Varázslatos apafigurák

Varazslatos apafigurak - 3Ha szülői áldozathozatalról van szó a Harry Potter sorozat kapcsán, szinte mindig Lily Potterre asszociálunk. Úgy gondolom, ez az egyik gyengesége a sorozatnak, hogy az anyák sokkal hangsúlyosabb szerepet kapnak, még akkor is, ha a mellettük álló édesapa is ugyanolyan jó szülő. Ez valószínűleg J. K. Rowling tapasztalatait, élményeit tükrözi, akár a saját édesapjával, akár az első férjével kapcsolatban. Számomra a legkülönösebb megnyilvánulása ennek, hogy James Potterről, mint apáról csak elejtett megjegyzésekre alapozhatunk. Ha róla van szó, leginkább iskolás éveire és gyermekkori jellemhibáira koncentrálnak a könyvek. Azonban Lily leveléből és a többiek elmondásából összegyűjtve kiderül, James jelen volt a fia életében, annyi időt töltött vele, amennyit csak tudott, foglalkoztatta, mit hagy rá, milyen világban nőjön fel, arra kezdte el nevelni, hogy jó ember legyen, bolondozott vele, közben a biztonságát is szem előtt tartotta és megkérdőjelezhetetlen volt a szeretete a gyermeke anyja iránt. Ami pedig a legfontosabb, ugyanúgy az életét adta a családjáért, ahogyan Lily is. Bár nem kétséges, hogy a rövid idő alatt, amíg élt, hatott Harry-re, de sajnos nem nevelhette fel őt, éppen az áldozata miatt. A szeretetet és útmutatást így nem tudta ennél tovább megadni neki. Érdemes továbbolvasni »

Varázslatos édesanyák

Varazslatos edesanyak - 4A Harry Potter sorozatban sok hétköznapi bölcsesség van megfogalmazva, konkréten a cselekménybe vagy utalás szinten a sorok közé ágyazva, ami átélhetővé teszi a törénetet. Harry és a korosztálya az olvasók szeme előtt nőttek fel, kisgyerekekből fiatal felnőtté érnek a hét év alatt. Bár első ránézésre róluk szól a történet, de több ötlet és gondolat rejtőzik a könyvekben a szülői létről, felelősségről és nevelésről. Ez a történet egy fiúról, a barátairól, a családról, de legfőképp az anyai szeretetről szól. Nélkülük nem is lenne miről mesélni, annyira átjárják a történetet az édesanyák áldozatai, vagy épp a kisebb-nagyobb hibák, amiket elkövetnek. Az ő cselekedeteik sora, ami mozgatja a történetet, ami meghatározza a többi szereplő jellemének alakulását. De nem Lily Potter az egyetlen, aki kitörölhetetlen nyomot hagyott a könyveken, mert példák egész sorát állítja elénk a szerző: követendőt és kerülendőt is. Természetes is, hogy foglalkoztatta J. K. Rowlingot a kérdés, aki maga is egyedülálló, küszködő szülőként kezdett neki az írásnak, amire az is rányomta a bélyegét, hogy a saját édesanyját is elveszítette közben. A muglik és a varázslók világa nem különül el ebben, mert mindannyiunk életében egy meghatározó kapcsolat ez, akár pozitív, akár negatív értelemben. De akármilyen is legyen, mindenképp sokat tanulhatunk belőle. Jöjjön válogatásom a számomra legemlékezetesebb, varázslatos édesanyákról.Érdemes továbbolvasni »

Sally Rooney: Normális emberek

Sally Rooney - Normalis emberek - 2

Van valami mazochizmus bennem, mikor olyan könyvet választok, ami gyomronrúg. Ami úgy építkezik, hogy közben azt érzem, porig rombolt bennem valamit. Ami érzelmileg teljesen lemerít, miközben fel is tölt. Valamiért mégis szükségem van néha egy durvább ébresztőre, ami kizökkent a komfortzónámból. Egy élményre, ami mélyen érint. A Normális emberek egy ilyen könyv. Ez egy magányos, melankolikus történet a felnőtté válásról és a szerelemről, ami hirtelen túl sokat ad, majd túl sokat vesz el, így túl nagy hatalma lesz két ártatlan, még romlatlan lélek felett. Észrevétlenül, de egyértelműen bekúszik a olvasó bőre alá. Két sérült fiatal útkeresését kísérhetjük végig, ami nem szép, mert itt nincs csinos kis csomagolópapír, csillámos masni, csak a leplezetlen valósága, esetlensége a tapasztalatlanságnak. Egy utazás, ami éppúgy bővelkedik fájdalomban, mint szeretetben. Két olyan embert ismerhetünk meg, akik tökéletlenek, hétköznapian furcsák, extrémek. Egy olyan kapcsolat ez, ami hatással van rájuk, végérvényesen átformálja őket, de nem jelent gyógyírt a problémáikra. A szerző mindent feltár velük kapcsolatban, ami a megértésükhöz kell, így azt, aki elkezd kötődni hozzájuk, nem ereszti el egy pillanatra sem a történetük.Érdemes továbbolvasni »

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Delia Owens - Ahol a folyami rakok enekelnek - 2

“A láp nem mocsár. A láp a fény hona, ahol fű nő a vízben, és a víz egybeolvad az éggel.”

Delia Owens első regénye a maga nemében páratlan: egyszerre fejlődéstörténet, krimi és egy finom óda az anyatermészethez. A középpontjában Kya Clark áll, akinek az életét az ötvenes évek elejétől a hatvanas évek végéig követhetjük nyomon, ahogyan magára hagyott hatéves kislányból fiatal nővé cseperedik egy Észak Carolinai kisváros mellett fekvő lápvidékén. Egy magányos, sokszor melankólikus történet ez, ahogyan egy teljes elszigeteltségben élő lány a természetből merít vigaszt, tudást és teremt meg egy különleges életet magának, miközben a csalódásaival, a felnőtté válással és a családja által okozott sebekkel viaskodik. Ezzel párhuzamosan kirajzolódik egy megrázó haláleset története is, amiben Kya lesz az elsőszámú gyanúsított. A könyv párhuzamosan mutatja be a lány fejlődését és a gyilkossági nyomozást, ami egyre növeli a feszültséget, miközben bemutatja a társadalom törékenységét, generációs problémákat, a szegregáció okozta feszültséget, a természet erejét és Kya összetett személyiségét. Ha pár szóban kéne összefoglalnom ezt a kötetet, azt mondanám: egyedülálló, emlékezetes, hangulatos, mély érzelmekkel teli és elgondolkodtató írás, ami nem hagyja hidegen az olvasót. Nem tökéletes, de mindenképpen különleges alkotás. Igazi élmény, amit nem érdemes kihagyni.Érdemes továbbolvasni »