Következetlenségek, problémás tartalom és logikai bukfencek a Harry Potter sorozatban

2020.03.25. Következetlenségek, problémás tartalom és logikai bukfencek a Harry Potter sorozatban

Előre szeretném leszögezni, hogy minden hibájával együtt szeretem a Harry Potter sorozatot. Tele van csodálatos gondolatokkal, az érdemei pedig vitathatatlanok. De szerintem lehet valamit szeretni és a hibáit is látni egyszerre. (De ha Te nem szeretnéd, hogy összetörjön az illúzió, vagy nem szeretnéd ilyen kontextusban látni a kedvenced, lehet, nem ez a neked való bejegyzés…) Ha igazán belegondolunk a történetbe, a logikai bukfencek, következetlenségek egy idő után szemet szúrnak, ha érzékenyek vagyunk bizonyos témákra, mert esetleg a mindennapjainkat nehezítik, feltűnnek a problémás tartalmak is. Ezekkel kapcsolatban nem árt beszélgetést kezdeményezni, különösen, ha egy egész generációt megmozgató és tanító írásról van szó. A sorozat több olyan elemet tartalmaz, ami felett gyermekként könnyű elsiklani, de felnőttként már szemet szúrhatnak. Ha valaki szemén még ott ül a varázslat, talán nem is veszi észre a furcsa, kockázatos, esetleg riasztó elemeket a történetben. De ha egyszer már meglátta az ember, nehéz tovább ignorálni. Itt nem a kisebb problémákról lesz szó, hanem számomra különös vagy zavaró tartalomról. Lássunk is hozzá:Érdemes továbbolvasni »

J. K. Rowling: Harry Potter és a halál ereklyéi (15 év után)

2020.03.20. J. K. Rowling - Harry Potter és a halál ereklyéi (15 év után)Nagyon furcsa érzés volt idén ezt a könyvet elolvasni. Az első felében mindig is nagy szerep jutott a reményvesztett, nyugtalan hangulatnak, izoláltságnak, frusztráltságnak, ami ennél az olvasásnál mintha csak a mai életet mutatta volna be egy globális vészhelyzet árnyékában. A normalitástól való távolodás, a belső feszültség növekedése, befelé fordulás, félelem a jövőtől, egy láthatatlan ellenség növekedése: csupa olyan érzés,  benyomás, ami most teljesen mást mond, mint amit akár fél éve üzent volna. Harry-ékkel együtt lett olyan fojtogató érzésem a híreket olvasva, ami felborította a lelki egyensúlyom, ahogyan velük együtt kerestem a napfényt egy sötét erdő ágai között. Sokkal inkább éreztem a lelki folyamatok kidolgozottságát, átgondoltságát, ahogyan a szereplők félnek, mivé lesz az életük, miközben próbálják megőrizni azt, ami számít. Egyszerre van jelen az életükben a félelem, a szeretet, a reménytelenség, a megbocsátás, az emberi hibák és a nézetkülönbségekből adódó konfliktusok. Ez a könyv rávilágított, mekkora hatalom rejlik az emlékezésben: fontos megőrizni, milyenek voltunk, miért érdemes élnünk és miért érdemes meghalunk. Érdemes továbbolvasni »

J. K. Rowling: Harry Potter és a félvér herceg (15 év után)

2020.03.15. J. K. Rowling - Harry Potter és a félvér herceg (15 év után)A Harry Potter és a félvér herceg a legkevésbé akció-dús rész a sorozatban, egy csendes felvezetés a végső összecsapás előtt. Így ez a könyv inkább a karakterekre, fejlődésre és világépítésre helyezi  hangsúlyt. Ennek eredményeképpen egy nagyon átgondolt, kiforrott történetet kapunk, ahol egyensúlyban van az egyéni dráma, a korábbról beérett helyzet-, és jellemkomikum, egyfajta visszatekintő, nosztalgikus hangulat és életigenlés. Szépen mesél az élet minőségéről, az érzelmekről, a háború előtti csendről és a felnőtté válásról. Ennek szellemében Harry és Dumbledore kapcsolata kivirágzik. A professzor elkezdi komolyan felkészíteni tanítványát, és Harry végre érezheti, milyen, amikor egyenrangú partnerként, felnőttként tekintenek rá. Érdemes továbbolvasni »

J. K. Rowling: Harry Potter és a főnix rendje (15 év után)

2020.03.10. J. K. Rowling - Harry Potter és a főnix rendje (15 év után)

A Harry Potter sorozat ötödik része talán a legnyomasztóbb. Gyásszal kezdődik és azzal is ér véget, közben pedig nem is olyan finom árnyalatait mutatja be a manipulációnak, korrupciónak, médiabefolyásnak, izoláltságnak és igazságtalanságnak. Mindezek miatt Harry korábban soha nem látott mértékben érez frusztráltságot és dühöt, ami rányomja a bélyegét a könyv hangulatára és a cselekményt is negatívan befolyásolja a sok hiba, amit hirtelen harag vezérel. Amit érez, és ahogyan viselkedik, teljesen jogos egy tizenöt évestől, aki amúgy is egyre nagyobb nyomás alatt van a jövője miatt, de ettől még nem kellemesebb olvasmány. Persze nem csak a főszereplő általános hangulata miatt nyomasztó ez a rész, hanem a már-már orwelli rendszer miatt, amit a sorozat leggyűlöltebb karaktere Dolores Jane Umbridge hoz létre és nevelget nagy gonddal. Nem elég, hogy Harry szeme előtt ölték meg egy társát, majd visszaküldték szinte azonnal egy elnyomó családi közegbe, de az egész varázsvilág kifordul magából, következetesen tagadja szinte mindenki a traumáját és a jótetteit is. Ezt a nyílt elutasítást tetézi, hogy elzárkózik mindentől és mindenkitől, ami pluszban segíti az ellenlábasait.Érdemes továbbolvasni »

J. K. Rowling: Harry Potter és a tűz serlege (15 év után)

2020.02.29. J. K. Rowling - Harry Potter és a tűz serlege (15 év után)

Érzésem szerint a Harry Potter és a tűz serlege több értelemben is fordulópont a sorozat hangvételében, cselekményvezetésében és hangulatában. Ezt a könyvet olyan történések szövik át, amiknek határozottan nem lenne szabad megtörténnie. Elméletileg a kviddics világkupán nem lenne szabad halálfalóknak a Ku-Klux-Klan stílusában muglikkal játszadozni és pánikot kelteni, nem lenne szabad egy negyedik, ráadásul kiskorú bajnoknak részt vennie egy életveszélyes tusán, a teljes minisztériumot és egy kiváló aurort sem lenne szabad egy elítéltnek kijátszania, a médiának nem lenne szabad mások jogait semmibe vennie vagy életeket veszélybe sodornia, a trimágus kupának nem lenne szabad a Sötét Nagyúr elé teleportálni a nyertest, Cedric Diggory-nak nem szabadna ilyen halált halnia, Harry vérét nem lenne szabad így felhasználni és a mágiaügyi miniszternek nem lenne szabad visszaélni a hatalmával. De valami különös módon ez az őrület izgalmassá és feszültté tette ezt  a könyvet. Az eredményeként pedig Harry testileg, lelkileg és pszichikailag is erősebbé vált, szert tett egy kis önbizalomra és a szerzett tapasztalatai ellenállóbbá tették az ellen, ami rá vár a későbbiekben. Mint minden nagyobb kihívás, ezek az átélt próbatételek is nyomot hagynak a személyiségében: pozitívakat és negatívakat egyaránt. Harry pedig átalakul kisgyerekből fiatal felnőtté.Érdemes továbbolvasni »

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly (15 év után)

2020.02.20. J. K. Rowling - Harry Potter és az azkabani fogoly (15 év után)

Ez a könyv az időről mesél. Az időről, ami elszalad és kiskamaszként elkezd kifolyni a kezeink közül és már nem a szövetségesünk, inkább ellenfelünk. Arról a pillanatról, amikor elfordulunk a jóságtól, szeretettől és átlépünk egy ponton, ahonnan nem marad visszaút. Azokról a percekről, amit elvesztegetünk azzal, hogy apróságokon vitatkozunk. A boldog, szívmelengető órákról, amik a barátaink körében telnek, vidáman, gondtalanul. Az éjszakákról, amit kiszolgáltatott állapotban töltünk, bízva mások jóindulatában és csak várjuk, hogy végre tovaszálljanak. A hasznos munkával teli napokról, amit egy nemes cél szolgálatába állítunk. A hetekről, amiket tanulással, fejlődéssel, gyakorlással töltünk. A kimerítő hónapokról, amik szembesítenek minket a saját határainkkal. Az évekről, amiket már sosem kapunk vissza, akkor sem ha elvették tőlünk, akkor sem, ha időnyerőnk van. És főképp az életről, ami talán sosem adatott meg, amit nem tudtunk megosztani a szeretteinkkel. A múltról, aminek őrizzük a lenyomatát a személyiségünkben, a legjobb és legrosszabb tulajdonságainkban és a jövőről, amit annyira várunk és hiába próbálunk feltárni.Érdemes továbbolvasni »

J. K. Rowling: Harry Potter és a titkok kamrája (15 év után)

Harry Potter es a titkok kamraja - 2

Némileg bajban vagyok a titkok kamrájával, mivel ez a kötet számomra a sorozat leggyengébbje. Tele van következetlenséggel, logikai bukfencekkel és túl kényelmes megoldásokkal. Ezekről majd sorozat szinten tervezek írni, később, így most inkább a pozitívumokra koncentrálok. De azt leszögezném, az, hogy problémásabbnak tartom a cselekményvezetést az első két részben, nem jelenti azt, hogy nem szeretem ezeket is vagy nem tartom őket élvezhetőnek. Nem véletlenül lett ez a sorozat, ami után visszanyúlok minden évben és mindig olyankor, mikor megnyugvást keresek. Mindössze arról van szó, hogy ezek még egyértelműen gyermekkönyveknek készültek és Rowlingnak is időbe telt, mire igazán belejött az írásba. Amit szeretek olvasni, az jobban foglalkoztat és minél inkább belegondolok a történetbe, annál több bakit fedezek fel benne. Tizenöt év elteltével pedig máshogy látom már nem csak a történetet, de a mondanivalóját és az esszenciális lényegét is a Titkok kamrájának.Érdemes továbbolvasni »

J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve (15 év után)

Harry Potter es a bolcsek kove - 2

Sokakkal ellentétben én nem a Harry Potter sorozattal együtt nőttem fel, nagyon sokáig még csak nem is hallottam róla. Ha mégis, nem a megfelelő kontextusban, csak egy gyerekmeseként. De aztán jött a nagy Ő és vele együtt megérkezett hozzám Harry is. Azóta eltelt másfél évtized, így az idei alkalom a tizenötödik olvasásom. Nem gyerekként kezdtem a sorozatot, de sok minden változott ezekben az években. Ami állandó, hogy újra és újra felfedezem ezt a világot, ami még mindig tartogat meglepetéseket és minden alkalommal kicsit mást ad (tegnapelőtt épp Hagrid esernyőjével kapcsolatban jöttem rá valamire, amit korábban nem vettem észre). Most épp arra jöttem rá, mit indít el bennem a történet, ami miatt jóban-rosszban előveszem, mi az igazi varázsereje Harry Potternek.Érdemes továbbolvasni »

Ms. Havisham és a megállított óra

Charles Dickens - Szep remenyek - 7

Időnként mindannyian vágyunk arra, hogy az idő álljon meg. Hogy egy gyönyörű, illékony pillanatban ott maradhassunk. Mivel ez nem lehetséges, kincsként őrizzük ezeket a lelkünk mélyén, időnként meglátogatjuk, felidézzük őket, így kapaszkodunk a boldogság, nyugalom és szépség múlandóságába. De sajnos ezeknél erősebb érzés a félelem, ami kiskorunktól kezdve formál minket. Az, hogy erősen emlékszünk a fájdalomra, a traumatikus eseményekre, megvédhet minket attól, hogy újra át kelljen élnünk azokat. A természet egy különös fintora, hogy sokan benne ragadnak olyan pillanatokban, amiket mindenáron felejteni szeretnének, mert rettenettel, félelemmel tölti el őket, míg az örömteli idők elröppennek a kezeink közül. Charles Dickens megalkotott egy különleges, egyéni karaktert, Miss Havishamet, akinek az élete egy drámai pillanatban megrekedt.Érdemes továbbolvasni »

Charles Dickens: Szép remények

Charles Dickens - Szep remenyek - 1

Londoni utam egyik legemlékezetesebb pillanata volt, mikor Charles Dickens házában álltam és két réz palackot néztem. Akkor tudtam meg, hogy Dickens szülei az adósok börtönébe kerültek és a tizenkét éves Charles kénytelen volt egy fénymázműhelyben dolgozni. Heti hat shillingből tartotta el magát és támogatta családját. Pár évvel később a család anyagi helyzete stabilizálódott egy örökségnek köszönhetően, de a szülők nem hagyták, hogy fiuk azonnal abbahagyhassa ott a munkát. Ez örök nyomot hagyott Charles lelkében és sosem bocsátotta meg nekik. A már említett palackokat mindvégig megőrizte, hogy emlékeztessék arra, honnan jött, mit élt át. Arra, hogy mindig gondoljon a nála kevésbé szerencsésekre. Dickens felnőttként sem érezte magát sose teljes anyagi biztonságban, szégyellte a múltját, neheztelt a szüleire. A pénz, a szegényég, a munkakörülmények, a nyomor állandó témáivá váltak. Majd 1860-ban írt egy történetet egy fiúról, akinek rettenetes gyermekkora van, ütik, bántalmazzák. Így nem mer bízni az emberekben, fél szeretni és az ambíciójának rendel alá mindent, hogy kikerüljön ebből a körből. Felejteni akar, másokat nyom le, hogy ő mehessen feljebb. Közben beleszeret egy gyönyörű lányba, akit arra neveltek, hogy szívtelen legyen. Ez a Szép remények.Érdemes továbbolvasni »

Hello, 2020!

Bookshelftour 2020.01 - 1

Nem vagyok az az ember, aki látja magát évek távlatában vagy minden januárban komoly újévi fogadalmakat tesz. Különösen ami az olvasást illeti, amit nagyon szeretek, egyfajta nyomás vagy teljesítménykényszer alatt nem élvezném. Idén pláne, mikor a helyzetem képlékeny és nem igazán tudom, mire készüljek fel. Célkitűzéseim persze vannak, de nem annyira szigorúan véve, így például az, mit is szeretnék idén olvasni, csak amolyan útmutató. Persze mindig szeretném, ha csökkenne a több kilométeres várólistám és elkerülhetném a kellemetlen élményeket. Mint mindig, most is vannak a polcomon olvasatlan könyvek, amik szinte hívogatnak. Ezekről és az idén várható olvasmányaimról következzen egy irányított kérdéssor:Érdemes továbbolvasni »

Viszlát, 2019!

Viszlat 2019 - 1

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én már alig várom 2020-at. Ez az év azt hiszem nem titok, hogy elég nagy mélyrepülés volt számomra több szinten is, és ahogy elnézem, ezzel sajnos nem vagyok egyedül. Számomra az utolsó negyedév egyszerűen megállt. Még májusban volt egy balesetem, aminek köszönhetően a térdem megsérült. Október végére elméletileg rendeződnie kellett volna, ehelyett tovább romlott az állapotom, ezért újra kivizsgálták, és kiderült, nagyobb és összetettebb a probléma, mint gondolták. Jelenleg konzultációra várok azzal kapcsolatban, hogyan és mikor műtenek meg. Közben a magánéletem egyéb területein is mindenféle dolog összejött. Ennek következtében soha nem tapasztalt olvasási válság lett rajtam úrrá: az utóbbi hat-nyolc hétben összesen két könyvet sikerült elolvasnom. Egyszerűen fizikailag le vagyok merülve, dekoncentrált vagyok és nem tudok ennél többet olvasni. Remélem, ez azért rendeződik hamarosan. Ami a blogot és a fényképezést illeti, a kreativitásom egyenlőre bújkál előlem. De közben lassan elkészül álmaim könyvtárszobája, amit nyár közepén kezdtünk el megalkotni és most már csak a fotelekre és egy olvasólámpára várunk. Ha ez nem hozza meg a hangulatom, akkor semmi… A környezetemnek is elég felemás lett ez az év, de több helyen szerencsére látszik a fény az alagút végén. Abban a reményben indulok neki az új évnek, hogy most már kifelé mászom a gödörből. Érdemes továbbolvasni »

To All The Writers I’ve Loved Before

To All The Writers I've Loved Before - 1

My dearest Disappointments,

As you all can see from the title, I’m a little disillusioned. I’d like to say the classic breakup line, that this is not your fault, but I don’t want to lie. I feel that I invested in our relationship a lot of time, energy and love. But you made a victory dance on my broken heart. Now, I try to take the high road and stay calm. I really mean it, when I say, we still can be friends, for old day’s sake. In this spirit I’d like to start a conversation about our problems. Beacuse you must change some things before I can believe in you again. Maybe some day when my scars are healed and I can hope again… But don’t rush it, this is not that simple. To make it completely clear, I’d speak about my biggest disappointments, David and Dan. You guys are a great deal for me…Érdemes továbbolvasni »

Blogszületésnap: Random tények rólam

Blogszuletesnap - 14Két éves a Könyvkuczkó. Úgy vettem észre magamon is és az olvasóközönségen is, hogy ha követünk egy oldalt, blogot, szeretünk kicsit többet tudni az illetőről, akitől a megosztott érzések, gondolatok származnak. Ennek az oka lehet inspiráció, a hasonló keresése vagy az érzés kutatása, hogy nem vagyunk egyedül. Annánál, a Könyvekkel suttogó szerzőjénél láttam a bemutatkozásnak ezt a formáját és nagyon megtetszett. Így következzenek random tények rólam, az olvasási és blogolási szokásaimról:Érdemes továbbolvasni »

Blogszületésnap: Amit jobb lett volna tudni, mikor belevágtam…

Blogszuletesnap - 11Amikor öt éve elkezdtem blogot írni, szó szerint nem volt a leghalványabb fogalmam sem arról, mit csinálok. Azt gondoltam, mivel körbe vagyok véve programozókkal, majd áradnak felém a felhasználói tapasztalatok, szakmai szintű tanácsok. De ez nem így van, különösen, ha az egyiknek adatbázis fejlesztés, a másiknak meg mérnöki kutatás a szakterülete és a facebook használatához is sokszor a barátnőjüket kérdezik. Így tökéletesen vakon, térkép és útmutató nélkül vágtam bele a sűrűjébe. Nem hittem, hogy pár családtagon kívül bárki elolvassa majd, amit írok, nem gondoltam volna, hogy recenziókat kapok majd (őszintén szólva nem tudtam, hogy létezik ilyesmi…). Minden, amiben reménykedni mertem, hogy egy közösség része leszek és nem fogom elfelejteni az élményeimet. Az elején természetesen voltak sajátos, vagy egyenesen téves elképzeléseim, milyen is ez a műfaj, de nagyon hamar kiderült, ez folyamatos tanulást, fejlődést igényel. A mai napig nem tudom, van-e kialakult, felismerhető stílusom, hogy mit fogok legközelebb tanulni a többiektől vagy épp a saját tapasztalataimból. Így teljesen váratlanul ért, hogy úgy két és fél év után elkezdtek megkeresni kezdő bloggerek, hogy adjak nekik tanácsot. Úgy gondoltam, egyszerűbb írnom erről egy posztot, hogy én mit gondolok, mit lett volna jó tudnom már az elején. Ez egy teljesen szubjektív írás lesz, mert szerintem nincs egy bevált formula, ami mindenki esetében működik, csak azt tudom elmondani, számomra mi vált be, én hogyan éltem meg ezt az egészet. Íme pár jótanács, amit jó lett volna nekem is tudni már az elején:Érdemes továbbolvasni »