Suzanne Collins: A kiválasztott

(Aki nem olvasta el a könyveket, annak most szólok, a bejegyzés nyomokban cselekményleírást tartalmaz)

Suzanne Collins - A kivalasztott - 4

Véget ért a Nagy Mészárlás és elkezdődött a forradalom a Kapitólium ellen. Katniss, Beetee és Finnick az eddig leromboltnak hitt tizenharmadik körzetbe került. Peetát, Johannát és Annie-t pedig foglyul ejtették és a fővárosba szállították. A tizenkettedik körzetet elpusztították. Katniss nem tudja feldolgozni ezt az új helyzetet és a fokozatosan rápakolt terhek alatt teljesen összeomlik. Pedig a körzet elnökjelöltje, Coin és az ő játékmestere, Plutarch számít rá, mint engedelmes bábura jelképre a háborús propagandában és ezen keresztül Panem összefogásában.

Tízszer tovább tart összerakni magadat, mint amennyi idő alatt szétesel.”

A médiaháború nagy hangsúlyt kap, de emellett azt is láthatjuk, milyen messze áll ez a komédia a valóságtól és mennyi féle célt szolgálhat akár egyetlen propaganda film is. De szükség van egy arcra, egy hangra, ami felkelti a figyelmet, empátiát ébreszt, tartja a lelket az emberekben és jó esetben egy csata kimenetelét is megváltoztathatja. Viszont mindkét fél elköveti azt a hibát, hogy nem óvja, hanem lebecsüli ezt a hangot: Coin Katnisst, Snow elnök pedig Peetát. Felhasználják őket egymásért és egymás ellen. Még nem olvastam olyan könyvet, ahol ekkora hangsúlyt kapott volna a pszichikai kínzás a fizikai mellett. Pedig sajnos a háború szerves része, hogy a szeretetet, kötődést, felelősségérzetet a visszájára fordítják. Ezzel kapcsolatban (is) lerombolja a könyv az illuziónk utolsó maradványait.

Persze, ha jól tudom, nem létezik olyan erkölcsi kódex, amely előírná, hogy mi az, amit már nem tehetünk meg egy másik emberrel.

A tizenharmadik körzet bemutatása komoly morális kérdéseket feszeget. Hiszen megfenyegették a kapitóliumot, így maradtak életben. Az lett volna a helyes, ha minden körzetre kiterjesztették volna az alkut és nem nézik végig a viadalokat, az éhezést, és Panem pusztulását. Segíteni is akkor kezdtek, mikor érdekükben állt, illetve mikorra már  biztos lett a győzelmük. A foglyokat is csak akkor menekítik ki, mikor látják, hogy nélkülük nehezebben boldogulnak. Így nem marad kérdés, a forradalomból kinek származik majd haszna és ki az, aki csak gyalog maradhat a nagy játékban.

A körzet bemutatása nagyon jó alap Coin elnöknő megismerésére is. Bár sokkal lágyabbnak, szolídabbnak tűnik Snow-nál, vérbeli politikus és opportunista. Lehet, hogy valamikor jó ügyért szállt harcba, de a saját hatalma megrészegítette és egyre keményebbé, érzéketlenebbé tette. A szemet szemért elv, ami meghatározza a stratégiáját, jogosnak tűnik, de csak táplálja a széthúzást és a harcot. Ez az elv áll végleg Katniss és Gale közé is.

Suzanne Collins - A kivalasztott - 2

“Megbízhatatlan, ostoba teremtmények vagyunk, a rossz emlékeket gyorsan elfelejtjük, és istenáldotta tehetségünk van önmagunk elpusztításához.”

Az első két könyv után most éreztem leginkább, hogy az egyes szám első személyben írt történetnek hátránya is lehet. Csak azokat a történéseket ismerjük, amik közvetlen hatással vannak a főhősre, a kiváltó okokat, a háttérben zajló eseményeket nem. A forradalom, a kapitólium távoli dolgoknak tűnnek, pedig ettől függ a szereplők további sorsa. Kíváncsi lettem volna egy ugyanilyen írásmódra, még két szereplő bevonásával. Míg Peeta bemutathatta volna, mi zajlik a fővárosban, ott hogyan adják elő ugyanazokat a történéseket, addig Gale-en keresztül végigkísérhettük volna a forradalom fontosabb eszközeit, hadműveleteit. Viszont annak az izgalma hozzáad a könyvhöz, hogy mindenki egyénileg átgondolhatja, szerinte mi történhet a háttérben. Az elbeszélési mód eddig tökéletesen működött a bizonytalanság, izgalom fenntartásában, itt viszont a történet egyes elemei kissé kiestek a fókuszpontból. Előtérbe kerül Katniss fejlődése – ami egyébként csodálatosan be lett mutatva -, és az érzelmei.

Mi mindig ezt tesszük. Megvédjük egymást.”

Gale, Katniss, Peeta felnőttek, akik egyre inkább tisztában lesznek a saját hatásukkal, a legapróbb döntéseik következményeivel, és az egymás között fennálló kapcsolatrendszerrel. Tisztázódik, hogy ki a lány múltja és ki lett a jelenje / jövője. Bár Katniss és Gale hasonlóak, és értik egymást, de az a fajta kötelék nem alakult ki köztük, ami a viadal miatt jött volna létre, hogy rábízzák az életüket is egymásra. A viadalt, ahogyan a forradalmat is csak az értheti, aki átélte. A kötet végére pedig Katniss és Gale személyében a pacifista és militarista szempontok egymásnak feszülnek egy feloldhatatlan konfliktust eredményezve. Szerintem egy kapcsolat sem működik hosszútávon, ahol mindkét fél lobbanékony, ráadásul fontos kérdésekben nem értenek egyet. Peeta viszont meg tudja adni a lánynak azt a biztonságot, amire szüksége van. Egy szeretettel, tisztelettel, megértéssel teli kapcsolat bontakozik ki közöttük.

A szereplők valóságosak, összetettek, így könnyű azonosulni velük. Nem tökéletesek, követnek el hibákat. Haymitch példája erre a legjobb, aki leginkább egy antihős jellemével bír, mégis nemes célok vezérlik. Hozzá hasonlóan többen egyáltalán nincsenek felkészülve a szerepre és az életmódra, amit rájuk osztottak, ezért legtöbbször csak botladoznak benne. Teljesen kikészülnek a felelősség, a sorozatos traumák súlya alatt. Ők nem az uralkodó elit, nem nyertesei a forradalomnak, csak a túlélői, akik próbálják összerakni saját roncsaikat. A következő generáció lesz az, aki nyerni fog ezen, és aki miatt ők megteszik a magukét.

“HA MI ELÉGÜNK, TI IS VELÜNK PUSZTULTOK!”

Katniss a hamvaiból feltámadva felnő: átlátja, mire képes a háború, mibe kerül az egyénnek, körzetnek, társadalom egészének. Tudja, mi vezetett a jelen helyzethez és mi az, ami véget vethet neki. Kinő a lázadó, indulatos bábu szerepéből, elkezdi bontogatni a szárnyait és már felismeri, kik az igazi ellenségei. Saját hibáit keresi és tudatosan fejlődik. Lassan, de biztosan elkezdi komolyan játszani a játékot (ahogy Peeta már az elején). Beletanul a politikába, megtévesztésbe és a saját eszközükkel győzi le ellenfeleit. Megérti, hogy a gyűlölet, amit jelenbeli vezető kivált, nem tehet vakká a jövőbeni vezetővel szemben. A végére eljut oda, hogy a saját bosszúja, a személyes harca fölé helyezi a közérdeket és akár az életét is odaadja egy jobb Panemért. Bár egész életében kísérteni fogja a múlt, mégis reménnyel telve, megnyugvást keresve dolgozhat egy szebb jövőért.

“Ilyenkor gondolatban listát készítek minden jó cselekedetről, amelynek valaha tanúja voltam. Olyan ez, mint egy játék. Egyhangú. Húsz év után talán már egy kicsit unalmas is. De vannak ennél sokkal rosszabb játékok.”

Suzanne Collins - A kivalasztott - 5

A kötet az Agave Kiadó gondozásában jelent meg, itt megvásárolható!

2 Comments on “Suzanne Collins: A kiválasztott

  1. Visszajelzés: Ezek a nők… | Könyvkuczkó

  2. Visszajelzés: Férfiasan tökéletes: Peeta Mellark | Könyvkuczkó

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: