. Neki rengeteg dolgot kell megtanulnia a kitárult világról. Édesanyjának pedig már nem kell tartania magát, átcsapnak a feje felett a hullámok, így elkerülhetetlen az összeomlása.

Számomra a könyv legerősebb pontja a tévéinterjú volt. Már a tény is szívszorító, hogy egy anyát azzal vesznek rá, hogy a kapott pénzzel biztosíthatja a gyermeke jövőjét, de maga a riport mutatta meg az érzéketlenség, áldozathibáztatás, értetlenség és a szenzációhajhászás netovábbját. Itt szembesül az olvasó először konkrét részletekkel, azzal, hogy ez a két ember mennyi mindenen ment keresztül, és mekkora veszélyben voltak valójában. Külső szemlélőnek ez egyszerűen felfoghatatlan, elképzelhetetlen. Mégis a nő fájdalmát aknázzák ki a nagyobb cirkuszért, miközben gyakorlatilag belökik a szakadékba. Az empátia legkisebb jele nélkül teszik felelőssé azokért a dolgokért, amit a túlélés érdekében meg kellett tennie. Közben a gyermekét, mint valami torzszülöttet mutatják be. Tökéletesen ábrázolja, milyen vakon tud viszonyulni a média egy ilyen tragédiához és közben mit akar sugallni a nézőknek. Csodálniuk kéne ennek a nőnek a bátorságát, az erejét, hogy ép ésszel kiszabadult ebből a helyzetből és közben nem csak élhetővé tette a gyereke számára a ketrecet, amibe zárták, hanem egy gazdag belső világot teremtett neki.

A szabadság fogalmának tiszteletére tanít az írónő. Figyelnünk kell arra, hogy körülöttünk hány formája van jelen minden nap a rabságnak. Nem csak az emberekének. Cirkusz, fogság, állatkert… Emelett rámutat, hogy mindannyiunknak úgy kéne élnünk az életünket, mintha épp frissen szabadultunk volna a fogságból. Örüljünk a napfénynek, a falevelek illatának, egy kutya társaságának, a finom fagylaltnak, játszótereknek, egy új barátnak. Ne menjünk el az ilyen esetek mellett, és ne vegyük magától értetődőnek a szabadságot. Egyszerűen csak vegyünk egy mély lélegzetet, és élvezzünk ki minden percet, amíg tehetjük, ünnepeljük és védjük meg!

Emma Donoghue - A szoba - 3

A kötet az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető!

3 Comments on “Emma Donoghue: A szoba

  1. Visszajelzés: Nicola Yoon: Minden, minden | Könyvkuczkó

  2. Visszajelzés: Blogszületésnapi kérdezz-felelek | Könyvkuczkó

  3. Visszajelzés: A Szépség és a Könyvek | Könyvkuczkó

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: