A tapasztalat, az évek, a könyvek, meg a blogok 3.0

Könyves blogot írni egyáltalán nem olyan, mint ahogy kívülről látszik: nem csak pár perces szöszmötölés, hanem hosszú távú, folyamatos elfoglaltság. Igényes tartalmat kitenni egy oldalra, értéket teremteni és közvetíteni az olvasóknak, ehhez odaadás kell. De ma már nem elég csak ennyi, a közösségi oldalakon való részvétel is időigényes és sokszor hálátlan feladat. Viszont nincs annál jobb érzés, mint egy közösséget találni az oldalunk körül, akik olvasnak, hozzászólnak, bíztatnak, így jelezve, hogy a helyes irányba tartunk. Amíg ez kialakul, hosszú út vezet, amit mindenkinek saját magának kell kitaposnia. Ebben a bejegyzéssorozatban annak járok utána, hogyan lehet mindezt megvalósítani, mit tanácsolnak a rutinos bloggerek, milyen gondolataik vannak, milyen tapasztalatot tudnak átadni. Olyanokat kérdeztem, akik tapasztaltak, ezért fontosnak tartom a véleményüket: Anettet, a Zakkant olvas bloggerét, Daniellát, a tíz kicsi könyv idealista könyvfetisisztáját, Teklát, a Tekla Könyvei szerzőjét, theodorát, a Dóri Online Olvasónaplójának íróját, és végül, de nem utolsó sorban Tibit, a Sorok Között Könyves Blog szerzőjét. Figyeljetek és tanuljatok!

Hogyan irjunk blogot - 4

1. Mióta írsz blogot? Hogyan jött az ötlet, hogy blogot indíts?

Dóri Online Olvasónaplója: 2008-9 körül kezdtem el könyves blogokat olvasni, 2009 elején indult a moly.hu – amiknek összhatásaként megpróbálkoztam én is a műfajjal. 2009. július 5-én indítottam el a Dóri Online Olvasónaplóját (igaz akkor még nem volt meg ez a név), a blogom url címe az akkori kedvenc Kiscsillag számom miatt lett “ittvalahol”. 🙂 Ekkor még rövid, kiforratlan bejegyzéseket írtam filmekről, könyvekről, könyvvásárlásról. A blog egyik előzményének tekinthető a hotdog.hu-n indított két ‘magazinom’ is (Anne Riceról ill. a Dalszövegek Magyarul) – ezen gyakoroltam a képszerkesztés, bejegyzésírás ill. a html kódok rejtelmeit.

Sorok Között Könyves Blog: A Sorok Között Könyves Blog elődje, a Media Addict 2008. február 14-én startolt. Előtte rajongói oldalaim voltak, pl. a Született feleségek vagy a Glee c. sorozatokhoz. Ezeknél éreztem, hogy szeretek híreket írni, de hajtott a vágy, hogy értékeléseket is alkothassak, mert tele voltam gondolatokkal a sorozatok/filmek kapcsán, és szerettem volna kiírni őket magamból. Plusz a blog indítása előtt nem sokkal egy ismerősöm azt tanácsolta, hogy próbáljam meg az újságírást, és elültette a bogarat a fülemben – és utólag nagyon örülök, hogy megtette, és ez is hozzáadott, hogy elindulhasson a blog.

Tekla Könyvei: Idén novemberben lesz hat éve, hogy létrehoztam a blogomat. Az ötlet onnan jött, hogy mindig szerettem írni, és akkoriban sajnos nagyon keveset is olvastam. Emiatt, mondhatni saját magam ösztönzésére, amolyan próba cseresznye alapon belevágtam egy könyves blogba, mondván ha nem tudok vele azonosulni, akkor legfeljebb törlöm. Körülbelül fél év alatt belerázódtam, és sokkal többet kezdtem olvasni, szóval nagyon megérte!

tíz kicsi könyv: Három és fél éve, 2016 januárjában indítottam a Tíz kicsi könyv blogot, a vizsgaidőszak kellős közepén. Valahogy mindig ilyen hülye időpontokban jönnek az ötleteim: vizsgaidőszakban, hajmosás közben, vagy épp amikor próbálnék elaludni. Írni és olvasni régóta szeretek, és hiányzott valamiféle kreatív(abb) önkifejezés az életemből, így kombináltam a kettőt, és úgy voltam vele, hátha valakit érdekelnek az olvasmányélményeimről szóló beszámolóim. Ha nem, az se baj, mert a lényeg az volt, hogy megörökítsem ezeket az élményeket, gondolatokat. Aztán szerencsére végül lett, akit érdekelt.

Zakkant olvas: 2010 január 13-án került fel az első bejegyzés a Zakkant olvas blogra, úgyhogy fél év múlva 10 éve lesz, hogy rendszeresen írom a kis könyves blogomat 2005-ben kezdtem a blogolást a HotDog.hu ifjúsági oldalon (azóta ez az oldal megszűnt), de itt csak a mindennapjaimról írtam, amiben mindig helyet kaptak az olvasmányaim is. Egyszer megkérdeztem az olvasóimat, hogy mi lenne, ha egy külön blogban lenne az általam elolvasott könyvekről valami kis szösszenet, ők pedig azt szavazták meg, hogy csináljak külön blogot.

2. Miért fontos számodra az írás?

Zakkant olvas:  2007 óta dolgozom főállásban online szerkesztőként, az utóbbi 10 évben ez kiegészült a social médiával, és az újságírással, szövegírással. Amióta az eszemet tudom írok. Leveleket (imádtam tizenévesen levelezni másokkal), naplót/határidőnaplót/leckefüzetet és 2005 óta online naplót is. Szeretem megosztani a gondolataimat az interneten, és bár az utóbbi időben nehéz összeegyeztetni a munkát és a blogolást, nekem a blog a cikkek és a közösségi média oldalakon túl kikapcsolódás. Egy hobbi, amiben elmerülhetek és kikapcsolhatok.

Dóri Online Olvasónaplója: Az önkifejezés egyik formája számomra az ahogy könyvekről írok. Egyrészt saját magamnak is fontos, emléknek; másrészt erős bennem a kultúraközvetítő szerep. Legalábbis szeretném árnyalni az internet egy kis szegletét azokkal az olvasmánynaplókkal, recenziókkal amik kikerülnek a blogomra. A kezdeti évek után már nem csak a könyvek és a blogposztok voltak fontosak, hanem a közösség, ami kialakult körülöttem. Több bloggert megismertem az elmúlt évek alatt, barátnők lettünk, akik heti szinten tartják a kapcsolatot, és évente legalább egyszer találkozunk is. 🙂

Sorok Között Könyves Blog: Szerintem a blogírás az önkifejezés egyik legjobb eszköze, nálam legalábbis tökéletes terep minderre. De sok minden mást is szeretek benne, az értékelések írása előtt például alaposan kielemzem magamban a könyveket, ami íróként is sokat segít.

Tekla Könyvei: Egyfajta önkifejezési mód, bár talán egy könyves blog nem annyira az a szó klasszikus értelmében. Sokkal inkább terápia, főleg akkor, ha egy olyan könyvről írok, ami súlyosabb témákat boncolgat.

tíz kicsi könyv: Az írás számomra önkifejezési eszköz és egyben terápia. Írás közben jövök rá egy csomó dologra, ami eddig is bennem kavargott, csak még nem tisztult le. Az írás segít nyomatékot adni a gondolataimnak, érzéseimnek.

3. Mi az, amit adni szeretnél az olvasóidnak a blogod által?

tíz kicsi könyv: Azt a mindent elsöprő érzést, hogy azonnal kézbe akarjanak venni egy könyvet. 🙂

Zakkant olvas: A fő blogom célja, hogy beszámoljak a könyvélményeimről, és a könyvújdonságokról, amikre mások is szemet vethetnek, és a könyv elolvasása után ők is kaphatnak egy (remélhetőleg jó) élményt. Nagyon jó érzés, ha miattam választ valaki egy bizonyos könyvet, és erről be is számol nekem.

Dóri Online Olvasónaplója: Ezt már el is kezdtem kicsit kifejteni az előző kérdésnél: egyrészt megmutatni, hogy mennyi szuper könyv van – az irodalom nem az iskolában megismert szépirodalmi művekből áll. Abban hiszek, hogy mindenki megtalálhatja azt az írót, stílust, zsánert, ami leköti. Ezen túl pedig szeretnék egy nyugodt kis sarkot kialakítani, ahol jó olvasgatni – vagy képeket nézegetni.

Sorok Között Könyves Blog: Azt, amit egy jó könyv. Amíg olvasnak, szakadjanak ki a hétköznapok gondjaiból, azaz ne agyaljanak a holnapi matek dogán vagy a befizetésre váró, sárga csekken. Minden más – például ha megjön a kedvük egy jó könyvhöz – már csak extra.

Tekla Könyvei: Egészen egyszerűen könyvajánlókat, akik például minden bejegyzésemet olvassák, tudnak csemegézni a könyvek között, hogy számukra melyek lehetnek érdekesek, akik pedig a Google keresőből jönnek egy konkrét könyv miatt, lehetséges, hogy egy-egy írás által el tudják dönteni, hogy érdekes lehet-e számukra az adott kötet. A már említett súlyosabb témák által pedig szeretném, ha tudnák az olvasóim, hogy nincsenek egyedül, hiszen én is küzdök bizonyos problémákkal, amikről igyekszem minél nyíltabban írni is. Fontosnak tartom ezt, hiszen ha csak egy steril felület lenne a blogom, ahol csak azt dönteném el, hogy egy adott könyv tetszett-e, vagy sem, akkor nem lenne benne semmi olyan, amivel bárki tudna azonosulni. Nyilván nem mindegyik könyvnél osztok meg ilyesmiket, de tavaly nyáron például volt egy könyv, ahol felvállaltam, hogy mentális betegséggel küzdök, és annak kapcsán igenis beleálltam a témába, igyekeztem leírni minél több dolgot, hogy annak, aki olvassa, és esetleg hasonló cipőben jár, már könnyebb legyen a felismerés, mint nekem volt.

Hogyan irjunk blogot - 1

4. Mire vagy a legbüszkébb az oldaladdal kapcsolatban?

Tekla Könyvei: Egy dolgot nem tudnék kiemelni, mert számomra ez nagyon sokrétű: büszke vagyok arra, hogy a kiadók bíznak bennem, számítanak rám, fontos számukra is a véleményem, és kialakult egy olyan kapcsolat, amit szerintem már soha nem is fogok „megszokottként” kezelni, hiszen a mai napig ugrabugrálok és vigyorgok, mint a vadalma, amikor recenziós példányokat kapok, vagy bármilyen más, könyves témájú együttműködést ajánlanak. Büszke vagyok arra, hogy sokan ismerik a blogomat, és egy-egy új ismertségnél számomra nagyon sokszor azt hallom vissza, hogy „Tekla Könyvei? Szoktam (néha) olvasni!”. Végül, de nem utolsó sorban büszke vagyok a kitartásomra, mert öt és fél év nem rövid idő egy blog életében, és a mai napig imádom csinálni.

tíz kicsi könyv: Talán arra, hogy – bár időnként vannak hullámvölgyeim – kitartóan csinálom. Annyi mindent hagytam már félbe az életemben, mert rájöttem, hogy nem az én utam, na itt nem érzem ezt. A könyvek között vagyok „otthon”, és ezt abszolút tágan értelmezve mondom; az irodalom számomra nem csak valami elvont definíció, hanem egy tér is, ahol szabadon mozoghatok.

Zakkant olvas: Arra, hogy már tíz éve folyamatosan írom, és persze vannak kihagyások, meg hullámvölgyek, de mindig örömmel ülök le a blog elé és nyitok meg egy új bejegyzést. Nagyon büszke vagyok arra, hogy sok kiadóval állok kapcsolatban, és ők régóta támogatnak. Sokszor jelent már meg nyomtatásban egy-egy véleményem, de az is elképesztő élmény, amikor a gondolataimat egy könyv fülszövegénél látom meg. A mai napig mindig nyomok egy-egy rövid örömtáncot, amikor meglátom a neten, hogy az egyik bejegyzésemet megosztotta egy kiadó, vagy éppen a szerző. Nincs is ennél jobb érzés.

Dóri Online Olvasónaplója: Arra, hogy már tíz éve töretlen lelkesedéssel vezetem; ill. arra amikor valamelyik magyar író képben van hogy kit takar a theodora nicknév 🙂

Sorok Között Könyves Blog: Segített, hogy megkaphassam álmaim munkáját. Enélkül nem valószínű, hogy sikerült volna.

5. Milyen tanácsot adnál egy kezdő bloggernek? Miért érdemes belevágni?

Sorok Között Könyves Blog: Leginkább azt tudom tanácsolni, hogy akkor vágjon bele, ha úgy érzi, kirobbannak belőle a gondolatok, és mindenképpen le akarja írni őket. Ha valaki csak azért kezdene bele, hogy elérjen valamit – például recenziós példányt – akkor az hosszú távon nem lesz működőképes. Miért érdemes belevágni? Számomra a munka mellett a legjobb hozadék az a sok ember, a sok csodás barát, akiket a blogom miatt ismerhettem meg.

Tekla Könyvei: Kezdő bloggereknek leginkább azt tanácsolnám, hogy ügyeljenek a helyesírásra, a tagolásra, és gondolják át a mondanivalójukat. Egy vélemény/kritika nem három mondat, és nem is csak a fülszövegből áll. Fontos még, hogy ne azért kezdjenek bele, hogy „ingyenkönyvet” kapjanak, vagy ne várjanak a blog indulása után 3 héttel már kiemelkedő követőtábort, hiszen ez pont az a műfaj, ahol lassú víz partot mos. A blog kinézete legyen felhasználóbarát (például a villogó, rikító dolgok bántják az olvasó szemét), és talán a legfontosabb: szeressenek olvasni, hiszen néha egyszerűen ordít egy-egy blogról, hogy az írója nem a könyvek szeretete miatt csinálja. Nem akarok senkit eltántorítani, sőt, én szoktam bíztatni sokakat, hogy próbálják ki magukat, hiszen én is úgy indultam, hogy ha nem az enyém a stílus, a környezet, akkor legfeljebb abbahagyom, de szenvedély nélkül hosszú távon lehetetlen ezt csinálni. Hogy miért érdemes belevágni? Rengeteget lehet fejlődni, ha elég nyitott az ember, és a közösségépítés sem utolsó, noha én ezt nem a blogon, hanem a hozzá kapcsolódó Instagramon találtam meg. Nem utolsó sorban pedig az olvasás menő és szexi, bárhol, bármikor, és bárki előtt büszkén merem vállalni azt, amit csinálok. 

tíz kicsi könyv: Nem tudom, hogy racionálisan átgondolva érdemes-e belevágni. Szerintem azt kell átgondolni, hogy érez-e valaki zsigeri késztetést, és hogy ez a késztetés miből fakad. Belevágnál akkor is, ha a kutya se lenne kíváncsi rá, ha semmit nem remélhetnél a dologból? Ha igen, akkor csináld. Ha külső indítékai vannak, akkor ne. Mindenesetre, ha valaki belevág a blogolásba, vagy bármilyen projektbe az életben, azt csak hitelesen szabad csinálni, csak önmagadat adva. Éppen ezért nem hiszem, hogy nagyon léteznek „általános érvényű” tanácsok, mert ez mindenkinek mást jelent. El kell engedni az elvárásokat, azt, hogy mit hogyan „illik” vagy „szokás”, és befele kell figyelni: mi az, ami magadból jön? Ezt kell megfogni, és ennek mentén felépíteni a blogot (is).

Zakkant olvas: A blogolás egy nagyon jó hobbi, de kitartás nélkül nem megy. Kell a rendszeresség, főleg az elején, hiszen ahhoz, hogy komolyan vehető legyen egy blogger kell, hogy legyen mögötte tartalom. Kellenek a heti rendszerességű minőségi posztok, és kell valamilyen egyedi hang, ami kiemeli a tömegből az embert. Sokszor mondják, hogy a blogger szféra telített, de ez nem így van. Nagyon sokan morzsolódnak le, de aki kitartó, az elérheti, hogy felfigyeljenek rá a potenciális blogolvasók, más bloggerek, esetleg a könyvkiadók stb.

Dóri Online Olvasónaplója: Blogot írni egy hosszútávú hobbi – ezt fontos tudni. Az ember javíthatja az íráskészségét; folyamatosan gondolkodtat és inspirál; ha pedig megvan az a kör, akivel olvassátok egymás blogját akkor az egy való életben is működő közösséget eredményezhet.

6. Mi az, ami egy blogban először felkelti az érdeklődésed?

Dóri Online Olvasónaplója: A dizájn, vagyis a használt blogsablon. Bevallom szeretem a minimalista sablonokat, kevés képpel és infóval, de mindeképp legyen átlátható. Az enyémet is próbálom így kialakítani, hogy elkülönüljenek a rovatok, a bejegyzések, az állandó elemek és extra infók. Ezután olvasom el a bejegyzést, ahol vagy a jó stílus köt le – vagy a rövidebb, tényszerű ismertetések.

Sorok Között Könyves Blog: Nem tudnék csak egy dolgot kiemelni, mert nem szoktam design alapján megítélni egy blogot – bár nyilván legyen olvasható, ne fekete alapon pink betűk.

Tekla Könyvei: A külső: szeretem a letisztult, egyszerű felületeket, szeretek szép könyves képeket is látni egy blogon, no és a fent említett tagoltság is fontos tényező nálam, hogy kényelmesen tudjam olvasni.

tíz kicsi könyv: Nem nagyon követek blogokat, kizárólag célirányosan olvasok el egy-egy blogposztot, ha olyan témáról van szó, ami felkeltette az érdeklődésemet. Mindenesetre szerintem elég jól lejön az, ha valakinek van saját stílusa, meri megmutatni a valódi személyiségét, az ilyenekre figyelek fel.

Zakkant olvas: Elsőre nyilván a dizájn, és az hogy mennyire van jól tagolva egy blog vagy sem. Fontos, hogy mennyire látom át egymás alatt a bejegyzéseket, van-e tartalomjegyzés, rovatok, olvasható-e a betűtípus, és mennyire zavaró / vagy éppen szép az oldal színpalettája. Persze fontosak a bejegyzések is, de a dizájn a legkiugróbb.

Hogyan irjunk blogot - 3

7. Szerinted mitől lesz érdekes egy blog vagy akár egy bejegyzés?

Zakkant olvas: Én mindig az egyedi hangot keresem a bloggerek között. Szeretem ha valaki szórakoztatóan ír, és észre sem veszem a bejegyzés olvasása közben, hogy hopp már el is olvastam. Szeretem a jól tagolt, szinte cikkszerű blogbejegyzéseket. Kell, hogy ne egy egybefüggő szöveget olvassak, hanem legyenek meg benne tipikus cikkszerű dolgok. Kell egy cím, lead, meg valami jó lezárás a végére, és persze közben legyen a tartalom is jó. Helyesírásailag, mondatszerkezetileg, és legyen ott a személyes vélemény is.

Dóri Online Olvasónaplója: Blog akkor érdekes, ha többféle zsánerből olvas valaki, ill. ha nem csak könyvismertetések szerepelnek rajta. Jöhetnek a tagek, hírek, személyes szösszenetek. A bejegyzésnél szeretem az extra infókat – akár a bloggerről, vagy ha utánaolvasott az írónak, könyvnek akkor arról. Plusz ha ötletes az illusztráció a bejegyzéshez, ez lehet a könyv is, vagy a történethez kapcsolódó kép.

Sorok Között Könyves Blog: A blogíró őszinteségétől. Ez átjön a sorok között, nem érdemes visszafogni magunkat, mert minden könyv a saját lelkünk által formált élménnyé válik, aminél az a legjobb, ha őszintén köszön vissza a blogról.

Tekla Könyvei: Az író személyétől, a személyes véleményétől, meglátásaitól, vagy éppen kapcsolataitól. Utóbbi alatt azt értem, amit fentebb is említettem, hogy például egy nehezebb témájú könyvnél mer párhuzamot vonni a saját életével, tehát nemcsak egy felhasználó, egy nicknév lesz, aki írja, hanem körvonalazódik egy hús-vér ember, egy személyiség.

tíz kicsi könyv: A legfontosabb a saját stílus, a természetes humorérzék – ezzel egy totál érdektelen témáról is lehet élvezetes, érdekes bejegyzést írni.

8. Milyen blog az, amit nem szívesen olvasol?

tíz kicsi könyv: Amelyiknél nem érzem azt, hogy valóban szívből és saját kútfőből fakad, ami másoknak akar megfelelni, és csak bevált recepteket követ.

Zakkant olvas: Utálom, ha nem olvasható, vagy éppen túl kicsi betűtípust választ valaki a posztjaiban. Ezeket a bejegyzéseket, lehetnek akármennyire is jók rögtön bezárom. Továbbá nem szeretem ha tikkelni kezd a szemem az élénk neonos háttérszínektől, és villódzó kismacskás egérkövető kurzoroktól is kivagyok. Imádom a glittert és a flittert, de otthon a négy fal között. Egy blog legyen letisztult és szolgálja ki azt az igényt, hogy olvasható legyen. A külalakon túl fontos, hogy egy-egy bejegyzés ne három mondatból álljon. Az nem bloggerség, hogy az illető elolvas egy könyvet és leírja, hogy „jaj nagyon tetszett, mert nagyon jó volt és hát nézzétek csak a borítót mennyire klassz ugye?” és kész.

Dóri Online Olvasónaplója: Dizájnt tekintve a sötét témájúakat nem szeretem, ill. ha nem tetszik az írója stílusa. Könyves témát tekintve, pedig azokat nem olvasom, akiknek teljesen más az érdeklődési köre, mint nekem, mivel elsősorban újabb olvasmányokat vadászok, vagy kíváncsi vagyok arra, hogy más hogyan látja az általam is olvasott könyvet.

Sorok Között Könyves Blog: Aminél érződik, hogy csak a recenziós cuccok miatt született meg. Ezeknél látszik, hogy kevés a saját vélemény, inkább csak a történetet ismertetik, a nem könyves termékeknél meg sokszor benne vannak a tulajdonos által elvárt mondatok, amik kilógnak a szövegkörnyezetből.

Tekla Könyvei: Talán pont az ellentéte annak, mint ami felkelti az érdeklődésem, illetve plusz negatívum, ha a szerző távolságtartó, vagy egyszerűen bunkó: amikor azt érzem, hogy én érezzem megtisztelve magam, amiért olvasom őt, vagy rákattintok. Valószínűleg azért gondolom és érzem így, mert én fordítva működök, ha visszajelzést kapok, annak nagyon örülök, sőt, a mai napig meglepődök rajta, itt pedig visszakanyarodtam egy kicsit ahhoz, hogy mitől szimpatikus egy blogger. A blogolás egy közösségi tevékenység, szóval minden olyan dolog negatívum szerintem, ami a közösségi írott és íratlan szabályokkal szembe megy.

9. Szerinted mik a leggyakrabban előforduló hibák, amit egy blogger elkövethet?

Tekla Könyvei: A blog szempontjából, ha nem felhasználóbarát a kinézet, ha a bejegyzései csapongóak, vagy tele vannak helyesírási hibákkal, illetve a mindenre kiterjedő esztétika még, amit sokszor látok, hogy jelen van. Ha egy kép lehetne jobb is, akkor próbálkozz addig, amíg jobb lesz, ha tudod, hogy az írásod kapcsán a nyelvezeted hagy némi kívánnivalót maga után, akkor kérj segítséget, egyszóval tényleg törekedj a fejlődésre! Sokszor látom a „jól van az úgy” című, összecsapottan is jó – dolgot, és talán emögött az van, hogy én mindig törekszem a maximumot beletenni abba, amit csinálok (ez nem jelenti azt, hogy az ember nem hibázhat, hiszen csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit, illetve van, amikor az embernek pocsék napja vagy periódusa van). A másik nagyobb dolog pedig a kommunikáció, talán az egyik legfontosabb.

tíz kicsi könyv: Az előbbire reflektálva: azt, hogy nem szívből és saját kútfőből fakad a dolog, hogyha nem belső motivációk vezérlik elsődlegesen, hanem leginkább valamiféle haszon reményében – ez lehet akár anyagi, akár más jellegű – vág bele. Simán lehet, hogy ezt egyébként észre sem veszi az illető, épp ezért (is) fontos szerintem az önismeret, hogy néha le tudjunk ülni, és átgondolni ezeket a dolgokat.

Zakkant olvas: A mai fiatal generációra jellemző, hogy azonnal akarnak mindent. Ha kitesznek egy képet azonnal jöjjenek a lájkok, azon a képen, amin nincs sok lájk, azt le is törlik. Hasonlóan bánnak egy bloggal is, indítanak egyet, két hétig csinálják és aztán bezárják, vagy egy másik helyre költöztetik, mássá alakítják stb. Pedig csak a kitartást kéne egy kicsit acélozni, és várni, hogy beérjen a munka gyümölcse. Sajnos láttam kiadói oldalról azt is, hogy néhány friss blogger hajlamos elszállni és az egy hetes blogjával rögtön recenziót kér, mert hát ő már blogger. Ennél nincs kiakasztóbb. Kitartás, alázat és őszinteség – ez utóbbi sajnos sok olyan bloggerből is hiányzik, akik már évek óta csinálják.

Dóri Online Olvasónaplója: Ha még nem tud átgondoltan írni egy könyvről; ha nem figyel a helyesírásra; ha sok töltelék bejegyzést ír (tagek pl.); túl sok recenziót kér be, amit nem tud elolvasni.

Sorok Között Könyves Blog: Ha megpróbál megfelelni egy kiadónak, vagyis azért nem írja meg őszintén a negatív véleményét egy könyvről, mert fél, hogy nem kap újabb recenziós könyveket. Márpedig pont az őszinteség miatt lesz hiteles az olvasó szemében a blogger. A negatív kritikával pedig nincs gond, csak szerepeljen ott az is, hogy mi volt a jó az adott könyvben – mert a legrosszabb könyvben is van érték, ha csak egy kedvelhető mellékszereplő, akkor ő. 🙂

Hogyan irjunk blogot - 6

10. Hogy állsz a recenziókkal? Érdemes kérni / elfogadni őket?

Sorok Között Könyves Blog: Szerintem nincs abban semmi rossz, ha a blogger és a kiadó együttműködik. Kérni érdemes, hiszen nem tud minden kiadó ráírni a bloggerekre. De azért a kérésnél nem árt kivárni egy bizonyos időt – hat bejegyzésre két hét blogolás után szerintem nem túl menő dolog recenziót kérni. Elfogadni recenzióra csak azt szabad, ami érdekel minket. Ha felkeres egy kiadó, hogy XY könyvüket értékelnéd-e, és neked nem tetszik, nyugodtan írd meg, hogy nem a te zsánered, de az XX friss megjelenésű könyvet szívesen elolvasnád a kínálatukból. A legtöbb kiadó nem fog nemet mondani. 

Tekla Könyvei: Abszolút! A blogon lévő könyvek jelentős része recenzió, amiben őszintén nem látok semmi rosszat. A véleményemet ez nem fogja pozitív irányba billenteni – habár kezdő bloggereknek bizony idő, míg megtanulják, hogy hogyan ne befolyásolja őket ez -, ugyanúgy megírom a negatívumokat is. Olyanra volt már példa, hogy végig sem tudtam olvasni az adott könyvet, annyira rossz volt, ilyenkor a kiadónak írok, hogy ez a helyzet, és nem szívesen írok róla. Általában viszont jól szoktam választani, és jókat szoktak ajánlani – nekem ez azért is annyira pozitív, mert nagyon sok olyan könyvet olvastam így el, amit amúgy nem vettem volna le a polcról, majd pedig hüledeztem, hogy mennyire jó volt, és mekkora boldogság, hogy a figyelmembe ajánlották. Említettem az „ingyenkönyv”- jelenséget, és fontosnak tartom leszögezni, hogy egy recenziós könyv az bizony nincs ingyen. A saját példámon keresztül illusztrálva azt a könyvet fotózom Instagramra (ami sok tényezőtől függ, hogy éppen a fotózástól a posztolásig fél vagy másfél óra), elolvasom, aminél talán nem kell említeni, hogy sok óra (ha egy átlagos hosszúságú könyvet veszünk, és például hozzászámoljuk, hogy dolgozok is mellette, tehát nemcsak ezzel foglalkozom), majd pedig idő, amíg a blogbejegyzés megszületik, na és az az idő, amíg összeáll a fejemben, hogy mit és hogyan szeretnék róla írni. A recenziók nem az ördögtől valóak, és érdemes a kiadóknál próbálkozni – már csak azért is, mert nagyon sok a könyves blog, a marketingeseknek meg rengeteg a munkájuk, és nem biztos, hogy rád akadnak. Könyvet kérni nem ciki, de okosan kell megválasztani az időt, amikor érdemes elküldeni azt az e-mailt (néhány bejegyzésnél, pár hetes blognál szinte kizárt, hogy pozitívan bíráljanak el, habár kiadófüggő, hogy ki mikor és mit ad). És elismétlem: ne ez legyen a hajtóerő a blog létrehozásánál, hiszen az általában erősen érződik a bejegyzéseken is.

tíz kicsi könyv: Nem feszülök rá erre a témára, sosem voltam az a típus, aki együttműködések reményében bombázza a kiadókat, mindig engem kerestek. Az olyan kiadóknak, akikkel már régóta kapcsolatban vagyok, azért előfordul, hogy jelzem, hogy szívesen írnék egy-egy konkrét könyvükről, de gyakoribb az, hogy ők keresnek meg engem egy adott könyvvel, amiről úgy gondolják, hogy érdekelne. Szerintem egyébként ez a dolog csak akkor működik, ha a felek egyenlőként kezelik egymást, itt azért el tud csúszni ez a dolog. Volt már, hogy olyan feltételekkel keresett meg egy kiadó, amit tényleg csak kiröhögni tudtam, olyan szinten nem volt korrekt. Sajnos amíg lesz, aki rábólint ezekre, addig megtehetik ezt, de szerencsére úgy látom, egyáltalán nem jellemző azért, nagyon kevés negatív tapasztalatom van. Lehet, hogy nagyképűen hangzik, nem annak szánom, de tisztában vagyok a saját értékemmel és értékrendemmel is, és fontosnak tartom, hogy bármi, amibe belevágok, összhangban legyen ezekkel, ezért gyakran mondok nemet. Ha valamivel foglalkozom, akkor azt szívvel-lélekkel csinálom, beleteszem az energiát, a valódi odafigyelést, és ha valaki ezt nem tiszteli, azzal nekem nincs dolgom, a lelkiismeretem tiszta.

Zakkant olvas: Lehet, hogy megosztó véleményem, de vállalom. A recenzió nem ördögtől való dolog, semmi nincs azzal, ha valaki él vele, de közben azért érdemes betartani egy-két szabályt is. Emlékszem, hogy tíz éve amikor elindítottam a blogomat sosem gondoltam volna, hogy egy kiadó érdemesnek tart majd arra, hogy elküldje egyik-másik könyvét. Aztán amikor megtörtént az első megkeresés egy kiadó részéről, és feltették a bűvös kérdést, hogy elolvasnám-e ezt vagy azt a könyvüket, akkor szerintem a szomszéd faluban is hallották a sikolyaimat. 😀 Sokan mondják, hogy egy recenzió egyenlő azzal, hogy az adott blogger véleményét megvették… Nos szerintem ez abszolút nem így van. Egy őszinte blogger bármelyik könyvről tud úgy posztot írni, hogy azzal nem alázza meg a szerzőt és a kiadót, de közben olyan véleményt ír, ami szórakoztató és amiben ott vannak a pozitívumok is a negatívumok mellett. Sosem szabad csak azért jó véleménnyel lenni egy könyvről, mert azt a kiadó, vagy a szerző saját maga küldte el a nekünk. Egy blogger véleménye nem eladó, így ha valaki ez szem előtt tartja az vállaljon nyugodtan recit. Sajnos láttam viszont a kiadói oldalról azt a helyzetet, amikor egy-egy kezdő blogger kereste fel az adott kiadót, hogy recenzióért könyörögjön, majd miután megkapta a könyvet eltűnt mint szürke szamár a ködben. A recenzió egy vállalás, hogy hírt adsz a könyvről a közösségi felületeiden, mesélsz a könyvről a blogodon (vagy más közösségi felületeiden). Én magam azt hiszem nem nagyon kerestem meg kiadókat, inkább ők találtak rám, és ez az opció talán a legszerencsésebb. Sok recenziós könyv érkezik hozzám a Blogturné Klub által, és egyénileg is kapok könyveket elolvasásra, de az utóbbi időben igyekszem megtalálni a helyes egyensúlyt a recenzió és a saját könyvtáram csökkentése érdekében. Ha egy blog csak recenziókból áll az nem jó irány…

Dóri Online Olvasónaplója: Az utóbbi években mindig van egy-két kiadó, akikkel állandó kapcsolatban állok. Volt olyan kiadó, akit ‘kinőttem’ – már nem fogtak meg a könyveik, szóval ez mindig változik. Szerintem a recenziós példányok elfogadása teljesen rendben van, mármint ha el is olvasod őket és normális határidőn belül jön róla bejegyzés. Emlékszem az első recipéldányaimhoz még Lobo segített hozzá, aki molyon koordinálta ezt a dolgot és azóta is mindig hálás vagyok, ha érkezik egy-egy könyv valamelyik kiadótól. Nagy öröm és megtiszteltetés, amikor megbíznak bennem, és küldenek könyve(ke)t. Igyekszem mindig jól megfontolni, hogy mit kérjek – általában olyan könyveket, amiket mindenképpen olvasnék. A recenzió megírására igyekszem több figyelmet és időt fordítani, ill. az sem árt, hogy ha a közösségi média más felületein is megmutatjuk ezeket a szerzeményeket (erre is szuper az Instagram). A határidők ‘szentek’ számomra, két hétnél tovább nem ülök egyik könyvön sem, ezért is fontos meggondolni, hogy mennyit kér valaki vagy éppen mit.

11. Szerinted egy könyvajánló mennyire legyen objektív?

Dóri Online Olvasónaplója: Amennyire lehet 😀 Persze, ha nagyon beleválasztottál és tök más a sztori, stílus, mint amire számítottál akkor jöhetnek a “paprikás posztok” (a kifejezést Pupillától vettem). Én a bejegyzéseimet úgy szoktam felépíteni, hogy nagyjából objektíven ismertetem a könyv alaphelyzetét, a főbb problémákat, cselekményszálakat – majd a bejegyzés végén beszámolok arról, hogy nekem mi tetszett – mi nem, mit nem értettem, mi fogott meg stb.

Sorok Között Könyves Blog: Semennyire 🙂 És itt visszacsatolnék az őszinteséghez.

Tekla Könyvei: Szerintem semennyire, mármint én az abszolút szubjektív-vonalat képviselem, hiszen a saját benyomásaimat, érzéseimet, véleményemet írom le. Egy könyves blogon pont az szubjektivitás a húzóerő – az objektív ajánlókat a kritikusokra hagyom –, hiszen az olvasók a blogger véleményére kíváncsiak, nem arra, hogy a magyartanáruk mit mondana egy adott műről. 

tíz kicsi könyv: Én a ’szubjektív módon objektív’ könyvajánlókban hiszek. Törekedni szoktam arra, hogy ne kizárólag a saját érzéseimet jelenítsem meg egy könyvértékelőben, hanem amennyire lehetséges, igyekszem hátralépni egyet, némileg elvonatkoztatva a személyes preferenciáimtól. Nyilván ennek azért van egy határa, és nem is célom a túlzott objektivitásra törekedni, hiszen nem csak a könyvajánló, hanem eleve az irodalom is egy nagyon szubjektív műfaj.

Zakkant olvas: Én nagyon szeretem a személyes véleményeket, és személyes sztorikat egy könyv mellé ez pedig nagyon szubjektív dolog. Persze jó, ha van egy-két objektív dolog a posztban a könyvről (mondjuk milyen volt a szöveg, a fordítás, stb.) de engem inkább az érdekel, hogy más hogyan talál rá egy-egy könyvre és belőle milyen emlékeket, érzéseket kelt egy-egy olvasmány. Én is igyekszem leírni ezeket, mert úgy gondolom, hogy ez is fontos, mert ezáltal megismerhető maga a blogger is és a könyv is.

12. Mekkora terjedelmű bejegyzés szerinted az ideális?

Zakkant olvas: 1000–1500 karakter a minimum, de ennél lehet bővebben is, a lényeg, hogy legyen egy kerek egész az adott poszt. Én nem tudok röviden fogalmazni, úgyhogy respect mindenkinek, aki végigolvassa a posztjaimat.

Dóri Online Olvasónaplója: 500-1000 szó kb. minimum egy A4-es oldal, bár a blogspotban nem szoktam számolni – de nagyjából szemmértékre tudom mi lett elég hosszú, vagy mihez kellene még írni. Úgy érzem az én bejegyzéseim általában közepes hosszúak, volt egy idő amikor rövidebben írtam, most beálltam a fenti mennyiségre. De akinek szeretem a stílusát attól hosszabb szövegeket is szívesen elolvasok.

Sorok Között Könyves Blog: Könyvtől függ. Van, ahol 900 szó is kevés, másutt a 400 szó is sok. Ha az ember azt érzi, hogy ismételné önmagát, és csak azért ír még két plusz bekezdést, hogy meglegyen az 500 szó, az bizony meglátszik az értékelés minőségén is.

Tekla Könyvei: A se nem rövid, se nem hosszú, nagyjából 400-600 szó körül lőném be. Vannak könyvek, amikről egyszerűen nem lehet hosszan írni, és vannak könyvek, amiről nem lehet röviden írni, de amik vagy nem hagytak érzelmek nélkül, vagy nem ömlesztettek el vele, azokról körülbelül ebben a terjedelemben érdemes írni, hiszen ez az olvasható hosszúság manapság.

tíz kicsi könyv: Témafüggő. Könyvértékelőben én inkább a „rövid, de velős” típusút preferálom, más témákban viszont lehet akár kifejezetten hosszú is egy bejegyzés, csak legyen átlátható, legyen jól tagolva, ne egy ömlesztett valami álljon ott, amire rossz ránézni.

Hogyan irjunk blogot - 8

13. Milyen oldalra térsz vissza szívesen?

tíz kicsi könyv: Lásd a 6-7. kérdést. 🙂

Zakkant olvas: Ahol van rendszeres és minőségi tartalom és valamivel megfogott magának a blog szerzője pl: a stílusával, a humorával, a bejegyzései milyenségeivel. Az is fontos, hogy találjak valami kapcsolódási pontot az adott bloggal, például olvasson hasonló könyveket mint én. Jah és legyenek szép illusztrációk az adott blogon. Ez is nagyon fontos!

Dóri Online Olvasónaplója: Kellemes dizájn, engem érdeklő könyvek – vagyis hasonló érdeklődésű kör, ill. szimpatikus blogger.

Sorok Között Könyves Blog: Arra, ahol a blogger őszinte, szenvedélyes és elhivatott. A hazai blogok közül Deszy oldalát és a Sorozatjunkie-t szeretem a legjobban.

14. Szerinted mennyire érdemes reklámozni egy oldalt? Te mennyi időt, energiát szánsz a marketingre?

Tekla Könyvei: Sokat általában, Facebookon sok helyen megosztom, és ugye ott az Instagram is, ahol ugyan nem direktben a bejegyzés megosztása a sok idő, hanem amíg egy könyvről elkészül a kép. Fontosnak tartom, hiszen a könyves blog egy rétegműfaj, hiába azt veszem észre, hogy mostanában mintha többen olvasnának, többen érdeklődnének, de legyünk őszinték, nehezebben jutunk el az emberekhez, mint például egy beauty blog. Nem tartom cikinek a reklámot, sőt, szükséges ahhoz, hogy megtalálja a blogger a potenciális közönségét, közösségét.

tíz kicsi könyv: Nekem mindig gyanús az, ha valamit szanaszét reklámoznak (most ne a profitorientált, nagyobb márkákra gondoljunk, az más kérdés), főleg az elején, de alapvetően nem vagyok a jó reklámok ellen. Időnként én is rádobok egy-két dollárnyi hirdetést egy-egy olyan tartalmamra, amelyről úgy érzem, hogy szélesebb közönséget érdekelhet, vagy szeretném, hogy minél több emberhez jusson el, de semmiképp sem szeretnék túlzásokba esni. Alapvetően abban hiszek, hogy kitartással és szívből jövő lelkesedéssel lehet ezt felépíteni, bár kétségtelenül sok türelem szükségeltetik hozzá. Ezt nem lehet megspórolni, nem lehet csak pénzzel megvásárolni.

Zakkant olvas: A munkám során foglalkozom Facebook hirdetésekkel, így kipróbáltam a saját blogomon is egy hirdetést csak a hecc kedvéért. A hirdetés drága volt, és kevés lájkolót hozott, így akkor elhatároztam, hogy nem szeretném én Zuckerberg zsebét tömködni, csak azért, hogy ötezer feletti lájk, vagy tízezer feletti számom legyen. Nem a lájkok számítanak, főleg egy olyan kicsi piacon mint a könyvesbloggerség. Ha valaki aktívan blogol és szétszórja a posztjait a neten itt-ott, akkor jönni fognak a lájkolók, és az olvasók. A marketing nálam kimerül abban, hogy megosztom a Facebook klubokban, a saját Facebook oldalamon, Twitter csatornámon a posztomat és ennyi.

Dóri Online Olvasónaplója: Ma már nagyon könnyű reklámozni magunkat, szerintem pár percet simán rá lehet szánni egy napból a blogunk népszerűsítésére. A moly.hu-val nagyon könnyű helyzetünk van: az adott könyvhöz be tudjuk linkelni a blogposztunkat, a követőinknek a frissben is feldobja az új bejegyzéseket (több bloggert én is ezen keresztül követek, ha nem blogspotos). Illetve én még az Instagram oldalamon szoktam reklámozni a blogot (adatlapon, sztoriban, ill. szinte mindig megmutatom mit olvasok éppen. 🙂 Létrehoztam a blognak egy Facebook oldalt is, itt is az új bejegyzéseket megosztom (vagy beidőzítem), azért szeretem mert itt egy másik kört érhetek el. A Twittert kell még megemlítenem, ahova automatikusan (ifttt.com-nak köszönhetően) kikerülnek az új bejegyzések rövid leírással és képpel – ezt is pár perc volt évekkel ezelőtt beállítani, azóta hozzá se nyúltam 😀

Sorok Között Könyves Blog: Rengeteg időt szánok rá, hogy az emberek megismerjék a blogomat. Fontosnak érzem mindezt, hiszen nekem is jobban esik kétezer emberhez beszélni naponta, mint háromszázhoz.

15. Mik a további céljaid a blogoddal kapcsolatban?

Sorok Között Könyves Blog: Szeretnék gyakrabban filmkritikát írni, mert a Media Addicton sok volt, és hiányzik. De amúgy magasztosabb célom nincs, nekem már az is elég, ha tartom a mostani színvonalat és az olvasótáborom is velem marad.

Tekla Könyvei: Nem akarok zsákbamacskát árulni, közvetlen nem lehet könyves blogból megélni, szóval számomra marad hobbi. Az már más kérdés, hogy olyan hobbi, ami által gyakorlatilag megtaláltam az álommunkám, és közvetetten nagyon sokféleképpen profitáltam még belőle. Nyitott vagyok és bizakodó, szóval ki tudja, mit hoz az élet. Az biztos, hogy szeretnék fejlődni, szeretnék jobb lenni, így ezek biztos tervek.

tíz kicsi könyv: Hajlamos vagyok nagyon „elszállni”, ha jövőbeli célokról kérdeznek, nem véletlenül hivatkozok magamra idealista könyvfetisisztaként. 🙂 Ezzel együtt abban hiszek, hogy ha meg sem célzunk valamit, akkor esély sincs rá, hogy összejöjjön. Az elsődleges célom egyébként az, hogy ne feltétlenül blogként gondoljanak az emberek a tíz kicsi könyvre, inkább egy olyan „valamiként”, amiről az fog eszedbe jutni, hogy de jó dolog is olvasni. Ez a valami pedig sok minden lehet: időnként blog, aztán könyvtasi projekt, máskor pedig ki tudja…? Terveim vannak – és teszek is értük –, de mindent a maga idejében, mert mint tudjuk: „ember tervez…”

Zakkant olvas: Nyilván a világuralom (meg a világbéke is naná), de mivel magyarul írom a kis blogomat így megelégszem azzal, hogy itthon van egy kis, de annál masszívabb táborom, és ők követik a posztjaimat. Szeretnék még további évtizedeket átblogolni, és amikor majd öregkoromban visszagondolok a Zakkant olvasra, akkor csakis mosollyal tegyem mindezt. Nekem ennyi már elég!

Dóri Online Olvasónaplója: Lelkesen tovább folytatni, saját magamat és másokat is újabb szuper könyvek elolvasására, felfedezésére inspirálni. 🙂

Hogyan irjunk blogot - 7

Még egyszer szeretném megköszönni mindenkinek, aki részt vett ezen a kis eszmecserén. További sikereket kívánok az oldalaitokhoz, és kellemes élményeket az olvasmányokhoz!

One Comment on “A tapasztalat, az évek, a könyvek, meg a blogok 3.0

  1. Visszajelzés: 2019 első fél éve | Könyvkuczkó

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: