Varázsvilág: Házak harmóniája

Hermione - 2

“– Ti képtelenek vagytok elolvasni A Roxfort történetét?
– Minek olvasnánk el? – vonogatta a vállát Ron. – Ha valami érdekel, megkérdezünk téged. Te kívülről tudod az egész könyvet.”

A Roxfort sokunk második otthona. Minden hibájával együtt vágyunk a varázslatos tantermeibe, kényelmes közös helyiségeibe, zegzugos folyosóira és legfőképpen a barátokra, akik hozzánk hasonló értékekkel bírnak. Mindig úgy éreztem, hogy a négy tulajdonság: a bátorság, hűség, leleményesség és a tudásvágy egyensúlyt visz az iskolába, ahol bármelyik diák úgy érezheti, megtalálta a helyét és nincsen egyedül. Ezek mind memes vonások, de sokkal eredményesebbek együtt, összhangban, mint megosztva, önmagukban. Mert akik ezekkel a jellemzőkkel bírnak, kiegészítik, ösztönzik egymást, és mind tanulhatnak a másiktól valamit. A griffendélesektől és hugrabugosoktól a közösségi szellemet, az igazság keresését, bátorságot és hűséges szívet, törekvést a jóságra. A hollóhátasoktól és mardekárosoktól pedig a kitartó munkát, motivációt, az egyéni szerepvállalást, az oktatás fontosságát és a nagyság elérését. Így lesz egy óriási kirakós darabkáiból összerakva egy kerek egész, folyamatosan fejlődő közösség, ahol a különböző egyéniségek inspirálják, erősítik egymást. Van azonban valaki a sorozatban, aki egy személyben egyesíti a négy ház jellemvonásait, így testesítve meg mindazt, ami a Roxfortot jelenti. Személyes kedvencem, akinek a neve is úgy hangzik, mint a szó: harmónia. Ő pedig nem más, mint Hermione Jean Granger.
Érdemes továbbolvasni »

Mary Ann Shaffer & Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Mary Ann Shaffer Annie Barrows - Krumplihejpite Irodalmi Tarsasag - 4

Juliet Ashton a második világháború utáni új világban, Londonban keresi a helyét. Elvesztette az otthonát, legtöbb emléktárgyát, köztük szeretett könyveit. A háború megsebezte, pusztítással teli rémképek gyötrik a város ostromáról. Ez soha el nem múló nyomot hagyott benne. A város maga is csupa rom, hamu, sokkoló történetek gyűjtőhelye, tele hozzá hasonló emberekkel, akik a megváltást keresik. Könnyítene mindenki a lelkén, de nem tudják, merre induljanak el ehhez. Hogyan is léphet tovább az ember ilyen élmények hatása alatt? Miután megtörtént az elképzelhetetlen, hol lehet megtalálni újra a normalitást, a hétköznapi életet? Szabad jól érezni magukat? Lehetséges izgalmat, munkát, szerelmet keresni egy világégés után? Emlékezni fontosabb vagy felejteni? A megoldás egy levéllel veszi kezdetét a Csatorna-szigeteki Guernsey-ről, egy idegentől, aki egy könyvet keres. Az író másik kötetét, amiben benne volt a neve és a címe, korábban Juliet eladományozta, így tudja felvenni vele a kapcsolatot Dawsey, az új tulajdonos. Levelezni kezdenek, nem csak a férfival, de több barátjával is a szigetről és lassan feltárul a lány előtt egy kis közösség színes históriája a német megszállás idejéből, amelyben fontos szerepet kap egy ellopott malac és egy fiktív olvasókör. Ami egyszeri ürügyként indult, rendkívül gyorsan növi ki magát valami mássá és a túlélés záloga lesz a klub számára. Juliet ihletet keres új könyvéhez, így Guernsey-re utazik, hogy megismerkedjen személyesen is a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság tagjaival és elképesztő történetükkel. Érdemes továbbolvasni »

Az íróknak, akiket valaha szerettem

A sorozatíróknak, akiket valaha szerettem 1

Drága Csalódásaim!

Mint az a címből is kiderült, kissé kiábrándultam Belőletek. Szívesen hangoztatnám a klasszikus szakítós szöveget, mi szerint nem a Ti hibátok, de nem szeretnék hazudni. A kapcsolatunkba én úgy érzem, rengeteg időt, energiát, szeretetet invesztáltam, ami sajnos nem térült meg. Kitéptétek a kis szívemet tőből, majd győzelmi táncot lejtettetek rajta. Ezen igyekszem felülemelkedni és higgadtnak maradni. Azt viszont komolyan gondolom, hogy az ígéretes kezdetre való tekintettel továbbra is maradhatunk barátok. Ennek szellemében szeretném előadni az én nézőpontomat arról, hol siklott ki ez az egész közöttünk, szerintem min kellene változtatnotok ahhoz, hogy meg merjem próbálni Veletek még egyszer. Talán, egy szép napon, mikor már nem lesz ilyen mély a seb, mikor újra tudok hinni… Na, de ne szaladjunk ennyire előre, mert ez azért nem ilyen egyszerű. Hogy teljesen érthető legyen minden, példának az eddigi talán legnagyobb csalódásaimat, Davidet és Dant mutatnám be. Azt hiszem, sokak nevében beszélek, mikor azt mondom, Ti ketten igazán kitettetek magatokért… Pedig olyan szépen indult minden!Érdemes továbbolvasni »

Beth O’Leary: Az ágybérlő

Beth O Leary - Az agyberlo - 7

Nem nagyon van kedvenc műfajom könyvek terén, inkább azt mondanám, az olyan történeteket szeretem legjobban, amik meg tudnak lepni, amik elindítanak bennem valamit. Az ágybérlőtől nem vártam semmit, csak egy habkönnyű, humoros, romantikus történetet egy forró nyári napra. Jelentem, megkaptam mindezt és még többet is. A hamisítatlan angol humora szórakoztatóvá, a közvetlen hangvétel személyessé tették Beth O’Leary debütáló kötetét. A könnyed felszín alatt viszont sokkal komolyabb hangnem, összetettebb történet és szereplők rejtőztek, mint amire számítottam volna. Valósnak, őszintének, autentikusnak hatott ettől, meghazudtolva minden előítéletem.Érdemes továbbolvasni »

Michelle Obama: Így lettem

Michelle Obama - Igy lettem - 5Michelle Obama egy ikon. Élő jelkép. Rabszolgák ükunokája, aki First Lady lett. Egy sikeres férfi mögött mellett álló, önmaga jogán is elismert, erős nő. A modern amerikai álom megtestesülése, ami a legtöbb színesbörűnek még mindig csak rémálom. Elsőnek lenni bármiben, hatalmas felelősség, ami láthatóan az ő vállát is nyomja: példát kell mutatnia és vezetnie az úton azokat, akiknek segített kitaposnia azt. Ugyanahhoz a lehetőséghez hozzásegíteni másokat, amit ő is megkapott. Ezt az érzést személteti a története. Pont emiatt hiszem azt, hogy ő nem engedhette meg magának a teljes őszinteséget, nem vehette le minden felvett maszkját. Legalábbis nem életének azon a pontján, ahol megírta ezt az önéletrajzot. Amit az optimizmusról, kitartásról, elvekről és kemény munkáról elmond, az teszi értékké az írását. Az a Michelle, akinek az egyénisége kiragyog a lapok közül, lenyűgöző. Mégis a könyvet letéve azt éreztem, a teljes képnek maximum a felét mutatta meg.  Érdemes továbbolvasni »

Mennyit számít a szerző személye vagy szándéka egy mű megítélésében?

Mennyit szamit a szerzo 5Egyetemen a legelső órán a legelső kérdés, amit egy tanárom feltett, ez volt: Mitől lesz irodalmi mű akár egy szó, egy sor, egy bekezdés vagy egy nagyobb írás? Próbálkoztunk mindenféle válaszokkal, de természetesen nem sikerült eltalálni a helyes megoldást. Ami így hangzik: attól, hogy valaki irodalomként tekint rá, úgy olvassa az adott alkotást. Ezért is éltem meg csalódásként, hogy az ott töltött időm ezek után azzal töltöm, hogy az író szemszögét tárják elém és sehol sem volt az olvasói élmény. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy otthagyjam az egyetemet. De ettől függetlenül ez egy nagyon érdekes témát vet fel, amivel mi, olvasók sokat foglalkozunk: az egymástól függő és sokszor törékeny kapcsolatra az szerző és a közönsége között. Kihez tartozik jobban egy könyv? Ahhoz, aki megalkotta, vagy ahhoz, aki magáévá teszi, értelmezi, értékeli? Milyen a kapcsolat valójában az író-olvasó, író-könyv, könyv-olvasó között? Hogyan és miért vitatkozunk egymással ugyanarról a műről? Ez a kapcsolat minden esetben építő, a vita pedig konstruktív?Érdemes továbbolvasni »