Varázslatos édesanyák

Varazslatos edesanyak - 4A Harry Potter sorozatban sok hétköznapi bölcsesség van megfogalmazva, konkréten a cselekménybe vagy utalás szinten a sorok közé ágyazva, ami átélhetővé teszi a törénetet. Harry és a korosztálya az olvasók szeme előtt nőttek fel, kisgyerekekből fiatal felnőtté érnek a hét év alatt. Bár első ránézésre róluk szól a történet, de több ötlet és gondolat rejtőzik a könyvekben a szülői létről, felelősségről és nevelésről. Ez a történet egy fiúról, a barátairól, a családról, de legfőképp az anyai szeretetről szól. Nélkülük nem is lenne miről mesélni, annyira átjárják a történetet az édesanyák áldozatai, vagy épp a kisebb-nagyobb hibák, amiket elkövetnek. Az ő cselekedeteik sora, ami mozgatja a történetet, ami meghatározza a többi szereplő jellemének alakulását. De nem Lily Potter az egyetlen, aki kitörölhetetlen nyomot hagyott a könyveken, mert példák egész sorát állítja elénk a szerző: követendőt és kerülendőt is. Természetes is, hogy foglalkoztatta J. K. Rowlingot a kérdés, aki maga is egyedülálló, küszködő szülőként kezdett neki az írásnak, amire az is rányomta a bélyegét, hogy a saját édesanyját is elveszítette közben. A muglik és a varázslók világa nem különül el ebben, mert mindannyiunk életében egy meghatározó kapcsolat ez, akár pozitív, akár negatív értelemben. De akármilyen is legyen, mindenképp sokat tanulhatunk belőle. Jöjjön válogatásom a számomra legemlékezetesebb, varázslatos édesanyákról.

Walburga Black

Akármit mondjon is egy édesanya a gyermekének, az hatással van rá. Ha azt mondja, nem képes valamire, az általában ugyanúgy valóra válik, mint amikor azt tanítja neki, hogy igenis meg tudja csinálni. Sok anya kreál kicsinyítéssel, leszólással, bizalmatlansággal egy hangot a gyermeke fejében arról, hogy ő semmit sem ér, és nincs helye a világban. Ez a hang akkor is tovább beszél, amikor a gazdája már rég elment. Ezt tökéletesen bemutatja Sirius anyja, aki már csak portréként, de minden nap válogatott szidalmakat vág a fia fejéhez. Arról, hogy mocskos, elítélendő életet él, hogy nem fogadja el, sőt szégyelli őt, hogy nincs helye a házában. Kirajzolódik egy kép egy mérgező otthonról, ahonnan Sirius nem kirepült, hanem fejvesztve menekült, mert a családja szemében ő csak egy tévedés vagy csalódás lehetett. A történet nagy részében Sirius egyedül él, száműzetésben, de láthatjuk, hogy ez már nagyon korán elkezdődött számára, a saját otthonában. Ahhoz pedig nem kis bátorságra volt szüksége, hogy szembemenjen a családi elvekkel, az előítéleteikkel. De Mrs. Black azt a fiát is cserbenhagyta, aki a kedvence volt, akit szavaival éltetett és intoleranciával, felsőbbrendűséggel mérgezett. Eleve végignézni, hogy kiégetik a testvérét a családfáról, egy erős üzenet neki is. De Regulust gyakorlatilag odavetették a farkasok elé, és ha meg szeretett volna felelni a családi elvárásoknak, nem igazán maradt választása. Felkészületlenül került be Voldemort és a sötét mágia örvényébe, tudván, hogy nincs kiszállás, de a háborgó lelkiismeretét ő sem tudta elaltatni. Azért, hogy kiléphessen a halálfalók közül és megvédhesse a családját, meg kellett halnia. Így Walburga a legjobb példa arra, hogy az, aki szül, még nem lesz automatikusan jó anya és a vér még nem minden. A gyermekei pedig arra, hogy igenis lehetséges, hogy jobb emberré váljon valaki, mint amire nevelték.

Petunia Dursley

A Harry Potter több szempontból egy Hamupipőke-történet, az pedig mit érne a gonosz mostoha nélkül? Mrs. Dursley így mindjárt nem egy, hanem két anyatípust is megtestesít, bár sajnos egyik sem túl hízelgő a számára. Harry-nek soha nem ad többet, mint a szükséges minimum, vagyis annyi ételt, hogy ne haljon éhen, és egy fedelet a feje fölé. Érzelmileg az elhanyagolás a legkevesebb: rendszeresen szidja, bántalmazza, kihasználja, elnyomja a fiút, minden nap a tudtára adva, hogy a puszta létezése a legnagyobb bűne. Minden, ami problémát jelentett a kapcsolatában Lily-vel, az Harry-n csapódik le: a kisebbrendűség érzése, félelme, bizalmatlansága, keserűsége és irigysége. Ezért igyekszik teljesen belefojtani mindent az unokaöccsébe. Azt éri el ezzel, hogy ne érdekelje a fiút a véleménye, így Harry-nek az iskolában meg is gyűlik a baja a tekintélytisztelettel. Bár Petunia sokszor veszélyezteti a fiút a viselkedésével, de a lelkiismerete miatt megadja azt a védelmet neki, amire szüksége van. Nem csak a sötét varázslatok ellen, de az ellen is, hogy Harry elszálljon magától. Mert hogyan bízhatná el magát valaki, aki mást se hall, mint, hogy ő egy felesleges, zavaró tényező a családja életében? Hogy az alapvető emberi létnél nem remélhet többet…  Harry sokszor a saját biztonságát sem félti eléggé, feláldozhatónak tartja magát, hiszen a Privet Drive-on megtanulta, hogy ő nem értékes. Viszont Petunia “édes, drága, egyetlen” kisfia estében egészen más a helyzet. Neki egész egyszerűen hazudik: Dudley arra lett nevelve, hogy ő több, jobb és erősebb Harry-nél. Mrs. Dursley ezzel kompenzálja túl saját kisebbségérzéseit a varázslókkal kapcsolatban: kicsinyíti az ő jelentőségüket és felnagyítja szeretett Dudlicsekjét, miközben elfelejt határokat állítani neki. Így a fia megtanulja nagyon korán, hogy agresszióval, puszta erővel és hisztivel bármit elérhet. De jól látszik, attól, hogy egy gyerek kezébe adják a szülők az irányítást, a döntés jogát és táplálják az egóját, erőszakos természetét, még nem lesz sem boldog, sem sikeres, sem egészséges felnőtt. Ami azt illeti, gyereknek sem lesz szerethető.

Merope Gomold

Voldemort édesanyja, Merope nem tudott sokat a szeretetről, családról. Az élete fájdalommal, keserűséggel és önváddal volt tele az apja és a bátyja mellett, akik másra sem használták őt, mint saját agressziójuk és frusztrációjuk kiélésére. Egy kis remény jutott neki: a férfi, akit szeretett. Azért, hogy maradásra bírja Tom Denemet, a bájitalok mellett sajnos azt a mai napig népszerű módszert is alkalmazta, hogy teherbe esett. Remélve, hogy ez majd biztosítja, hogy a család egyben marad, nem alkalmazott több mágiát. De a férfit nem érdekelte se az anya, se a gyerek, így elment. Merope pedig egyedül maradt, várandósan, koldusszegényen, azzal a tudattal, hogy őt lehetetlen szeretni. Annak ellenére, hogy úton volt a fia, akinek szüksége lett volna rá, egyszerűen feladta az életét és mindössze pár órával a szülés után meghalt. Lehet, hogy Voldemort azért vált azzá, amivé felnőtt, mert anya nélkül nőtt fel, de az is lehet, hogy Merope elég erős volt ahhoz, hogy valami jobbat adjon neki annál, mint amit mellette kellett volna végigélnie. Ez már sosem fog kiderülni. Az biztos, hogy azzal a tudattal ment be az árvaházba szülni, hogy nem hagyja teljesen egyedül a gyermekét. Nem volt sok minden, amit adni tudott volna a fiának: a szeretet lett volna az egyetlen, de azzal kapcsolatban elhitették vele, hogy tőle nem ér sokat. Az utolsó cselekedetével biztosította arról a kis Tomot, hogy ne kelljen minden mást nélkülöznie.

Kendra Dumbledore

A sorozat utolsó kötetében ismerjük meg jobban Kendrát, a Dumbledore családot és a körülményeiket. Ezekről viszont magunknak kell összegezni azt, amit a többi szereplőtől hallunk róluk. Albus és Aberforth kishúga, Ariana határozta meg a család jövőjét: néhány rosszindulatú mugli kisgyerek bántalmazta őt és innentől igyekezett elnyomni magában a mágiáját, és kontrollálatlan kitörései voltak. Az édesapjuk bosszulta meg ezt, ezért cserébe sajnos börtönbe került. Így lett Kendra egyedülálló szülő, három gyerekkel, akik közül az egyik speciális igényű, akinek folyamatos figyelemre van szüksége és akit a saját érdekében rejtegetnek a világ szeme elől. Hogy ez volt-e a jó döntés, ahelyett, hogy Arianát szakemberekre bízzák, nem lehet tudni. Ez egy lehetetlen helyzet, amiből Kendra a legjobbat próbálta kihozni. A saját igényeit háttérbe szorítva gondozta a lányát és közben igyekezett a fiaira is időt fordítani. Ő vállalta a súlyát annak, hogy mások mit tettek a gyerekével és annak is, hogy mindez mit tett a családjukkal. Az ő élete remekül bemutatja, hogy a legtöbb szülőnek abból kell gazdálkodnia, ami jutott. De mindig lehet próbálkozni, hogy a legjobbat hozzuk ki a helyzetünkből és el kell fogadnunk a saját határainkat, ahogyan másokét is. Akkor is, ha ez nem mindig tűnik jó döntésnek külső szemmel. De szembenézni a világgal egyedül, közben gyerekeket nevelni és lemondani a saját lehetséges jövőnkről, ez az egyik legijesztőbb dolog… Kendra élete ráment erre, a titkokra, a fájdalomra és az irányíthatatlan erőre, amit nem látott közeledni.

Narcissa Malfoy

Narcissáról sok mindent el lehet mondani: elegáns, de hideg, számító nő, Lucius odaadó felesége, Lord Voldemort elkötelezett híve. De mindezeken felül és leginkább szerető édesanya, aki hajlandó mindezt és tulajdonképpen bármit feláldozni a fiáért. Lehet, hogy hisz a varázslók felsőbbrendűségében és osztozik a férje meggyőződésében, de Narcissa nem lett halálfaló. Egy halvány, de határozott határ húzódik közte és a Nagyúr között, ahogyan közte és Bellatrix között is. Ezt a vonalat pedig a fia, Draco miatt húzta meg. Támogatja előbbieket, amíg utóbbi biztonságban van. A jelenet pedig, ami a kúriájukban lejátszódik, mikor Lord Voldemort elkéri Lucius pálcáját, megmutatja, hogy a látszat ellenére ő az összetartó erő a családjában. Lucius vezeti a családot, de amikor valós fenyegetés kopogtat náluk, Narcissa veszi át az irányítást. A férje és a fia is hozzá fordul útmutatásért, megnyugvásért, rá hallgatnak. Draco miatta választja a Roxfortot, mert az anyukája közel akarja tudni magához. Narcissa pedig mindent megmozgat a háttérben, hogy a családjának mindenből a legjobb jusson. Amikor ők veszélybe kerülnek, Cissy korábbi jeges nyugalma nagyon hamar pánikba csap át. A kritikus pillanatban viszont erőt merít ebből, és bármire hajlandó. Mikor eljön a pont, hogy válasszon a meggyőződései és a fia élete között, egy másodpercig sem habozik és nem érdekli semmi más, csak Draco. Lehet, hogy kegyetlen, távolságtartó és szívesen végignézte volna sokak halálát, mialatt Voldemort újra felemelkedik, de önfeláldozó is egyben: saját magát iszonyatos nagy veszélynek tette ki, csakhogy megvédje a családját. A végén ő sem más, mint Lily Potter vagy Molly Weasley. Ő is a szeretetet, a gyerekét választja. Első ránézésre nem egy tipikus hős, de abban a pillanatban, mikor a leginkább számít, azt teszi, ami helyes. Még ezt a szívtelen nőt is képes volt megváltoztatni a pillanat, mikor anyává vált.

Lily Potter

Az anya, akivel elkezdődik minden. Egy kedves, erős és bátor nő, aki örökre otthagyta a nyomát a varázsvilágon. Akinek minden tette azt üzente, a legfontosabb a szeretet és a jóság, aki még a sötét varázslatoktól is el tudott fordítani egy fiút, hogy aztán ő is az egész életét mások megmentésének szánja. Lily fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy egy jobb világban élhessen nem csak az ő fia, de a többi gyerek is. Mint anya, az utolsó pillanataiban pedig gondolkodás nélkül szembenézett a biztos halállal és mindent megtett, hogy a gyereke túlélje, akkor is, ha ezért cserébe minden másról le kell mondjon. Lily áldozata az anyai szeretet és kitartás példája, ami azután is védi Harry-t, hogy ő már nincs mellette tovább. Lehet, hogy ő már nem él, mikor a történet elkezdődik, de úgy érezzük, nagyon is eleven és folyamatosan minket tanít. Nem lehet úgy beszélni a fia történetéről, hogy kihagyjuk Lily-t vagy ne éreznénk végig a jelenlétét. Ott van Harry szemében, Piton lelkében és mindazok szívében, akik ismerhették őt. 

Andromeda Tonks és Augusta Longbottom

Androméda és Augusta szembesülnek a legnagyobb fájdalommal, ami egy szülővel történhet: meghal a gyermekük. Teljesen természetellenes ha egy szülő túléli a gyermekét, ez az egyik legnagyobb fájdalom, amit ember érezhet. Mikor bármit megtennének, hogy helyet cseréljenek velük, hogy őket mentsék. Ők ketten megteszik azt, amit ilyenkor tenniük kell és maguk nevelik fel a kisunokájukat. Ezzel bizonyítják azt, hogy az anyaság nem csak egy adott személyé, nem attól válik valaki anyává, hogy megszülte a gyermeket, akit nevel. Az ő történetük tiszteletadás azoknak, akik származásra való tekintet nélkül befogadnak egy árvát, hogy édesanyjuk helyére lépjenek. A nagymamáknak, akik a gyermekük küldetését teljesítik és újra vállalnak minden kihívást, minden nehézséget, akár egyedül is. Akik túllépnek a gyászukon, új erőre kapnak, hogy egy kisgyerek legsúlyosabb veszteségét pótolják. Andromeda ráadásul egy olyan családba nőtt fel, ahonnan kitagadták azokat, akik nem osztották a nézeteiket a vér fontosságáról. Ő mégis túlnőtt rajtuk, felépítette a saját családját, hogy aztán egy éven belül elveszítse a férjét, a lányát és a vejét is. Egyedül az unokája maradt neki. Augusta pedig úgy vesztette el a fiát és a menyét, hogy nem is haltak meg, ami talán még rosszabb. Egyszerűen eltűnt belőlük az élet és hátrahagyták a kisfiukat. Androméda és Augusta kivételes hősei a történetnek, mert mindenekelőtt az anyai szeretet mozgatja őket és minden erőn és fájdalmon felül az unokájukért élnek.

Nymphadora Tonks

Tonks sajnos csak nagyon rövid ideig lehetett anya. Nem sokkal azután, hogy megszületett Teddy, Lupinnal együtt meghaltak a roxforti csatában. Neki elméletileg ott sem kellett volna lennie, de ő pontosan tudta, mi forog kockán és nem lett volna képes a tükörbe nézni, ha otthon marad, biztonságban. Szerette a családját, kiállt a meggyőződése mellett és meghalt azért, hogy a gyerekének jobb legyen az élete. Nem lehet tudni, milyen anya vált volna belőle, de abból, ahogy a körülötte élőket kezeli, egy szerető, kedves, türelmes és szórakoztató ember rajzolódik ki. Ő megmutatja, nem csak annyiból áll az anyaság, hogy a gyermekünkre figyelünk. Az is része, hogy a társunknak megmutatjuk, hiszünk benne, hogy kiváló apa lesz belőle. Hogy nem csak arra képes, hogy teherbe ejtsen egy nőt, hanem olyan értékeket adhat tovább a kicsinek, amire büszke lehet. Lupint annyira meghatározza a stigma, amit viselnie kell, hogy nem hisz benne, hogy mennyi mindent tud adni azoknak, akiket szívből szeret, így inkább kizárja Tonksot az életéből. De a lány szerencsére átlát rajta, hogy nemes szándékból és szeretetből származik az elutasítás és megmutatja neki, mennyit jelent számára. Hogy ő egy jó ember és nem számít, ki mit gondol róla, vagy milyen nehézségeik lesznek, addig, amíg szeretik egymást. Hogy ő igenis egy értékes férfi akivel csak több lesz a varázsvilág. Ezzel győzik le a félelmeiket, aggodalmaikat. Így jutnak túl a nehézségeiken. Teddyvel lesz teljes a családjuk, Lupin és Tonks pedig együtt válnak jó szülőkké. Remus Tonks mellett kivirágzik, mint férfi, mint férj és mint apa.

Mrs. Granger

Az anyai lét része az elengedés, ami már a születéssel együtt elkezdődik. Ez ugyanannyira lehet fájdalmas, mint amilyen természetes is. Nehéz megtalálni a határt: meddig nyújtson egy anya védelmet, meddig bízzon a saját nevelésében, mikor lépjen közbe és mikortól számít hanyagságnak az elengedés. Hermione anyukája bár a sorozatban nagyon ritkán bukkan fel, de a hatása érezhető. Azt tudjuk, hogy szerető anya, aki stabil hátteret biztosít a lányának. De bármilyen nagyon bízik is egy anya a gyerekében, elég meredek lehet, mikor eljön hozzá egy idegen, aki azt állítja, varázsló és innentől szeretné az ő porontyát is erre tanítani egy ismeretlen, feltérképezhetetlen helyen fekvő bentlakásos iskolában. De Mrs. Granger tudja, milyen fontos a lánya jövője, az oktatása és tudja, a képességeit ki kell bontakoztatnia, így elengedi őt az év nagy részében. A lánya új identitását igyekszik megérteni, meghallgatja, mi történik vele és büszke rá, bármit ér is el. Nem csak szereti és elfogadja őt olyannak, amilyen, de tiszteli, mint önálló személyiséget és támogatja őt. Bízik benne, el meri engedni, de közben megtanítja a határok betartására, mások tiszteletére. Kíváncsi rá, érdeklődik az iránt, ami foglalkoztatja, de nem akarja minden áron kontroll alatt tartani. És ami a legfontosabb, mindig hazavárja őt, tartja vele a kapcsolatot, bármennyi komplikációt is jelentsen ez. Mikor Hermione a szünetre az iskolában marad, hogy tanuljon a vizsgáira, vagy elmegy egy sporteseményre a barátaival, biztos csalódott, de ezt sosem érezteti vele, megérti, hogy ez fontos számára. Amikor pedig véget ér az iskola, mindig tárt karokkal várja őt a pályaudvaron.

Molly Weasley

Molly képvisel mindent, amit egy jó anyáról gondolunk: nagy szíve van, figyelmes, gyengéd, humoros, szilárd, határozott és mindig ott bukkan fel, ahol szükség van rá. Azt szeretné, hogy a gyerekei fejlődjenek, találják meg az erősségüket és legyenek biztonságban akkor is, mikor nem ért egyet velük. Határozott és tisztességre, jóságra neveli a gyerekeket, ő tartja egyben a családot. De azt is nagyon jól bemutatja, egy nő nem lesz gyenge az anyaságtól, sőt, csak erősödik. Mert nem átall fegyelmezni gyerekeit, de jaj annak, aki fenyegeti bármelyiket is. Akkor Mamamaciból hamar előjön a felbőszült medve… Megmutatja, hogy neki mindig a csemetéi az elsők, még akkor is, ha nem is a vér szerinti gyermekeiről van szó. Nagyon fontos pillanat, mikor Harry első karácsonyán a Roxfortban ajándékot kap Molly-tól: egy pulóvert, amit ő maga kötött. Ezzel Molly egyértelműen jelzi, hogy Harry családtag, akinek jár az idejéből, törődéséből, szeretetéből és bizony a neveléséből is. Amikor pedig Harry-t átjárja a fájdalom, és senki sem tudja, mit tegyen, Molly öleli és vigasztalja, ápolja, ahogyan Lily is tenné. Ő az Anya, aki ha kell, elenged, aki ha kell, utat mutat a családnak, aki mellett Arthur jó apának érezheti magát, aki gondolkodás nélkül a gyermeke elé veti magát, aki egy jobb jövőért dolgozik, aki minden helyzetből a legjobbat hozza ki és aki megteszi ezt minden gyerekért ugyanúgy, mint a sajátjáért. Ő az összes többi anya egy személyben.

A Harry Potter sorozat az Animus Kiadó gondozásában jelent meg, a kötetek itt megrendelhetőek!

Varázslatos édesanyák” bejegyzéshez ozzászólás

  1. “…úgy vesztette el a lányát és a vejét…” – a fiát és a menyét 😉
    Nagyon szuper cikk, öröm volt olvasni, főleg Narcissát, mert róla sosem gondolkodtam így (pedig tényleg egyértelmű, hogy a fia a mindene, elvégre képes volt hazudni Voldemortnak, amikor Harrytől megtudta, hogy él a fia).

    Kedvelés

    • Ebben a bekezdésben Andromeda Tonksról írtam. Ő a testvére Bellatrixnak és Narcissának, a felesége Ted Tonksnak. Az ő lánya Nymphadora, a veje pedig Remus Lupin. Elveszti a lányát és a vejét egy este alatt. Nincsen fia, sem menye…
      Köszönöm szépen! Sok szereplőnek a lényeges tulajdonságai, változása ott van a sorok között. Ezt szeretem a Harry Potterben, hogy indirekt módon, de elgondolkodtat a karaktereiről.

      Kedvelés

Hozzászólás a(z) Littlewood bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s