Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Jojo Moyes - Mielőtt megismertelek - 2Bár egy kellemes, nyári, romantikus könyvnek tűnik, ezt a kötetet sokkal nagyobb mélységek, valóságosabb karakterek jellemzik, mint ahogyan azt a műfajtól vártam. Semmi szirup, nincs cukormáz. Csak az élet, úgy ahogy van: megoldandó problémákkal, hullámhegyekkel-, és völgyekkel, konfliktusokkal, szeretettel. Valami, amiért megéri küzdeni. Találkozik két ember, akikben látszólag nem sok közös van azon kívül, hogy egy városban élnek: különböző körülmények között nevelkedtek, más társadalmi osztályból érkeznek. Az anyagi helyzetük, családjuk, munkájuk is egyértelműen más irányba viszi az őket. De vajon mi lehet a közös egy arisztokrata, művelt, vakmerő férfiban és egy introvertált, munkásosztálybeli lányban, akitől az egész családja függ? A válasz egyszerű: a lehetőségek és a jövőkép hiánya.Érdemes továbbolvasni »

Robert Galbraith: Kakukkszó

Robert Galbraith - Kakukkszó - 5

Coco Chanel egyszer azt mondta: “Ha olyan dolgot akarsz birtokolni, amid soha nem volt, olyan dolgokat kell megtenned érte, amiket sosem tettél!” Ez a gondolat a legjobb ellenszer irigység ellen. Mert a legtöbben időnként vágyunk olyasmi után, ami nem lehet a miénk. De a nagy sóvárgás vakká tehet arra, mi is áll igazából az árcédulán. Lehet fényes karrierünk, anyagi biztonságunk, de mit ér, ha nincs, akiben igazából bízhatnánk vagy akivel megoszthatnánk. Lehet családunk, vagyonunk, legbelül mégis ürességet érezhetünk. Lehetnek sikereink, stílusos ruhatárunk, de közben olyan stresszes az életünk, hogy felemészt minket. Azt hiszem, az egyik válasz a kérdésre, hogy miért is kell mindig több, az az, hogy az árcédulát csak akkor fedezzük fel, mikor már nem válthatjuk vissza vágyunk tárgyát.Érdemes továbbolvasni »

Colm Tóibín: Brooklyn

Colm Tóibín - Brooklyn - 3

Sokan nem tudják milyen érzés, ha mélyen szereted a hazádat, és mennyire fáj, mikor figyeled, hogyan változik az ország, melyet a szüleid, nagyszüleid tettek azzá, ami. Mikor már annyira durva, ahogyan az emberek egymást kezelik, mikor a jókedv kihal a fiatalokból is. Mikor rá kell jönnöd, otthon nincs jövőképed. Bármennyire szereted az országot, a várost, a családod, a barátaid, elindulsz. Kitépett szívvel, de belevágsz. Izgulsz, félsz, hiszen egyedül kell boldogulnod. Minden korábbi ismereted, a tájékozódási képességed, a kapcsolati hálód, akár még a tanulmányaid is, egy ponton túl haszontalanná válnak. Mintha újra meg kellene tanulnod járni, beszélni, ismerkedni, csak épp nagyon gyorsan.Érdemes továbbolvasni »

Stephen King: A halálsoron

Stephen King - A halálsoron - 2.jpg

Stephen Kingről a legtöbbünknek a horror és mindenféle iszonyat jut eszébe. Azt hiszem, azért ilyen sikeres ebben a műfajban, mert nagyon jól ismeri az emberi természetet. Fogja a legnagyobb félelmeinket, legrosszabb tulajdonságainkat, legerősebb motivációinkat és ellenünk fordítja. Tudja, hogy annál ijesztőbb dolgot nem találhat ki, mint amit mi a saját elménkben létre tudunk hozni. Mert nem az a legrémisztőbb, mi vár ránk odakint a sötétben, hanem az, mi lakik a lelkünkben. A valós világot írja le, benne a megszemélyesített rettegéseinkkel, szorongásainkkal, amit mi magunk teremtünk meg. A stílusa nyers, őszinte, ám mégis olyan érzékletes, hogy élesen látjuk magunk előtt mindazt, amit leír. E mellett pedig végig fenntartja a kíváncsiságunkat olyasmivel, amire nincsen logikus magyarázat, vagy van, de nem akarjuk elfogadni azt.Érdemes továbbolvasni »

Andrew Hodges: Kódjátszma – Alan Turing élete

Andrew Hodges - Kódjátszma - 1

Mindannyian viselünk álarcot. Van, aki a félelmét leplezi magabiztos fellépéssel. Van, aki valódi szándékát rejti látszólagos őszinteséggel. Van, aki egy élet fájdalmát takarja egy barátságos mosollyal. Ám a legtöbben idővel levethetik a maszkjukat, és megmutathatják az arra méltóknak, kik ők és mennyi mindent rejtegettek. Sajnos Alan Turing életében sosem vehette le teljesen álarcát. Sem a második világháborúban játszott rendkívüli szerepéről, sem homoszexualitásával kapcsolatos vívódásairól, sem magányáról, fájdalmáról.Érdemes továbbolvasni »

John Green: Csillagainkban a hiba

John Green - Csillagainkban a hiba - 1

“Néha elolvasunk egy könyvet, és az eltölt ezzel a különös, biblikus rajongással, és szent meggyőződésünk lesz, hogy az összetört világot nem lehet újra összerakni addig, amíg minden élő ember el nem olvasta azt a könyvet.”

Sajnos a Csillagainkban a hiba határozottan nem ilyen, sőt. Engem egyenesen dühített. A sablonos történettel még nem lenne problémám, meg lehet azt is ízlésesen, újszerűen írni úgy, hogy adjon valami egyedit az olvasónak. Az ironikus hangvétel és a haldoklók érzéseit bemutató hasonlatok egy jó könyvet ígértek, de sajnos ennél nem is maradt több ez a kötet. Kaptam egy kiszámítható, mesterkélt történetet két rákos szerelmesről, akiket nem éreztem sem a személyükben, sem a kapcsolatukban hitelesnek. Semmi újat nem mondott az író a témáról, amit már ne hallottam volna. Nem adott friss nézőpontot a témáról, nem helyezte el elgondolkodtató kontextusba a karaktereket. Mintha arra számított volna, két beteg gyerek, meg Amszterdam majd elviszi a hátán a sztorit.Érdemes továbbolvasni »