Irène Némirovsky: Suite française – Francia szvit

Irène Némirovsky - Suite française – Francia szvit - 3.jpg

A Suite française nem csak azért érdekes olvasmány, mert tudomásom szerint ez az egyetlen olyan második világháborús könyv, amit valós időben, még a háború alatt írtak annak végkimenetelét nem is ismerve, hanem mert ritkán foglalkoznak a háborús menekültek, a megszállt országok civil életének nehézségeivel. Az eredetileg zenei szerkezetre épülő, öt részesre tervezett regény soha nem készült el, mert az írónő 1942-ben meghalt Auschwitz-ban. A kéziratot alig több, mint egy évtizede fedezte fel Némirovsky lánya, így kiadatta a könyvet. Bár a két epizód önmagában is teljes egészet alkot, a történeteket elolvasva felmerül a kérdés, vajon mit gondolt ki az írónő a többi epizódra. Így viszont minden olvasó megálmodhatja a saját folytatását.

A kötet egy album, tele gyönyörűen, mégis valóságosan megrajzolt portéval. Hétköznapi családok története a háború viharában, rendkívüli éleslátással megírva. Mindenki máshogy talál módot a túlélésre egy olyan világban, ami teljesen kifordult magából. Bár itt nincs lövészárok, sem drótkerítés, epikus hőstettek de ugyanúgy csata dúl, csak éppen belső, csendes vívódás és küzdelem a normalitásért. Civileket látunk, akik a maguk módján reagálnak egymásra és a körülményekre. Gyarló, kicsinyes, ellenszenves nyerészkedőket éppúgy, mint önzetlen, segítőkész jellemeket.

“Nem állíthatjuk, hogy ismerjük a tengert, míg nem láttuk viharban éppúgy, mint csendesen.”

A könyv első, Júniusi vihar című fejezetében betekinthetünk néhány párizsi életébe, akik a bombázások miatt elhagyják a várost, majd mikor ráébrednek, hogy a semmibe menetelnek, kénytelenek visszafordulni. Érezhető, hogy az író maga is minimum szemlélője volt az eseményeknek, annyira jól bemutatja a menekültté válás folyamatát, a folyamatos tragédiák és veszteségek hatását. Először az otthonát kell maga mögött hagynia mindenkinek, nem tudva, visszatérhet-e még vagy, hogy ki fogja elvenni tőle a távolléte alatt. Így elindulnak a szeretteikkel, a legnagyobb értékeikkel, amit még elbírnak és élelemmel. Néhányan autóval tudnak menni, de a legtöbben gyalog, egy szál bőrönddel. Majd elfogy az élelem, a benzin, a szerencsések el tudják cserélni legdrágább kincseiket egy zsemlére.

Miután teljesen lecsupaszítja őket a helyzetük, megtörténik a legrosszabb: elvesztik az életüket, vagy egy szerettüket a bombázásokban. Legutoljára a neveltetésüket vetkőzik le. Mindenkiben bekapcsol az ösztönlény, aki a túlélésért küzd és nem segít senki másnak, csak magának és családjának. Ez nem csak a menekültekre vonatkozik, hanem a városokra, falvakra is, ahol a menekülő tömeg szeretne enni, szállást találni, megmosdani. Teljesen logikus, mégis megborzongatja az olvasót, ha látja a háborút megélt arcokat, a gyermekükért síró anyákat, a feleségükért könyörgő férjeket, a másik oldalon pedig a saját otthonukat, biztonságukat féltő falusiakat. Tisztelet itt minden kivételnek, aki nem a tömeget látja, hanem az egyéneket benne.

Irène Némirovsky - Suite française – Francia szvit - 1.jpg

“Az ellenséges katonát soha nem önmagában látták, nem mint egyik emberi lényt szemtől szemben a másikkal: mögötte megszámlálhatatlan rajokban nyüzsögtek a távollévők és a halottak kísértetei.”

A kötet második, Dolce elnevezésű epizódja egy kisvárosban, Bussy-ben játszódik a német megszállás ideje alatt. Némirovsky érzékletesen mutatja be a kis francia közösséget, az ott feszülő ellentéteket, amiket a rang, a pénz és az intrikák szültek. Béke idején is elvégeznék ezek a magukét, a kényszerű együttélés a németekkel csak felerősíti a már meglévő konfiktusokat. Mivel nem fognak össze egyik oldalon sem, mindenhol ott van a széthúzás, a különböző erkölcsi mérce, így bizonyos tragikus események elkerülhetetlenek.

Ebben a regényben a franciák nem szentek és a németek sem vérszomjas fenevadak. Csupán átlagos polgárok, akik kultúrájukban, habitusukban, egyénileg, az erkölcsi érzékükben különböznek egymástól. Mindenki vesztes helyzetben van: furcsa belegondolni is, hogy felébrednek a saját ágyukban, a szobában, ahol nem változott semmi, mégis minden más lett. Az anyák, feleségek, nővérek szíve szakad meg, hogy a szeretett fiú, férj, testvér helyére egy német katona kerül, az ő asztalánál ül, az ő ágyában alszik.

Ahogyan az is fájdalmas a német katonáknak, hogy ki vannak szakítva a megszokott közegükből, és idegen helyen kell élniük, ahol a pokolba kívánják őket. Egy idő után már mindenki összezavarodik, hogy ki is az igazi ellenség. Minél tovább élnek együtt, annál jobban megismerik egymást. Már nem egy idegen lesz a másik fél, hanem ismerős illatok, zajok, szokások által kirajzolódik az ember. Az első fejezettel ellentétben, ahol egyre inkább egy nagy, ijesztő, arctalan tömeg alakul ki a menekültáradatból, itt egy nemzet tömegéből válnak ki egymás után az ismerőssé váló arcok. Az elidegenedéssel kerül szembe a megismerés folyamata. De mindkét esetben fokozatosan kerül előtérbe, ki milyen jellem valójában.

Ebben az érzelmi viharban szeret egymásba egy művészlélek német tiszt és egy magányos, érzelmileg elhanyagolt francia lány. Lucile lelki világán át kísérjük végig a változást, ami végbemegy a lányban. Eleve ambivalens gondolatai vannak a férje, és anyósa felé. Elüt a környezetétől, bár nem minden megnyilvánulásuk idegen tőle. A személyisége és a felé tett elvárások feloldhatatlan konfliktust eredményeznek és a városi események elválasztják Brunotól. A kérdés nyitva marad: Kihez érdemes hűnek lenni? Magunkhoz, a hazánkhoz, az otthonunkhoz vagy a szerelmünk tárgyához? Mindketten meghasonlanak ettől és feloldozás egyikük számára sem lehetséges. Mégis ők ketten őrzik meg leginkább emberi mivoltukat ebben a káoszban.

“Egyedül a zene szünteti meg két emberi lény között a nyelvi, szokásbeli különbségeket, és mindkettejükben valami romolhatatlant érint meg.”

Irène Némirovsky - Suite française – Francia szvit - 2.jpg

A kötet a Gabo Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: