Grisaverzum: Kaz Brekker, a tolvajok mestere

Ha valaki Ketterdam utcáit rója, és meglát egy bőrkesztyűbe bújtatott kezet, egy varjúfejben végződő sétapálcát egy elegáns ifjúnál, jobb ha összekapja magát. Ugyanis Kaz Brekker nem egy elkényeztetett úrifiú, hanem egy hírhedt bandavezér, aki rá is szolgált a hírnevére. Egy hihetetlenül intelligens fiatal, aki mindent tud a város alvilágáról és úgy általában a tolvajok trükkjeiről. Sántít, így eleve hátrányból indul egy durva, fizikai erőre is építő világban, mégis okosabb tartani tőle, vagy szövetségessé tenni.

Leigh Bardugo - Hat varjú - 5

Kaz Brekkernek nem kellett indok. Ezt suttogták Ketterdam utacáin, a kocsmákban, a kávéházakban és a Hordónak nevezett piroslámpás negyed sötét és véres sikátoraiban. A fiúnak, akit Piszkoskéznek hívtak, nem kellett különösebb indok, engedély meg még annyira sem, hogy eltörje valaki lábát, felrúgjon egy szövetséget, vagy egy kártyalappal egy csapásra megfordítsa valaki szerencséjét.”

Ami leginkább érdekessé teszi őt, az a gondolkodása, ami segíti nem csak az előrejutását, de a túlélését is. Tudja, hogy nagyon fontos az alaptudás, hogy mindent megtanuljon a bűnözők módszereiről, trükkjeikről és a logikájukról. Ösztönös kíváncsiság jellemzi, mindig új dolgokat tanul, bővíti az ismereteit. Folyamatosan figyel a látszólag lényegtelen eseményekre, változásokra és mindig naprakész. Mert minél többet tud a különböző manőverekről, annál pontosabb következtetést vonhat le, mi is fog történni. Így előbb tud a felmerülő problémákról, mint ahogy azok létrejönnek és több ideje marad kiküszöbölni azokat. Egy folyamatot mindkét irányba látni ritka adottság: a következményből visszavezetni az okokat, vagy az okokból előrelátni a következményeket. Ez nem mindenkinek megy, de komplex problémamegoldáshoz, hatékony manőverezéshez és a potenciális veszély elkerüléséhez szükséges.

Kaz nem tesz különbséget aközött, hogy kicsiben vagy nagyban kalkuláljon, ugyanazt a gondolatmenetet alkalmazza egyén-, és rendszerszinten is, ez teszi őt hatékonnyá. Bár az egyéni, emberi számítás megy neki nehezebben, különösen, ha közel áll hozzá valaki. De ő fejben tartja a teljes könyvelést, a város kereskedőit, őreit, bűnözőit, elöljáróit, azaz bárkit, akivel érintkezhet, kirabolhat vagy hasznára lehet. Ez nem nagy bizalomról árulkodik, de ő mindig benne hagyja a pakliban azt a lehetőséget is, hogy tévedett: így tud felkészülni a rosszabb eshetőségekre is. Nem a meglévő tudásához alakítja az elméleti megoldást, hanem a tudásából merít és benne hagyja az ismeretlen hibalehetőséget is. Nem vet el egy lehetőséget, csak mert a saját igazából nem lát ki vagy mert az lehetetlennek tűnik. Nyitott minden eshetőségre, így fel is tud készülni rájuk, el tudja kerülni a nagyobb bajt. Lépésekben, fázisokban gondolkodik, türelmesen vár a megfelelő időpontra és nem hagyja, hogy az érzelmei átvegyék az uralmat. Ez nem jelenti, hogy nincs lelkiismerete, csak el tudja különíteni az érzelmeit, hogy az adott pillanatban sürgősebb, lényegesebb dolgokra tudjon koncentrálni.

“A legkönnyebben úgy lehet meglovasítani valaki tárcáját, hogy azt mondom neki, el akarom lopni az óráját. Magamra vonom a figyelmét, és oda irányítom, ahova én akarom.”

Fizikai hátránya miatt tudja, lépésekkel a többiek előtt járva marad életben. Csak úgy nyerhet meg egy sakkjátszmát, ha belelát mások fejébe és előbb tudja, mire készülnek, mint ők maguk. Ehhez fontos segítség neki Inej, a Kísértet, aki mindent kifigyel neki. Kaz pedig a megszerzett információt szűri, analizálja, feldolgozza. Átlátja, hogyan változik a teljes kép és hogyan használhatja ezt fel a saját hasznára. Nem sok dolgot tesz, amihez neki nem fűződik érdeke, viszont ha valamit el akar érni, megállíthatatlan. Átgondolt, hideg, türelmes, ravasz, intelligens, amik együttesen nem egy barátságos vagy bizalomgerjesztő személyiséget formálnak, a többiek mégis szívesen melléállnak, mert biztonságban érzik magukat vele, bíznak a tervében, még ha nem is ismerik annak minden részletét.

Leigh Bardugo - Hat varjú - 3.jpg

Kaz egy (kifelé) magabiztos vezető, aki számol a többiek erősségeivel és gyengeségeivel is, és tudja, mikor kell előhívni ezeket, hogy lehet javítani rajtuk, hogy egy összehangolt csapatban dolgozhassanak. Tudja, kiket szeretne maga mellett tudni, és azt is, hogyan kezelje a személyes gyengeségeket. Ebben pont a bizalmatlansága segíti: szisztematikusan keresi a hibát a társaiban és magában. Az emberi kiszámíthatatlanságot próbálja a minimumra szorítani. Tanul a baklövéseiből, bár újabbakat is követ el, mert kutatja, a korábbi életében hogyan hibázott, miben tévedett és mit kell tennie, hogy jóvátegye ezeket. Így legalább annyit tanul a mulasztásaiból, mint a sikereiből. A hiba egy esély számára, hogy fejlődjön, változzon.

“Tizennégy éves kora óta nem tartóztatták le, és mivel tudom, hogy nem lett becsületesebb férfiú, mint amilyen fiúnak volt, feltételezem, hogy megvan önben az a tulajdonság, amit bűnözőben leginkább keresek: önt nem szokták elkapni.”

A “foglalkozása” természetéből adódóan gyakran kerül ő és a társai is veszélyes helyzetekbe. Egy kis figyelmetlenség, egy apró baki is óriásira nőhet és közben mindig fennáll a lehetősége, hogy valaki vagy valakik meghalnak. Ezért Kaz előre keresi a potenciális hibalehetőségeket, így védi magát és a társait. Megteszi, amit más nem. Kockáztat és a számításai általában be is jönnek. Felkészül, előre beszerzi a szükséges eszközöket. Ez könnyűnek tűnik, hiszen az adott helyzetben csak előkotorja a zsebéből a szükséges mentőeszközt, de ez nagy felkészültséget igényel. Kaz nem mondja senkinek, hogy a világ szép, hogy az élet fair, vagy hogy minden rendben lesz. Azt mondja, mindent megtesz, hogy életben maradjanak a protezsáltjai, ha hűségesek hozzá. Ő a legjobb, és ezért cserébe könnyen lemondanak a többiek az udvariasságról, a szép ígéretekről.

Bár munka közben láthatóan elemében van és élvezi amit csinál, legbelül és kívül is sérült. Ami lenyűgöző benne, hogy ezt nem rejti el a potencionális ellenségei és a világ elől, hanem felerősített védelmi mechanizmusai, sebei köré egyfajta misztériumot épít. Magán viseli ezek nyomait, mindenki láthatja, mégsem nézik: ez az igazi bűvésztrükk. Ez is mutatja, Kaz úgy gondolkodik a tolvajlásról, bűnözésről, személye bemutatásáról, mint egy bűvész: megtéveszt, showműsort csinál köré, látvánnyal és legendákkal zavar össze mindenkit, elterel. Közben már rég túljárt mindenki eszén és messze jár. Ennek a logikának megfelelően a saját szándékait elrejti, a tervei egészét ritkán adja ki bárkinek is, így marad kiszámíthatatlan, veszélyes és ami a legfontosabb: életrevaló.

“Matthias ismerte a szörnyetegeket, és elég volt egyetlen pillantást vetnie Kaz Brekkerre, máris tudta, hogy ez az alak túl sok időt töltött a sötétségben, és amikor kimászott a fényre, akkor is magával hozott onnan valamit.”

Kaz fél közel engedni magához még azt is, akit szívből szeret. Attól tart, ha megengedné magának az őszinteséget, nyitottságot, és az ezekkel együtt járó sebezhetőséget, odalenne az, amit felépített a külvilág felé és meglátnák, hogy ő valójában csak egy ijedt kölyök. Talán az objektivitása, ami sikeressé tette, az is odalenne. Így marad a hideg őszinteség, szarkazmus, távolságtartás és racionalitás, amik már elkülöníthetetlen részei. Bár a szavai nem azt mondják, hogy törődik másokkal, sőt legtöbbször épp az ellenkezőjét mutatja ennek, de a cselekedetei ennél sokkal beszédesebbek. Nála a durvaság olykor a legnagyobb kedvesség álruhában. Mert úgy tesz jót, hogy komiszságnak, önzésnek, bűnnek állítja be, de kívülről alaposan megfigyelve át lehet látni ezeken. Az igazság ott van a hazugságai között, csak meg kell találni. Sőt, néha az igazságra a hazugsága vezethet rá. Emellett a durvasága egy bizonyos szinten önmaga büntetése: mintha szomjazná, hogy utálják, hogy legyőzzék és megkapja végre, amit a lelkiismerete szerint megérdemel. Olyasmi miatt, ami nem is az ő bűne. Lehet, nem látványos, de nagyon szigorú önmagával, vádolja és bünteti magát. Ennek része, hogy nem engedi, hogy szeressék vagy megismerjék. A rengeteg negatív tapasztalata, gyerekkorának lelki nyomai ellenére ő nem sajnálja magát. Motivációvá, hajtóerővé formálja ezeket. Az, hogy ki ő, néha talán ő maga sem tudja, amíg nem történik valami, ami emlékezteti arra, hogy van fontosabb dolog a bosszúnál, van, akiért érdemes vállalni, hogy sebezhetőek legyünk.

Leigh Bardugo - Hat varjú - 7

A bejegyzés alapjául szolgáló, Leigh Bardugo: Hat varjú című kötet a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg, itt és itt megrendelhető!
Köszönöm szépen a Kiadónak a recenziós példányt!

2 Comments on “Grisaverzum: Kaz Brekker, a tolvajok mestere

  1. Kár, hogy magyarul nem ezekkel a gyönyörű illusztrációkkal jelent meg!

    Kedvelés

    • Angolul is csak a díszkiadásban vannak benne az illusztrációk. Nekem ebből őszintén szólva a normál, keménykötéses verzió is nagyon tetszett, sőt. A fekete lapszélek, a grafika meg az a papírminőség. Gyönyörű az egész, úgy ahogy van 🙂
      De az illusztrációk nagyon el lettek találva.

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: