Viszlát, 2018!

2018 szilveszter - 2

Az év utolsó napjai számomra egyfajta befelé fordulással, elemzéssel telnek az elmúlt évvel és az év végi ünnepi készülődéssel kapcsolatban. Egy kicsit a lelkem is ünneplőt vesz ilyenkor az elmúlt évet szemlélve, az új évre készülődve. 2018 a próbálkozás és a változás éve volt nekem. Voltak kísérleteim a közösség kialakításával kapcsolatban, mint a könyvklub, az új instagram oldal vagy a saját fényképek a blogon, amik közül a klub nem működött és sajnos el kellett engednem. A fényképezés viszont nem várt sikert hozott, amiért nagyon hálás vagyok. Több bloggerrel is megismerkedtem közelebbről, akiknek nagyon sok kedves pillanatot, megértő beszélgetést köszönhetek. Bár az év eleje csendesen telt, a második felére akadt elfoglaltság a magánéletemben és a bloggal kapcsolatban is. A legszembetűnőbb változás a költözés, ami egy ideje érett már, majd egy nagy levegővétel után már gyorsan beleástam magam a munkába. Remélem, az eredménye nektek is annyira tetszik, mint nekem.Érdemes továbbolvasni »

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Fredrik Backman -  Az ember, akit Ovénak hívnak - 1.jpg

Egy olyan világban, ami az elértéktelenedésre épít, szükség van olyan emberekre, akik szeretik azt megjavítani, amijük van, nem pedig eldobni valami újért. Akik embertársaikat a tárgyak elé helyezik. Olyan hétköznapi hősökre, akik önzetlenek, gondoskodóak, figyelmesek, gyengédek, és elkötelezettek. Ove ilyen ember. Túl jónak tűnik erre a világra, pedig egyáltalán nem tökéletes. Pont ezért is érinti meg az olvasót. Minden tette azt sugallja, figyeljünk oda egymásra, és ha elég ideig nézzük a többieket, megláthatjuk a bennük élő embert. Minél többet látunk valakiből, annál többet tanulhatunk tőle. Mint ettől a régi, analóg órától a digitális korban.Érdemes továbbolvasni »

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

Margaret Atwood - A szolgálólány meséje - 9

Margaret Atwood világszerte ismert regényét 1984-ben írta. Keletkezéséhez hozzájárult a Vasfüggöny által kettészelt Berlin légköre, az ott tapasztalt bizalmatlan, fojtogató légkör. Ennek ellenére ez a kötet absztrakt, eltúlzott, szimbolikus módon reflektál nem csak a múltunkra, hanem a jelenünkre is. Ebben az elképzelt jövőben az Egyesült Államok vegyi szennyezések, háborúk nyomán haldoklik. Ennek egyik tünete az újszülöttek számának, drasztikus csökkenése, és az egészséges utódok rémisztő aránya. Az országban tapintható a kétségbeesés, mindennaposak a gyermekrablások, és egyre fojtogatóbb a légkör. Egy nap alatt végbemegy egy puccs, melynek során a nők jogfosztottá válnak, színre lép egy új sereg és a vallási fanatizmus alapjain, a szülés kérdését előtérbe helyezve megalakul Gileád.Érdemes továbbolvasni »

Imogen Hermes Gowar: A hableány és Mrs. Hancock

Imogen Hermes Gowar - A hableány és Mrs. Hancock - 2.jpgImogen Hermes Gowar debütáló regénye érzékeket bódító szirénének, amely örvényként húzza le az olvasót 1785 Londonjának brutális valóságába. A gyönyörű megfogalmazásnak, képszerű leírásnak köszönhetően megelevenedik előttünk egy eddig kevéssé ismert világ színes, változatos karakterrajzokkal, ami releváns témákról gondolkodtat el. Meglepő, mégis életszerű helyzetek, humor, élénk beszélgetések, odamondások és ironikus hangvétel színezik a történetet. De ez nem Jane Austen Angliája elszegényedett nemes kisasszonyokkal és gazdag kérőikkel. Ez prostituáltak, kereskedők, munkások, madámok, inasok, mások jóindulatától függők senkiföldje, ahol ember embernek farkasa. Az írónő amilyen nyersen ábrázolja a valóságot, ahol egyenlőtlenség és előítéletek uralkodnak, olyan sejtelmessé, hívogatóvá teszi a sellők és a korabeli kurtizánok életének misztikumát.Érdemes továbbolvasni »

Leigh Bardugo: Hat varjú

Leigh Bardugo - Hat varjú - 7

A Hat varjú a legjobb példa arra, hogyan érdemes kalandkönyvet írni a mai fiataloknak. Kiszámíthatatlan és pörgő cselekmény, fokozatosan mélyülő, összetett karakterek, örök, mégis aktuális témák, társadalomkritika, mindez egy jól átgondolt, magával ragadó, kissé sötét hangulatú fantáziavilágban, a Grisaverzumban. Nekem még nem volt szerencsém az írónő többi regényéhez, de így is érthető, élvezhető a történet. Izgalom, dráma, élénk párbeszédek, humor, bölcs és éles látásmód a megfelelő arányban keveredik a könyvben, amit képtelenség letenni. Ha mégis letennénk, lélekben ott maradunk tolvajok, kémek, grisák, kereskedők, maffiózok és politikusok olvasztótégelyében, Ketterdamban. Magunkkal visszük a morális filozofálást túlélésről, politikáról, manipulációról, hazaszeretetről, neveltetésről, a szakadékról egyéni-, és közérdekről és ezek társadalmi szintű konfliktusairól.Érdemes továbbolvasni »

Gustave Flaubert: Bovaryné

Gustave Flaubert - Bovaryné - 5

Bár Gustave Flaubert 1856-ban publikálta a Bovarynét, a regény nagyon is modern, mai üzenetet hordoz, ami fájdalmasan ismerősen cseng. A könyv ereje a karakterábrázoláson kívül, hogy bemutatja a tökéletesség és az ábrándok milyen sérülékenyek a valóságban. Főhőse Emma Bovary, egy idealista, álmodozó, tudatlan nő, akinek romantizált képe a szerelemről, házasságról, anyagi javakról és a társadalomról összeférhetetlen a realitással. Miközben figyelmen kívül hagyja környezete diszfunkcionalitását, törékenységét, mindenféle álomképet kerget. Bár Bovaryné nem egy szimpatikus személyiség és kétségbeesésében szinte mindig rossz döntést hoz, motivációival, vágyálmaival könnyű azonosulni és története mindannyiunk számára fontos tanulságokat rejt.Érdemes továbbolvasni »