Robert Galbraith: Kakukkszó

Robert Galbraith - Kakukkszó - 3

Coco Chanel egyszer azt mondta: “Ha olyan dolgot akarsz birtokolni, amid soha nem volt, olyan dolgokat kell megtenned érte, amiket sosem tettél!” Ez a gondolat a legjobb ellenszer irigység ellen. Mert a legtöbben időnként vágyunk olyasmi után, ami nem lehet a miénk. De a nagy sóvárgás vakká tehet arra, mi is áll igazából az árcédulán. Lehet fényes karrierünk, anyagi biztonságunk, de mit ér, ha nincs, akiben igazából bízhatnánk vagy akivel megoszthatnánk. Lehet családunk, vagyonunk, legbelül mégis ürességet érezhetünk. Lehetnek sikereink, stílusos ruhatárunk, de közben olyan stresszes az életünk, hogy felemészt minket. Azt hiszem, az egyik válasz a kérdésre, hogy miért is kell mindig több, az az, hogy az árcédulát csak akkor fedezzük fel, mikor már nem válthatjuk vissza vágyunk tárgyát.

“Mert a sors valamennyi csapása közt az tesz a legboldogtalanabbá, hogy hajdan boldogok voltunk.”

A történet középpontja Lula Laundry, egy sikeres modell halála. Lula, a gyönyörű, bronzszínű lány, akit egy gazdag, fehér család fogadott örökbe. Igazi kakukkfióka, aki egy kicsit mindenhová, és kicsit sehová sem tartozik, és leginkább szeretetre vágyik. De “a hírnév hűtlen társ” és leginkább még jobban elszigeteli őt a normális élettől, barátoktól, családjától. Hiszen nem tudhatja, kinek a közeledése őszinte, és ki az, aki csak rajta keresztül akar felkapaszkodni. A regényben más kontextusban többször említi Rowling Lady Diana-t, Amy Winehouse-t. Ahogyan őket, úgy Lulát is az utolsó pillanatig szipolyozták, vagy épp csak érzéketlenül figyelték, hogyan száguldanak a halálba kétségbeesetten keresve egy kapaszkodót. Gyomorforgató, ahogyan a körülötte élők a halálát is csak egy újabb lehetőségként kezelik.

Robert Galbraith - Kakukkszó - 5

“Ezekből a papírra rótt száraz, fekete jelekből, belsős poénokkal, becenevekkel teli, helyesírási hibáktól hemzsegő üzenetekből azonban most kiemelkedett előtte a halott lány szelleme a sötét irodában. Az e-mailjeiből Strike rádöbbent arra, amire rengeteg fényképtől nem – a gyomrában érezte, nem is annyira az agyában, hogy egy valódi, élő,. nevető és síró emberi lény törte össze magát azon a behavazott londoni utcán.”

Ennek a világnak tökéletes ellentéte főhősünk, Cormoran Strike. Édesapja híres zenész, ő mégsem a család farvizén szeretne fejjebb evezni, inkább árral szemben úszik. Egy elég zavaros, és instabil gyermekkor után a katonaságnál találja meg a közeget, ahová igazán tartozik. Sérülése után leszerel, és magánnyomozóként kezd dolgozni. Cormoran bár testileg, lelkileg sérült, ezeket nem kifogásként tartja maga elé, nem sajnáltatja magát. Helyette becsülettel dolgozik, fegyelmezi magát és mindent megtesz az igazság kiderítéséért. E mellett kíváncsiságot ébreszt a karaktere és elbűvölő a cinikus, éleslátó humora. Ő minden nő álma: a becsület embere, aki pont annyira pokróc, hogy érdekes legyen és annyira rossz fiú, amennyire az még izgalmas. Alig várom, hogy a sorozat többi kötetében még jobban megismerhessem.

“Sosem tudta megérteni, miért érzik úgy a rajongók, hogy bensőséges viszonyban állnak olyasvalakivel, akivel sosem találkoztak.”

Robert Galbraith - Kakukkszó - 1.jpg

És persze mit érne nyomozónk megfelelő segítség nélkül? Ez a segítség egy nem várt titkárnő, Robin, aki üde szellőként suhan be Cormoran irodájába. Nagyon diszkrét, kedves lány, aki nem ijed meg a kihívásoktól és lelkesedést, friss nézőpontot, új megoldásokat visz a nyomozó életébe. Kettejük között szinte azonnal megértés alakul ki, és finoman közelednek egymás felé. A barátságuk színesíti a nyomozást és a néhol  már nyomasztó hangulatot.

Rowling Galbraith egyetlen pisztolylövés, vagy üldözési jelenet nélkül kelt feszültséget. Nincsenek James Bond-féle látványos kütyük, kósza numerák (na jó, talán csak egy) és engedély a gyilkoláshoz, csak egy nagyon tehetséges, rátermett Moneypenny. A nyomozás szárazabb részeit változatos személyiségekkel dobta fel. Nagyon ügyesen szórta a morzsákat, majd megkeverte őket. Olvasás közben legalább öt elméletem született, már a mandzsettagombokba is poloskákat képzeltem, gyanúsítottakat gyártottam, majd vetettem el, hogy aztán újra megkérdőjelezzem őket. A megoldás pedig egyszerűbb, megtévesztőbb volt bármelyik változatnál. Izgalmas indítása egy sorozatnak.

“Szinte tapinthatóan jelen volt a halál a szobában, mintha ott állna türelmesen, udvariasan a függöny mögött.”

Robert Galbraith - Kakukkszó - 2

A kötet a GABO Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: