J. K. Rowling: Harry Potter és a tűz serlege (15 év után)

2020.02.29. J. K. Rowling - Harry Potter és a tűz serlege (15 év után)

Érzésem szerint a Harry Potter és a tűz serlege több értelemben is fordulópont a sorozat hangvételében, cselekményvezetésében és hangulatában. Ezt a könyvet olyan történések szövik át, amiknek határozottan nem lenne szabad megtörténnie. Elméletileg a kviddics világkupán nem lenne szabad halálfalóknak a Ku-Klux-Klan stílusában muglikkal játszadozni és pánikot kelteni, nem lenne szabad egy negyedik, ráadásul kiskorú bajnoknak részt vennie egy életveszélyes tusán, a teljes minisztériumot és egy kiváló aurort sem lenne szabad egy elítéltnek kijátszania, a médiának nem lenne szabad mások jogait semmibe vennie vagy életeket veszélybe sodornia, a trimágus kupának nem lenne szabad a Sötét Nagyúr elé teleportálni a nyertest, Cedric Diggory-nak nem szabadna ilyen halált halnia, Harry vérét nem lenne szabad így felhasználni és a mágiaügyi miniszternek nem lenne szabad visszaélni a hatalmával. De valami különös módon ez az őrület izgalmassá és feszültté tette ezt  a könyvet. Az eredményeként pedig Harry testileg, lelkileg és pszichikailag is erősebbé vált, szert tett egy kis önbizalomra és a szerzett tapasztalatai ellenállóbbá tették az ellen, ami rá vár a későbbiekben. Mint minden nagyobb kihívás, ezek az átélt próbatételek is nyomot hagynak a személyiségében: pozitívakat és negatívakat egyaránt. Harry pedig átalakul kisgyerekből fiatal felnőtté.Érdemes továbbolvasni »

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly (15 év után)

2020.02.20. J. K. Rowling - Harry Potter és az azkabani fogoly (15 év után)

Ez a könyv az időről mesél. Az időről, ami elszalad és kiskamaszként elkezd kifolyni a kezeink közül és már nem a szövetségesünk, inkább ellenfelünk. Arról a pillanatról, amikor elfordulunk a jóságtól, szeretettől és átlépünk egy ponton, ahonnan nem marad visszaút. Azokról a percekről, amit elvesztegetünk azzal, hogy apróságokon vitatkozunk. A boldog, szívmelengető órákról, amik a barátaink körében telnek, vidáman, gondtalanul. Az éjszakákról, amit kiszolgáltatott állapotban töltünk, bízva mások jóindulatában és csak várjuk, hogy végre tovaszálljanak. A hasznos munkával teli napokról, amit egy nemes cél szolgálatába állítunk. A hetekről, amiket tanulással, fejlődéssel, gyakorlással töltünk. A kimerítő hónapokról, amik szembesítenek minket a saját határainkkal. Az évekről, amiket már sosem kapunk vissza, akkor sem ha elvették tőlünk, akkor sem, ha időnyerőnk van. És főképp az életről, ami talán sosem adatott meg, amit nem tudtunk megosztani a szeretteinkkel. A múltról, aminek őrizzük a lenyomatát a személyiségünkben, a legjobb és legrosszabb tulajdonságainkban és a jövőről, amit annyira várunk és hiába próbálunk feltárni.Érdemes továbbolvasni »

J. K. Rowling: Harry Potter és a titkok kamrája (15 év után)

Harry Potter es a titkok kamraja - 2

Némileg bajban vagyok a titkok kamrájával, mivel ez a kötet számomra a sorozat leggyengébbje. Tele van következetlenséggel, logikai bukfencekkel és túl kényelmes megoldásokkal. Ezekről majd sorozat szinten tervezek írni, később, így most inkább a pozitívumokra koncentrálok. De azt leszögezném, az, hogy problémásabbnak tartom a cselekményvezetést az első két részben, nem jelenti azt, hogy nem szeretem ezeket is vagy nem tartom őket élvezhetőnek. Nem véletlenül lett ez a sorozat, ami után visszanyúlok minden évben és mindig olyankor, mikor megnyugvást keresek. Mindössze arról van szó, hogy ezek még egyértelműen gyermekkönyveknek készültek és Rowlingnak is időbe telt, mire igazán belejött az írásba. Amit szeretek olvasni, az jobban foglalkoztat és minél inkább belegondolok a történetbe, annál több bakit fedezek fel benne. Tizenöt év elteltével pedig máshogy látom már nem csak a történetet, de a mondanivalóját és az esszenciális lényegét is a Titkok kamrájának.Érdemes továbbolvasni »

J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve (15 év után)

Harry Potter es a bolcsek kove - 2

Sokakkal ellentétben én nem a Harry Potter sorozattal együtt nőttem fel, nagyon sokáig még csak nem is hallottam róla. Ha mégis, nem a megfelelő kontextusban, csak egy gyerekmeseként. De aztán jött a nagy Ő és vele együtt megérkezett hozzám Harry is. Azóta eltelt másfél évtized, így az idei alkalom a tizenötödik olvasásom. Nem gyerekként kezdtem a sorozatot, de sok minden változott ezekben az években. Ami állandó, hogy újra és újra felfedezem ezt a világot, ami még mindig tartogat meglepetéseket és minden alkalommal kicsit mást ad (tegnapelőtt épp Hagrid esernyőjével kapcsolatban jöttem rá valamire, amit korábban nem vettem észre). Most épp arra jöttem rá, mit indít el bennem a történet, ami miatt jóban-rosszban előveszem, mi az igazi varázsereje Harry Potternek.Érdemes továbbolvasni »