Beth O’Leary: Az ágybérlő

Beth O Leary - Az agyberlo - 7

Nem nagyon van kedvenc műfajom könyvek terén, inkább azt mondanám, az olyan történeteket szeretem legjobban, amik meg tudnak lepni, amik elindítanak bennem valamit. Az ágybérlőtől nem vártam semmit, csak egy habkönnyű, humoros, romantikus történetet egy forró nyári napra. Jelentem, megkaptam mindezt és még többet is. A hamisítatlan angol humora szórakoztatóvá, a közvetlen hangvétel személyessé tették Beth O’Leary debütáló kötetét. A könnyed felszín alatt viszont sokkal komolyabb hangnem, összetettebb történet és szereplők rejtőztek, mint amire számítottam volna. Valósnak, őszintének, autentikusnak hatott ettől, meghazudtolva minden előítéletem.

A történet két főhőse Tiffany és Leon. Előbbi egy szakítás után keres kétségbeesetten egy olcsó és tiszta lakóhelyet, míg utóbbi pénzszűkében van. Egy érdekes megállapodás oldja meg ezeket a problémákat: osztoznak egy lakáson, de nem térben, inkább időben. Egy helyen laknak, egy ágyban alszanak. A legkülönösebb csavar, hogy a megállapodás szerint sosem találkoznak. Leon éjszaka dolgozik ápolóként, Tiffany egy könyvkiadónál napközben. Ez egy érdekes képet fest a londoni megélhetés nehézségeiről: két, nagyon is értékes munkát végző, de alulfizetett értelmiségi kétségbeejtő küzdelmét láthatjuk pusztán a lakhatásért egy világvárosban. Bár mindketten igyekeznek a szükség okozta helyzet humoros oldalát felfogni és a legtöbbet kihozni az adott helyzetből, valahol szomorú lenyomata ez a kornak, amelyben élünk. 

“Amíg oda nem költöztél, nem is volt igazi otthon”

Ami egy-két, pulton hagyott üzenettel indul a wc ülőke lehajtásáról és szabadon megehető süteménytöbbletről az szép lassan baráti levelezéssé, egy fontos kapcsolattá alakul és idővel egyre szebben fejlődik Tiffy és Leon között. Mindketten küzdenek a saját démonaikkal, szociális életükkel, mindennapi problémákkal és olyan jó volt olvasni, ahogyan fokozatosan megnyílnak ezekről a másiknak, támogatják és segítik egymást. A kötet fejezetei váltakoztak Tiffany és Leon nézőpontjai között, ami humorforrásnak és bemutatásnak is nagyon jól működött. Míg Tiffy fejezetei hosszabbak, csapongóbbak, részletesebbek és specifikusabbak voltak, Leon tömörebben, rövidebben fogalmazott, kevesebb jelzőt használt és sokkal szigorúbb volt önmagával. A teljesen különböző reakciójuk ugyanarra a dologra többször is megnevettetett. Ez a kontraszt a mentalitásukban és a gondolatvilágukban megjelent a kis jegyzetlapokon is, amikkel kapcsolatot tartottak egymással. A két írásmód remekül kiegészítette egymást és nagyon ügyesen bemutatta a személyiségüket, a kettejük közti kötelék varázsát. Így az ő kis különálló világukban, velük együtt léteztem.

Beth O Leary - Az agyberlo - 5

Tiffany hagyományosan a kedves, bolondos karakterek sorát gyarapíthatná, de az író stílusa és a kidolgozott története egyénivé tette őt. Az őszintesége, törékenysége, kedvessége miatt érződik hitelesnek, akihez könnyű kötődni. Csodálatos, spontán ember, aki mellett jókedvre derül a legmorcosabb barát is, de a szerettei mellett előjön a sérülékeny kislány is a magabiztos nő mögül. Leon pedig zárkózott, mégis végtelenül gondoskodó, aki tűzbe menne azért, akit szeret. Olyan ember, aki épít, megvéd, nem pedig rombol másokat. Megmutatja, a figyelem és gyengédség nem divatjamúlt, még ha ez néha úgy is tűnik. Eszméletlen szexi tud lenni egy olyan férfi, aki törődik azzal, hogy egy nő legalább olyan jól érezze magát mellette, mint ő. Leon csendes, mélyen elrejti érzelmeit, de a hivatásában megtalálja ennek is az előnyeit. Egyszerűen nem lehet nem érdeklődni iránta, vagy nem kedvelni őt. 

“A szoba mit sem változott. Mint a kagylóhéj, amelyből hiányzik a lakója. Tele van lyukakkal, amelyek mind valaminek a hiányát jelzik…”

A kettejük története és az együttélésüknek ez a szokatlan módja rávilágított arra, mennyi nyomot hagyunk magunk után mindannyian azon a helyen, ahol élünk. Nagyon sok mindent ki lehet olvasni ezekből, különösen, ha odafigyelünk rájuk, mert csak ennyit látunk valakiből. Kiéleződik minden apró jel így. Egy ottfelejtett pohár, egy könyv az éjjeliszekrényen, a hűtő tartalma, vagy a laptop helyzete elárulhatja, milyen volt a másik éjszakája, hogyan ébredt, mi foglalkoztatja, milyen hangulata van, hogyan fejezi ki magát, mennyire törődik a környezetével, milyen furcsaságok színesítik az egyéniségét… Ez a sok apróság végül többet mond az értő szemnek, mint a személyes jelenlét egy figyelmetlenebb társnak. Tiffany és Leon teljesen rá tudnak hangolódni a másikra, így könnyebben értik és segítik egymást. Annak ellenére, hogy nem találkoznak, sokkal több mindenen osztoznak, mint elsőre gondolnánk. A közös lakás különleges intimitást ad nekik.

Ez a történet sokkal érzelmesebb volt, mint vártam egy könnyed olvasmánytól. Ez köszönhető annak, hogy nem félt olyan nehéz témákat is elővenni, mint az érzelmi bántalmazás, a gázláng módszer, az angolszász büntetőrendszer hibái, zaklatás vagy a halál előtti megbánás kérdésköre. Ezeket kellő komolysággal, tisztelettel és a helyén kezelte, szerethető szereplőkkel, emlékezetes pillanatokkal és pozitív légkörrel ellensúlyozta Beth O’Leary. Nem csak váratlanul mély volt a könyv, de tele volt szívvel-lélekkel. Üdítő frissességet vitt a kánikulába…

Beth O Leary - Az agyberlo - 8

A kötet a General Press gondozásában jelent meg, itt és itt megrendelhető!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: