Ms. Havisham és a megállított óra

Charles Dickens - Szep remenyek - 7

Időnként mindannyian vágyunk arra, hogy az idő álljon meg. Hogy egy gyönyörű, illékony pillanatban ott maradhassunk. Mivel ez nem lehetséges, kincsként őrizzük ezeket a lelkünk mélyén, időnként meglátogatjuk, felidézzük őket, így kapaszkodunk a boldogság, nyugalom és szépség múlandóságába. De sajnos ezeknél erősebb érzés a félelem, ami kiskorunktól kezdve formál minket. Az, hogy erősen emlékszünk a fájdalomra, a traumatikus eseményekre, megvédhet minket attól, hogy újra át kelljen élnünk azokat. A természet egy különös fintora, hogy sokan benne ragadnak olyan pillanatokban, amiket mindenáron felejteni szeretnének, mert rettenettel, félelemmel tölti el őket, míg az örömteli idők elröppennek a kezeink közül. Charles Dickens megalkotott egy különleges, egyéni karaktert, Miss Havishamet, akinek az élete egy drámai pillanatban megrekedt.Érdemes továbbolvasni »

Charles Dickens: Szép remények

Charles Dickens - Szep remenyek - 1

Londoni utam egyik legemlékezetesebb pillanata volt, mikor Charles Dickens házában álltam és két réz palackot néztem. Akkor tudtam meg, hogy Dickens szülei az adósok börtönébe kerültek és a tizenkét éves Charles kénytelen volt egy fénymázműhelyben dolgozni. Heti hat shillingből tartotta el magát és támogatta családját. Pár évvel később a család anyagi helyzete stabilizálódott egy örökségnek köszönhetően, de a szülők nem hagyták, hogy fiuk azonnal abbahagyhassa ott a munkát. Ez örök nyomot hagyott Charles lelkében és sosem bocsátotta meg nekik. A már említett palackokat mindvégig megőrizte, hogy emlékeztessék arra, honnan jött, mit élt át. Arra, hogy mindig gondoljon a nála kevésbé szerencsésekre. Dickens felnőttként sem érezte magát sose teljes anyagi biztonságban, szégyellte a múltját, neheztelt a szüleire. A pénz, a szegényég, a munkakörülmények, a nyomor állandó témáivá váltak. Majd 1860-ban írt egy történetet egy fiúról, akinek rettenetes gyermekkora van, ütik, bántalmazzák. Így nem mer bízni az emberekben, fél szeretni és az ambíciójának rendel alá mindent, hogy kikerüljön ebből a körből. Felejteni akar, másokat nyom le, hogy ő mehessen feljebb. Közben beleszeret egy gyönyörű lányba, akit arra neveltek, hogy szívtelen legyen. Ez a Szép remények.Érdemes továbbolvasni »

Hello, 2020!

Bookshelftour 2020.01 - 1

Nem vagyok az az ember, aki látja magát évek távlatában vagy minden januárban komoly újévi fogadalmakat tesz. Különösen ami az olvasást illeti, amit nagyon szeretek, egyfajta nyomás vagy teljesítménykényszer alatt nem élvezném. Idén pláne, mikor a helyzetem képlékeny és nem igazán tudom, mire készüljek fel. Célkitűzéseim persze vannak, de nem annyira szigorúan véve, így például az, mit is szeretnék idén olvasni, csak amolyan útmutató. Persze mindig szeretném, ha csökkenne a több kilométeres várólistám és elkerülhetném a kellemetlen élményeket. Mint mindig, most is vannak a polcomon olvasatlan könyvek, amik szinte hívogatnak. Ezekről és az idén várható olvasmányaimról következzen egy irányított kérdéssor:Érdemes továbbolvasni »

Viszlát, 2019!

Viszlat 2019 - 1

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én már alig várom 2020-at. Ez az év azt hiszem nem titok, hogy elég nagy mélyrepülés volt számomra több szinten is, és ahogy elnézem, ezzel sajnos nem vagyok egyedül. Számomra az utolsó negyedév egyszerűen megállt. Még májusban volt egy balesetem, aminek köszönhetően a térdem megsérült. Október végére elméletileg rendeződnie kellett volna, ehelyett tovább romlott az állapotom, ezért újra kivizsgálták, és kiderült, nagyobb és összetettebb a probléma, mint gondolták. Jelenleg konzultációra várok azzal kapcsolatban, hogyan és mikor műtenek meg. Közben a magánéletem egyéb területein is mindenféle dolog összejött. Ennek következtében soha nem tapasztalt olvasási válság lett rajtam úrrá: az utóbbi hat-nyolc hétben összesen két könyvet sikerült elolvasnom. Egyszerűen fizikailag le vagyok merülve, dekoncentrált vagyok és nem tudok ennél többet olvasni. Remélem, ez azért rendeződik hamarosan. Ami a blogot és a fényképezést illeti, a kreativitásom egyenlőre bújkál előlem. De közben lassan elkészül álmaim könyvtárszobája, amit nyár közepén kezdtünk el megalkotni és most már csak a fotelekre és egy olvasólámpára várunk. Ha ez nem hozza meg a hangulatom, akkor semmi… A környezetemnek is elég felemás lett ez az év, de több helyen szerencsére látszik a fény az alagút végén. Abban a reményben indulok neki az új évnek, hogy most már kifelé mászom a gödörből. Érdemes továbbolvasni »

To All The Writers I’ve Loved Before

To All The Writers I've Loved Before - 1

My dearest Disappointments,

As you all can see from the title, I’m a little disillusioned. I’d like to say the classic breakup line, that this is not your fault, but I don’t want to lie. I feel that I invested in our relationship a lot of time, energy and love. But you made a victory dance on my broken heart. Now, I try to take the high road and stay calm. I really mean it, when I say, we still can be friends, for old day’s sake. In this spirit I’d like to start a conversation about our problems. Beacuse you must change some things before I can believe in you again. Maybe some day when my scars are healed and I can hope again… But don’t rush it, this is not that simple. To make it completely clear, I’d speak about my biggest disappointments, David and Dan. You guys are a great deal for me…Érdemes továbbolvasni »

Blogszületésnap: Random tények rólam

Blogszuletesnap - 14Két éves a Könyvkuczkó. Úgy vettem észre magamon is és az olvasóközönségen is, hogy ha követünk egy oldalt, blogot, szeretünk kicsit többet tudni az illetőről, akitől a megosztott érzések, gondolatok származnak. Ennek az oka lehet inspiráció, a hasonló keresése vagy az érzés kutatása, hogy nem vagyunk egyedül. Annánál, a Könyvekkel suttogó szerzőjénél láttam a bemutatkozásnak ezt a formáját és nagyon megtetszett. Így következzenek random tények rólam, az olvasási és blogolási szokásaimról:Érdemes továbbolvasni »

Blogszületésnap: Amit jobb lett volna tudni, mikor belevágtam…

Blogszuletesnap - 11Amikor öt éve elkezdtem blogot írni, szó szerint nem volt a leghalványabb fogalmam sem arról, mit csinálok. Azt gondoltam, mivel körbe vagyok véve programozókkal, majd áradnak felém a felhasználói tapasztalatok, szakmai szintű tanácsok. De ez nem így van, különösen, ha az egyiknek adatbázis fejlesztés, a másiknak meg mérnöki kutatás a szakterülete és a facebook használatához is sokszor a barátnőjüket kérdezik. Így tökéletesen vakon, térkép és útmutató nélkül vágtam bele a sűrűjébe. Nem hittem, hogy pár családtagon kívül bárki elolvassa majd, amit írok, nem gondoltam volna, hogy recenziókat kapok majd (őszintén szólva nem tudtam, hogy létezik ilyesmi…). Minden, amiben reménykedni mertem, hogy egy közösség része leszek és nem fogom elfelejteni az élményeimet. Az elején természetesen voltak sajátos, vagy egyenesen téves elképzeléseim, milyen is ez a műfaj, de nagyon hamar kiderült, ez folyamatos tanulást, fejlődést igényel. A mai napig nem tudom, van-e kialakult, felismerhető stílusom, hogy mit fogok legközelebb tanulni a többiektől vagy épp a saját tapasztalataimból. Így teljesen váratlanul ért, hogy úgy két és fél év után elkezdtek megkeresni kezdő bloggerek, hogy adjak nekik tanácsot. Úgy gondoltam, egyszerűbb írnom erről egy posztot, hogy én mit gondolok, mit lett volna jó tudnom már az elején. Ez egy teljesen szubjektív írás lesz, mert szerintem nincs egy bevált formula, ami mindenki esetében működik, csak azt tudom elmondani, számomra mi vált be, én hogyan éltem meg ezt az egészet. Íme pár jótanács, amit jó lett volna nekem is tudni már az elején:Érdemes továbbolvasni »

Blogszületésnap: Kérdezz-felelek

Blogszuletesnap - 12Pár hete a közelgő blogszületésnapom alkalmából kértelek Titeket, kérdezzetek tőlem bármit és megígértem, válaszolok ebben a bejegyzésben. Elég különböző kérdések gyűltek össze rólam, a könyvélményeimről és a blogról is. Köszönöm, hogy részt vettetek ebben a kis játékban, remélem, kielégítő válaszokat adok majd! A bejegyzés végén lesz egy kis csavar, ami remélem, érdekes beszélgetést indít majd el… De először jöjjenek a kérdéseitek:
Érdemes továbbolvasni »

Blogszületésnap: Tévhitek a könyves bloggerekről

Blogszuletesnap - 7

Öt éve írok blogot, a Könyvkuczkó pedig két éve, halloween estéjén indult el, vagyis közeledik a blogszületésnapom. Ebből az alkalomból a következő bejegyzésekben rólam, a blogger létről és az ezzel kapcsolatos tapasztalataimról fogok írni. Az elsőben azokat a tévhiteket szedtem össze, amikkel személyesen találkoztam a családom, barátaim és ismerőseim körében. Olvasóként, könyvmolyként és egy blog szerzőjeként is gyakran találkozhatunk a jelenséggel, mikor a való élet találkozik az előítéletekkel vagy a naiv elképzelésekkel. Ahogyan ennek az okai is elég változatosak, ezek a megjegyzések is a humorostól a jóindulatún keresztül a bántóig terjednek. Vágjunk is bele!Érdemes továbbolvasni »

Varázslatos apafigurák

Varazslatos apafigurak - 3Ha szülői áldozathozatalról van szó a Harry Potter sorozat kapcsán, szinte mindig Lily Potterre asszociálunk. Úgy gondolom, ez az egyik gyengesége a sorozatnak, hogy az anyák sokkal hangsúlyosabb szerepet kapnak, még akkor is, ha a mellettük álló édesapa is ugyanolyan jó szülő. Ez valószínűleg J. K. Rowling tapasztalatait, élményeit tükrözi, akár a saját édesapjával, akár az első férjével kapcsolatban. Számomra a legkülönösebb megnyilvánulása ennek, hogy James Potterről, mint apáról csak elejtett megjegyzésekre alapozhatunk. Ha róla van szó, leginkább iskolás éveire és gyermekkori jellemhibáira koncentrálnak a könyvek. Azonban Lily leveléből és a többiek elmondásából összegyűjtve kiderül, James jelen volt a fia életében, annyi időt töltött vele, amennyit csak tudott, foglalkoztatta, mit hagy rá, milyen világban nőjön fel, arra kezdte el nevelni, hogy jó ember legyen, bolondozott vele, közben a biztonságát is szem előtt tartotta és megkérdőjelezhetetlen volt a szeretete a gyermeke anyja iránt. Ami pedig a legfontosabb, ugyanúgy az életét adta a családjáért, ahogyan Lily is. Bár nem kétséges, hogy a rövid idő alatt, amíg élt, hatott Harry-re, de sajnos nem nevelhette fel őt, éppen az áldozata miatt. A szeretetet és útmutatást így nem tudta ennél tovább megadni neki. Érdemes továbbolvasni »

Varázslatos édesanyák

Varazslatos edesanyak - 4A Harry Potter sorozatban sok hétköznapi bölcsesség van megfogalmazva, konkréten a cselekménybe vagy utalás szinten a sorok közé ágyazva, ami átélhetővé teszi a törénetet. Harry és a korosztálya az olvasók szeme előtt nőttek fel, kisgyerekekből fiatal felnőtté érnek a hét év alatt. Bár első ránézésre róluk szól a történet, de több ötlet és gondolat rejtőzik a könyvekben a szülői létről, felelősségről és nevelésről. Ez a történet egy fiúról, a barátairól, a családról, de legfőképp az anyai szeretetről szól. Nélkülük nem is lenne miről mesélni, annyira átjárják a történetet az édesanyák áldozatai, vagy épp a kisebb-nagyobb hibák, amiket elkövetnek. Az ő cselekedeteik sora, ami mozgatja a történetet, ami meghatározza a többi szereplő jellemének alakulását. De nem Lily Potter az egyetlen, aki kitörölhetetlen nyomot hagyott a könyveken, mert példák egész sorát állítja elénk a szerző: követendőt és kerülendőt is. Természetes is, hogy foglalkoztatta J. K. Rowlingot a kérdés, aki maga is egyedülálló, küszködő szülőként kezdett neki az írásnak, amire az is rányomta a bélyegét, hogy a saját édesanyját is elveszítette közben. A muglik és a varázslók világa nem különül el ebben, mert mindannyiunk életében egy meghatározó kapcsolat ez, akár pozitív, akár negatív értelemben. De akármilyen is legyen, mindenképp sokat tanulhatunk belőle. Jöjjön válogatásom a számomra legemlékezetesebb, varázslatos édesanyákról.Érdemes továbbolvasni »

Sally Rooney: Normális emberek

Sally Rooney - Normalis emberek - 2

Van valami mazochizmus bennem, mikor olyan könyvet választok, ami gyomronrúg. Ami úgy építkezik, hogy közben azt érzem, porig rombolt bennem valamit. Ami érzelmileg teljesen lemerít, miközben fel is tölt. Valamiért mégis szükségem van néha egy durvább ébresztőre, ami kizökkent a komfortzónámból. Egy élményre, ami mélyen érint. A Normális emberek egy ilyen könyv. Ez egy magányos, melankolikus történet a felnőtté válásról és a szerelemről, ami hirtelen túl sokat ad, majd túl sokat vesz el, így túl nagy hatalma lesz két ártatlan, még romlatlan lélek felett. Észrevétlenül, de egyértelműen bekúszik a olvasó bőre alá. Két sérült fiatal útkeresését kísérhetjük végig, ami nem szép, mert itt nincs csinos kis csomagolópapír, csillámos masni, csak a leplezetlen valósága, esetlensége a tapasztalatlanságnak. Egy utazás, ami éppúgy bővelkedik fájdalomban, mint szeretetben. Két olyan embert ismerhetünk meg, akik tökéletlenek, hétköznapian furcsák, extrémek. Egy olyan kapcsolat ez, ami hatással van rájuk, végérvényesen átformálja őket, de nem jelent gyógyírt a problémáikra. A szerző mindent feltár velük kapcsolatban, ami a megértésükhöz kell, így azt, aki elkezd kötődni hozzájuk, nem ereszti el egy pillanatra sem a történetük.Érdemes továbbolvasni »

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Delia Owens - Ahol a folyami rakok enekelnek - 2

“A láp nem mocsár. A láp a fény hona, ahol fű nő a vízben, és a víz egybeolvad az éggel.”

Delia Owens első regénye a maga nemében páratlan: egyszerre fejlődéstörténet, krimi és egy finom óda az anyatermészethez. A középpontjában Kya Clark áll, akinek az életét az ötvenes évek elejétől a hatvanas évek végéig követhetjük nyomon, ahogyan magára hagyott hatéves kislányból fiatal nővé cseperedik egy Észak Carolinai kisváros mellett fekvő lápvidékén. Egy magányos, sokszor melankólikus történet ez, ahogyan egy teljes elszigeteltségben élő lány a természetből merít vigaszt, tudást és teremt meg egy különleges életet magának, miközben a csalódásaival, a felnőtté válással és a családja által okozott sebekkel viaskodik. Ezzel párhuzamosan kirajzolódik egy megrázó haláleset története is, amiben Kya lesz az elsőszámú gyanúsított. A könyv párhuzamosan mutatja be a lány fejlődését és a gyilkossági nyomozást, ami egyre növeli a feszültséget, miközben bemutatja a társadalom törékenységét, generációs problémákat, a szegregáció okozta feszültséget, a természet erejét és Kya összetett személyiségét. Ha pár szóban kéne összefoglalnom ezt a kötetet, azt mondanám: egyedülálló, emlékezetes, hangulatos, mély érzelmekkel teli és elgondolkodtató írás, ami nem hagyja hidegen az olvasót. Nem tökéletes, de mindenképpen különleges alkotás. Igazi élmény, amit nem érdemes kihagyni.Érdemes továbbolvasni »

Varázslatos tanárok

Varazslatos tanarok - 3Akár iskolás az ember, akár már végzett, az augusztus utolsó napjait a várakozással, az írószervásárlással, a szeptembert pedig az iskola első, még szokatlan hetével és izgalommal köti össze. Ilyenkor ellenállhatatlan a késztetés, hogy várjuk azt a bizonyos baglyot. Szeretnénk megvenni az Abszol úton a könyveinket, pergament, talárt és esetleg egy saját háziállatot. A ládánkban képzeletben ott lapul a vonatjegy a kilenc és háromnegyedik vágányra, hogy utazhassunk haza: a Roxfortba. Alig várjuk, hogy találkozhassunk a barátainkkal, hogy elmesélhessük, mennyi minden történt a nyáron és hallhassuk az ő izgalmas tapasztalataikat is. Bár nem jártunk a Roxfortba, Harry Potter történetén keresztül mégis azt érezzük, minden évben új Sötét Varázslatok Kivédése tanárt ismerhettünk meg, bújkáltunk Argus Filch és Mrs. Norris elől és hamar rájövünk, melyik tanárt kerüljük el, kinél maradjunk csendben és kihez szaladjunk, ha kérdésünk van. Attól függetlenül, hogy sosem tudhatjuk, milyen elvek szerint alkalmazták a tanárokat, szép számmal és változatosan voltak jelen hosszabb-rövidebb ideig az iskolában. Akár azért, mert ismerték a megfelelő embert, vagy szakértői voltak egy vagy több tantárgynak, vagy jó helyen voltak jó időben vagy csak simán ősidők óta tanítottak, minden egyes tanártól tanulhattunk valamit. Ebben a bejegyzésben ennek járok utána, kezdve a szerintem legrosszabb professzortól a legjobbakig.
Érdemes továbbolvasni »

Miért nem tudtam végigolvasni az Alias Grace-t Margaret Atwoodtól?

Margaret Atwood - Alias Grace - 2Margaret Atwood fiktív történetének alapja valós: Grace Marks-ot a tizenkilencedik században, Kanadában ítélték életfogytig tartó börtönbüntetésre kettős gyilkosság vádjával, miközben feltételezett bűntársának büntetése kötél általi halál volt, amit végre is hajtottak. Az Alias Grace egy kitalált pszichológus, Simon Jordan vizsgálódásáról szól, aki szeretné kideríteni, valóban bűnös-e a lány. Nem lehet tudni, ki bűnös, ki ártatlan, inkább az emberi természeten és a szereplők közötti interakciókon van a hangsúly. Grace és dr. Jordan belső monológjain keresztül pedig kettejük életébe, gondolatvilágába nyerhetünk nagyobb betekintést. A könyv legnagyobb ereje a feszültségkeltés, amit a folyamatosan jelen lévő kettősséggel ért el a szerző. Váltakozva mutatja a bűnt és ártatlanságot, humanitást és embertelenséget, intelligenciát és ostobaságot, hatalmat és jogfosztottságot, a kimondott és a kimondatlan szavakat. Ezeket viszont nem mindig olyan embertől látjuk, akitől számítanánk rá, így zúdítva ránk kérdések áradatát.Érdemes továbbolvasni »