Blogszületésnap: Tévhitek a könyves bloggerekről

Blogszuletesnap - 7

Öt éve írok blogot, a Könyvkuczkó pedig két éve, halloween estéjén indult el, vagyis közeledik a blogszületésnapom. Ebből az alkalomból a következő bejegyzésekben rólam, a blogger létről és az ezzel kapcsolatos tapasztalataimról fogok írni. Az elsőben azokat a tévhiteket szedtem össze, amikkel személyesen találkoztam a családom, barátaim és ismerőseim körében. Olvasóként, könyvmolyként és egy blog szerzőjeként is gyakran találkozhatunk a jelenséggel, mikor a való élet találkozik az előítéletekkel vagy a naiv elképzelésekkel. Ahogyan ennek az okai is elég változatosak, ezek a megjegyzések is a humorostól a jóindulatún keresztül a bántóig terjednek. Vágjunk is bele!

Személyesen is beszélhetsz könyvekről, mi értelme a blognak?

Először is a rokonaim és barátaim nagy része nem olvas, vagy teljesen más könyves ízlése van, mint nekem, vagy nem igazán szeret beszélgetni az olvasmányairól. Nem is beszélve arról, minden kapcsolatnak más a mozgatórugója és én sem szeretnék mindig csak a könyvekről beszélni. A blog nem csak az írásaim tárháza a könyveimről, de egy számomra fontos közösség része, ahol sok rokonlélekkel találkoztam, leveleztem, alakítottam ki különféle kapcsolatokat.

Blog? Az már halott műfaj. Miért nem próbálkozol inkább a youtube-bal?

Először is, szerintem korai temetni a blogolást. Rengeteg új blog indul nap, mint nap, mindenféle témában és céllal, így mindegyik megtalálhatja a saját közönségét. A youtube teljesen más műfaj, ami nem illik mindenkihez, például hozzám sem. Nagyon szégyenlős vagyok, könnyen zavarba jövök, nincs meg a kellő technikai tudásom sem a videózáshoz. Sokkal jobban kifejezem magam írásban, összeszedettebb, és magabiztosabb is vagyok így. Nagyon szeretem a youtube-ot, megvannak a kedvenc csatornáim, amiket szívesen nézek. De nem való mindenkinek szerintem…

De Te minden könyvet ingyen kapsz, nem? Adsz belőle?

Bár úgy lenne, de nem. Időbe telik, hogy valaki bizonyítson és a kiadók tolongjanak az ajtaja előtt, már ha van ilyen. Ha valaki csak ezért szeretne ebbe belevágni, az hamar nagyot csalódhat. És nem, nem adom oda. Azt a négy könyvet, amit recenzióként kaptam, kincskét őrzöm és örömmel tölt el a tudat, hogy méltónak találtak rájuk. Nem beszélve arról, hogy egy olvasás után nem adok tovább egy könyvön, ami tetszett…

Nem lehet valami sikeres a blogod, ha alig kapsz recenziót… Nem kéne váltanod?

A sikert sokan sokféleképpen értelmezik és nem mindegyik definíció tartalmazza a pénzt vagy az ingyencuccot. Az is siker, ha valaki hozzám fordul tanácsért, hogyan blogoljon. Az is, ha valaki kedvesen megírja nekem, mit jelentenek neki az írásaim. Az is, hogy egy kiadó felkeres, mert megbízik bennem. Az is, hogy egy újságíró rácsodálkozik az oldalamra, hogy ezt mind én csináltam… Nem, nem gondolom, hogy váltanom kéne.

Téged azért fizetnek, hogy told a marketingjüket, nem?

Egyre többször találkozom azzal a nézettel, hogy a kiadók bérencei a bloggerek, akik így maguk is csak egy előre kieszelt marketingstratégia fogaskerekei, akiknek a véleménye eladó. A blogon több puffogó posztom is látható, ami nem hiszem, hogy reklámnak hatna az adott könyvekről. Nem vagyok szakember, nem kapok ezért fizetést, de ha kapnék is, nem vállalnék olyan munkát, amivel nem tudok azonosulni. Az egész blogolás lényege és szerintem a népszerűségének az oka, hogy egy hétköznapi ember véleményét olvashatod a tudatos, előre kiszámolt, patikamérlegen adagolt reklámkampány helyett.

Komolyan elolvasol minden könyvet, amiről írsz / amit kiteszel instagramra?

Miért ne olvasnám el? Elsősorban a tartalma miatt veszek meg egy könyvet. De az, hogy értékelem az esztétikus külsejét, lefényképezem a blogra vagy az instagramra, nem jelenti azt, hogy nem olvastam el. Igazából azért hívom fel ilyen módon is a könyvre a figyelmet, mert szívesen ajánlom, ami tetszett.

Mondd már el, mennyibe kerültek a követőid az instagramon / facebookon. Bele szeretnék vágni egy üzletbe, ahol lényeges lehet…

Semennyibe, már ha pénzről van szó. Ha a kérdés az időmre vonatkozik, az már teljesen más tészta. Facebookon hirdettem, de nem sok sikerrel. Annak a tarifái bármikor megnézhetőek, de ha üzletről van szó, hidd el, nem én vagyok a Te embered…

Más is olvassa a blogod az ismerőseiden kívül?

Helyesbítek. A blogomat kevés kivétellel csak ismeretlenek olvassák. A férjemen kívül rokon nem igazán kísér figyelemmel, barátok közül pedig aki igen, az is véletlenül kezdte, mert nem tudta, hogy én írom a Könyvkuczkót. Vannak olyan bloggerek, akik ennek kapcsán lettek a barátaim, de ez más lapra tartozik. Nagyon sokáig nem beszéltem az oldalról senkinek, így az olvasóközönség megtalálása egy lassan építkező dolog volt számomra, ami a mai napig folyamatosan változik.

Láttalak az indexen, gratulálok! Akkor neked ez már főállás, ugye?

Magyarországon sajnos esélytelennek tartom, hogy valaki pusztán a blogjából megéljen. Egyrészt sokan “vakságot fogadnak” a reklámokkal szemben, másrészt az internet is erősíti azt a hozzáállást, hogy azért nem kell fizetni, amit ott lát az ember. Ismerek bloggert, akiről rengetegen iratkoztak le, mert szponzorált tartalmak jelentek meg az oldalán. Amikor pedig elindította a Patreon fiókját, felháborodás és dühös üzenetek, kommentek hada fogadta. Az index nem fizet a nézettségért. Maradjunk annyiban, hogy ez nagyon szép lenne, de még youtube-on sem lehet annyit keresni könyves témában, hogy akár a csatorna fenntartásához szükséges költségek megtérüljenek. Már az is szép lenne, ha az emberek jobban értékelnék azokat, akik időt és energiát szánnak igényes tartalom gyártására.

Igen, tudom, a szabadidődben a “blogoddal” szöszmötölsz… De miért nem végzel valami hasznos, szellemi munkát?

Eltekintve attól, hogy ez a mondat olyan, mint egy forró ölelés, több helyen téves is. Nem csak az számít munkának, amiért fizetnek, hanem mindaz, amire időt szánnak, és akár egy embernek is hasznos, élvezetes. Egy blogot írni nem kevés munka: megírni egy összetett érvelést valami mellett,  folyamatosan fejlődni, kreatív ötletekkel előállni, fotót készíteni hozzá, karban tartani a honlapot, tartani a kapcsolatot az olvasókkal. Nem utolsó sorban pedig kell egy olyan témát találni, amiről tudunk írni rendszeres időközönként önismétlés és kiégés nélkül. A legrosszabb, hogy ezt a hozzáállást sokszor megkapom, olyan emberektől, akik még csak rá sem néznek egy blogra, mert azt idő elolvasni. Ügyes próbálkozás, csak teljesen értelmetlen.

Minden könyvmolynak hatalmas házi könyvtára van, nem?

Lehet, hogy van, aki szeretné azt gondolni, csak egy módon lehet valaki könyvmoly, de szerintem nincs olyan, hogy valaki “jobb moly”, mint a másik. Könyvhöz nem csak egyféleképpen lehet hozzájutni. Ugyanúgy moly az is, akinek csak egy könyvtárjegyre van szüksége, mint az, aki otthon eszméletlen mennyiségű könyvvel rendelkezik.  

Kölcsönadnál pár újdonságot? Vagy ha az nem jó, elküldenéd az e-könyveid?

Sajnálom, de nem. Viszonylag nagyobb könyvtárral rendelkezem itthon, de fájdalmas tapasztalatok vezettek oda, hogy ne adjak kölcsön könyvet senkinek. Rengeteg briliáns érvet hallottam már, attól kezdve, hogy de hát az drága, odáig, hogy mennyire messze van az illetőnek a bolt. Erre a válaszom egyszerű: nekem is pénzbe került, nekem is messze volt a bolt. Az előnye annak, hogy megvettem a könyvet, hogy én döntöm el, mihez kezdek vele. Az e-könyveimért ugyanúgy fizettem, és mindenkinek adott ez a választás.

Miért vannak papírkönyveid? Tudod, hány fát vágtak ki ezekért?

Egyszerű a válasz: szeretem a papírkönyveket. Lehet, hogy nem környezetbarát, ahogyan egyébként az e-könyv sem az. Amíg a papír lebomlik és újrahasznosítható, az e-olvasók akkumulátoráról ezt már nem lehet elmondani. Minden választásunknak, hobbinknak megvan az előnye és hátránya, ezért kell óvatosan választani. Amit ezen felül egymásért meg lehet tenni, hogy előbb a saját portánkon söprögetünk és megnézzük, nekünk milyen szokásunk károsabb, mint az, amit épp kritizálunk.

Te csak ilyen képtelenségeket olvasol, vagy igazi irodalmat is?

Ez az egyik legédesebb megjegyzés, amit kaptam a nagymamától, aki arra utalt, hogy A szolgálólány meséjét olvastam egy klasszikus helyett. Szóval, olvasok képtelenségeket is, klasszikusokat és kortárs irodalmat is. A szememben mindegyik igazi irodalom.

Ú, melyik az az új könyv, amit a plakátokon láttam a kikötözött pasival, tudod…

Nem, nem tudom. Nem olvasok el minden könyvet, amit reklámoznak, ahogyan nem olvasok minden műfajt sem. Az megint más kérdés, hogy Ausztriában nem sűrűn találkozom a magyar plakátokon szereplő könyvekkel. Semmi bajom az erotikus, önsegítő, ezoterikus vagy sci-fi műfajokkal, csak egyáltalán nem nekem találták ki őket.

Te szeretsz olvasni, olvasd el a kedvemért az én kedvenceim!

Ez általában nagyon kedves ajánlás szokott lenni, útmutatás szándékával, de ami az egyik embernek szemét, a másiknak kincs. Amióta olvasok, úgy érzem, megtaláltam a nekem való könyveket, egyre tudatosabb lettem a választásaimmal. De nem szeretem olyasmivel tölteni a szabadidőmmel, ami távol áll tőlem. Kérlek, ne vedd sértésnek, ha nem veszek meg egy könyvet, ami nem az én világom. Ha tetszik a leírás, szívesen elolvasom!

Te akkor minden itthoni könyvet elolvastál / véleményeztél már, ugye?

Fizikailag képtelenség még egy fotografikus zseninek is minden könyvet elolvasni. Csak Könyvhéten több, mint száz könyv jelenik meg. Én átlagosan ötven-hetven kötetet olvasok el egy évben… Nem beszélve az előbb említett műfaji behatárolásról, aktuális hangulatomról, újraolvasásokról, olvasási válságról. Nem írok minden könyvről, amit elolvastam. Csak ember vagyok én is, és amíg nem tudok érintéssel elolvasni egy teljes könyvet, lesznek határaim. Szóval, ha nem olvastam a huszonöt kedvenc könyved, vagy nem ismerem a szóban forgó címet, én kérek elnézést…

Segíts kérlek, a gyerekemnek a klasszikusokkal a házi feladatban!

Ööö… Inkább nem. Aki szeret olvasni, nem biztos, hogy az iskolában is szeretett, vagy, hogy a kötelezőket ölelve aludt el esténként. Az sem biztos, hogy nem vették el a kedvét egy életre a klasszikusoktól. Én szégyenteljesen kevés kötelező olvasmányt olvastam el, a klasszikusokkal haladok, de még hosszú az út, így nem vagyok megfelelő alany erre. Szerintem a személyes tapasztalat fontos, így nem csinálok házi feladatot egy gyerek helyett sem. Korrepetálásra egy tanárt javasolnék.

moly.hu? Ez nagyon jól hangzik, ott biztos kultúrált vita zajlik! Milyen jó lehet egy hely, ahol nincsenek trollok…

Szerintem ahol egy embernél több van egy térben, ott elkerülhetetlen a konfliktus. Ahol pedig sok ember szenvedélyesen szeret egy adott témáról beszélgetni, érvelni, vitázni, ott mindig előfordul a kevésbé kultúrált vita is. Sajnos előfordul, hogy nem mindenkinek van épp jókedve, személyes érintettség miatt nem tudja megőrizni a hidegvérét, vagy megbántva érzi magát. Ettől nem véd meg az olvasottság. Az amúgy sem egyenlő a bölcsességgel, higgadtsággal vagy kifinomultsággal. De az ötlet tetszene, bármilyen naiv is az elképzelés.

Bár lenne annyi időm, mint Neked, hogy ennyi könyvet el tudsz olvasni! Engem leköt a magánéletem / a való világ…

Egyrészt mindenkinek arra van ideje, amire igazán akarja. Másrészt a sztereotíp gondolkodás a könyvmolyról, aki antiszociális barlanglakó és nélkülöz minden emberi kapcsolatot, nem csak fárasztó, de nagyrészt téves is. Nekem is van magánéletem. Amikor teljes állásban dolgoztam, akkor is olvastam, mert meg akartam oldani. Ez egy hobbi, ami örömet okoz, nem pedig az egész életem. Ha Neked is van valami, ami ilyen boldoggá tesz, örülök Neked! Köszönöm!

Ti milyen tévhitekkel találkoztatok a könyvekkel vagy a blogolással kapcsolatban?

Blogszületésnap: Tévhitek a könyves bloggerekről” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Jó kis poszt lett, a te mindent olvastál, ami otthon megvan-elképzeléssel már én is találkoztam. 🙂 Egyébként pl. nekem A szolgálólány meséje már simán klasszikusként él a fejemben.

    Kedvelés

    • Köszönöm! Nekem olyan tapasztalatom is van, hogy ha meghallják, mennyit olvasok, automatikusan azt gondolják, olvastam, amit ők is. És mikor mondom, hogy azt nem olvastam, mert mondjuk nem az én műfajom, akkor megdöbbennek, hogy de hát annyit olvasok…
      Nekem is klasszikus, de a kilencven felé közeledő nagyinak, aki magyar-német tanár ráadásul, már nem. Neki az még nem elég idős könyv, hogy klasszikus legyen. De aranyosan mondta, hogy az olyan képtelenség… 🙂

      Kedvelés

  2. De érdekes, ilyen kérdések engem sose találtak meg, pedig kis kihagyásokkal, de 9 éve blogolok 😀 Olyasmi jött viszont nekem is, hogy miért nem mozdulok ki többet, miért csak olvasok állandóan? Most egyrészt az ember annyit lát meg a másikból, amennyit akar, de tényleg rettentő introvertált voltam régebben, most csak közepesen, de én így szeretem 😀
    Nálam inkább amúgy az ellenkezője fordul elő, anyámék meg nővérem is kb. dicsekszik, hogy mennyit olvasok. Persze ha meg kéne mondaniuk, miket olvasok, vagy kik a kedvenc szerzőim, gőzük se lenne 😀

    Kedvelés

    • Félreértés ne essék, én csak örülök, ha ezek nem találnak meg mindenkit, mert némelyik elég bántó. Igen, a klasszikus miért is vagy introvertált. Én extrém introvertált vagyok, és sokan nem értik meg, hogy ez nem jelenti azt, hogy nem tehet boldoggá, amit csinálok, vagy ne lenne véleményem. Nekem is büszke rám nagyrészt a családom, de vannak ilyen “kedves” rokonok, ismerősök is, akiknek nem tehetek jót. Szerintem nekem a családban csak a férjem tudja, mit olvasok, mit szeretek, a többiek nem bírnak már rég követni.

      Kedvelés

  3. Annyira szeretem én is, amikor kedvesen elmosolyodik valaki, és azt mondja, hogy akkor biztos csak jót írok egy-egy könyvről 😀 Hahaha, egyébként szerintem a kiadók is tudják, hogy ha belefutok egy negatív élménybe, azt bizony le is szoktam írni, nyilván kultúráltan, és érvekkel alátámasztva. Jó kis cikk lett a többi ponttal együtt is 🙂

    Kedvelés

    • Köszönöm! Igen, valamiért ezt nehéz elhinni sok embernek, hogy egy ember áll a blog mögött, nem robot és nem reklámgeneráló droid 😀

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s