Tűz és jég dala: Daenerys Targaryen és a hatalom

Figyelmeztetés: az éj sötét és tele cselekményleírással!

Daenerys Targaryen - 2

Daenerys Targaryen utazása a hatalommal való kapcsolatáról szól. Meg sem születik, de családja már formálja ezt a viszonyt. Apja  a Hét Királyság, egy háromszáz éve fennálló birodalom uralkodója. Aerys súlyos elmebetegsége (paranoid, téveszméi vannak, szadista) veszélyezteti ezt a birodalmat, önmagát és családját is beleértve. Bizalmatlansága feleségére is kiterjed, akit gyakorlatilag mindentől elzár. Félelme kihat fiatalabb fiának, Viserysnek a személyiségére is, akit a széltől is óvnak, de arroganciáját nem törik le. Minden kapcsolatát megmérgezi előbb vagy utóbb (jó példa erre elsőszülött fia vagy korábbi legfőbb bizalmasa, Tywin Lannister), így ellenségének száma napról napra nő. Mikor fellázadnak a Baratheonok, Starkok és Lannisterek ellene, elveszti mindenét: családját, életét és a hatalmát is. Bátyjuk, Rhaegar és édesanyjuk halála után Viserysnek és a még újszülött kishúgának menekülnie kell. Immár ők az egyedüli Targaryenek (tudomásuk szerint). Daenerys egész gyermekkora üldöztetésben, menekülésben telik, állandóan merényletektől rettegve, a biztonság legkisebb érzése nélkül. Mikor először találkozunk vele, semmi hatalma nincs, még a saját élete felett sem. Érdemes továbbolvasni »

Jojo Moyes: Mióta megszerettelek

Jojo Moyes - Miota megszerettelek - 3

Louisa Clark egyszer megígérte, hogy bátran fog élni és feszegetni fogja a határait. Miután felépül a gyászából, végre összeszedi a bátorságát, hogy pontosan ezt tegye: elutazik New Yorkba, hogy újra együtt dolgozhasson Nathannel, Will korábbi ápolójával a felső tízezer egyik befolyásos családjánál, készen arra, hogy igent mondjon az előtte álló lehetőségekre. Eleinte kicsit furcsa az elé táruló új világ, de arra kényszeríti őt, hogy elhagyja a komfortzónáját és felfedezzen ne csak egy teljesen új kontinenst, de önmagában is olyan tulajdonságokat, érzéseket, amiket még nem tapasztalt meg. Egy új Louisa van születőben, nem az, akit Stortfoldban ismertünk meg és nem is a londoni, hanem valahol a kettő között és azokon túl. Ismeretlen emberek, váratlan események sodorják magukkal, miközben megtapasztalja azt, amit minden bevándorló: a kezdeti kultúrsokkot, az új épületek, kultúrák, szokások varázsát, a honvágyat, a sok kihagyott otthoni eseményt, a távkapcsolat nehézségeit és az új ismeretségek jellemformáló hatását. Ezek némelyike elsőre talán furcsának, érthetetlennek vagy egyenesen idegesítőnek hat, de sosem tudhatjuk, kinek milyen szerepe lesz Lou további sorsában. Csak úgy, mint a való életben, nem mindig könnyű azonnal felismerni, kitől mire számíthatunk.Érdemes továbbolvasni »

Jojo Moyes: Miután elvesztettelek

Jojo Moyes - Miutan elvesztettelek - 1

“Eleinte talán kényelmetlenül fogod érezni magad az új világodban. Az mindig fura érzés, ha az embernek el kell hagynia a komfortzónáját. …éhség van benned, Clark. Vakmerőség. Csak, mint a legtöbb ember, jó mélyen eltemetted magadban.
Csak élj jól. Csak élj.”

Ezekkel a szavakkal búcsúzott el Will Louisa-tól a Mielőtt megismertelekben. Ez a kötet másfél évvel ezután veszi fel újra a lány életének fonalát, ami korántsem olyan, amilyennek a fiú megálmodta neki. Legnehezebb talán az utolsó két tanácsot megfogadnia, mert Lou már nem ugyanaz, aki volt. Átvette felette a hatalmat a gyász, az önvád, a lelkiismeretfurdalás és a reményvesztettség. Másokól elszigetelődve, maga köré falat húzva keresi a biztonságot és próbálja kézben tartani az életét. Megpróbálja leplezni a fájdalmát. Egy repülőtéren dolgozik és mintha ő maga is arra várna, mikor lesz ereje az utazáshoz. De egyenlőre még a várószobában pincérnő, mert nem áll készen arra, hogy elinduljon. Átmeneti állapotban van nem csak helyrajzilag, de lelkileg is. Mert néha az egyetlen út, ami közelebb visz ahhoz, akit szeretünk, az elengedés. Ez azonban még lehetetlennek tűnik számára. A fájdalom, szégyen és gyász mindenkié, a sötétség része a lelkünknek. Lou-ra is hatással van a vesztesége mértéke, annak módja és a külvilág reakciója. Dühös mindenkire, de leginkább önmagára és Willre. Elveszett, kiábrándult és fél. Magában küzd a fájdalom és az élet igazságtalansága ellen.Érdemes továbbolvasni »

Kultúrális sokszínűség avagy a legkisebb is számít

Diverzitás - 4

“Nincs igazság, amíg a nem érintettek ugyanúgy fel nem háborodnak, mint az érintettek.” Benjamin Franklin

Ma már egyre elterjedtebb kritikai szempont filmeknél és könyveknél is a kultúrális sokszínűség és az egyes csoportok megfelelő számú és minőségű prezentálása. Ez egy nagyon fontos szempont egy olyan korban, amiben nagy a rasszok, vallások variálódása, a szabad munkaerőáramlás és kiemelt kérdés a migráció, a tolerancia és az együttélés. Ez hozzátesz a realitásunkhoz, hiszen nem vagyunk egyformák, mind egy nagy skálán helyezkedünk el. Ahogy nem lehet egy műben minden jellem egyforma, úgy a külsőségek sem, amik ugyanúgy alakítják a személyiségünket, mint a tapasztalataink. Ezekről minden országban más a vélemény, attól függően az adott országban mennyire vannak jelen az ezzel kapcsolatos problémák, mennyire határozzák meg az ott élők mindennapjait és mennyire nyitottak erre a beszélgetésre. Ma már egyre többen foglalkoznak azzal, ha egy filmet néznek vagy elolvasnak egy könyvet, hogy kit hogyan ábrázolnak benne, mennyire közelít a valóság arányaihoz az adott mű. Mert akár tudatosan, akár tudattalanul, de minden történet, amit befogadunk, befolyásolja a gondolkodásunkat, nem csak a saját identitásunkról, de másokhoz való viszonyunkról is. Ezért érdemes nagyon óvatosan közelíteni egy adott csoporthoz, nem mindegy, kiről milyen képet mutatunk emberek tömegeinek. Az egész lényege szerintem, hogy ne fessünk másokról olyan képet, amit mi sem olvasnánk / látnánk szívesen magunkról.Érdemes továbbolvasni »

Varázsvilág: Házak harmóniája

Hermione - 2

“– Ti képtelenek vagytok elolvasni A Roxfort történetét?
– Minek olvasnánk el? – vonogatta a vállát Ron. – Ha valami érdekel, megkérdezünk téged. Te kívülről tudod az egész könyvet.”

A Roxfort sokunk második otthona. Minden hibájával együtt vágyunk a varázslatos tantermeibe, kényelmes közös helyiségeibe, zegzugos folyosóira és legfőképpen a barátokra, akik hozzánk hasonló értékekkel bírnak. Mindig úgy éreztem, hogy a négy tulajdonság: a bátorság, hűség, leleményesség és a tudásvágy egyensúlyt visz az iskolába, ahol bármelyik diák úgy érezheti, megtalálta a helyét és nincsen egyedül. Ezek mind memes vonások, de sokkal eredményesebbek együtt, összhangban, mint megosztva, önmagukban. Mert akik ezekkel a jellemzőkkel bírnak, kiegészítik, ösztönzik egymást, és mind tanulhatnak a másiktól valamit. A griffendélesektől és hugrabugosoktól a közösségi szellemet, az igazság keresését, bátorságot és hűséges szívet, törekvést a jóságra. A hollóhátasoktól és mardekárosoktól pedig a kitartó munkát, motivációt, az egyéni szerepvállalást, az oktatás fontosságát és a nagyság elérését. Így lesz egy óriási kirakós darabkáiból összerakva egy kerek egész, folyamatosan fejlődő közösség, ahol a különböző egyéniségek inspirálják, erősítik egymást. Van azonban valaki a sorozatban, aki egy személyben egyesíti a négy ház jellemvonásait, így testesítve meg mindazt, ami a Roxfortot jelenti. Személyes kedvencem, akinek a neve is úgy hangzik, mint a szó: harmónia. Ő pedig nem más, mint Hermione Jean Granger.
Érdemes továbbolvasni »

Mary Ann Shaffer & Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Mary Ann Shaffer Annie Barrows - Krumplihejpite Irodalmi Tarsasag - 4

Juliet Ashton a második világháború utáni új világban, Londonban keresi a helyét. Elvesztette az otthonát, legtöbb emléktárgyát, köztük szeretett könyveit. A háború megsebezte, pusztítással teli rémképek gyötrik a város ostromáról. Ez soha el nem múló nyomot hagyott benne. A város maga is csupa rom, hamu, sokkoló történetek gyűjtőhelye, tele hozzá hasonló emberekkel, akik a megváltást keresik. Könnyítene mindenki a lelkén, de nem tudják, merre induljanak el ehhez. Hogyan is léphet tovább az ember ilyen élmények hatása alatt? Miután megtörtént az elképzelhetetlen, hol lehet megtalálni újra a normalitást, a hétköznapi életet? Szabad jól érezni magukat? Lehetséges izgalmat, munkát, szerelmet keresni egy világégés után? Emlékezni fontosabb vagy felejteni? A megoldás egy levéllel veszi kezdetét a Csatorna-szigeteki Guernsey-ről, egy idegentől, aki egy könyvet keres. Az író másik kötetét, amiben benne volt a neve és a címe, korábban Juliet eladományozta, így tudja felvenni vele a kapcsolatot Dawsey, az új tulajdonos. Levelezni kezdenek, nem csak a férfival, de több barátjával is a szigetről és lassan feltárul a lány előtt egy kis közösség színes históriája a német megszállás idejéből, amelyben fontos szerepet kap egy ellopott malac és egy fiktív olvasókör. Ami egyszeri ürügyként indult, rendkívül gyorsan növi ki magát valami mássá és a túlélés záloga lesz a klub számára. Juliet ihletet keres új könyvéhez, így Guernsey-re utazik, hogy megismerkedjen személyesen is a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság tagjaival és elképesztő történetükkel. Érdemes továbbolvasni »

Az íróknak, akiket valaha szerettem

A sorozatíróknak, akiket valaha szerettem 1

Drága Csalódásaim!

Mint az a címből is kiderült, kissé kiábrándultam Belőletek. Szívesen hangoztatnám a klasszikus szakítós szöveget, mi szerint nem a Ti hibátok, de nem szeretnék hazudni. A kapcsolatunkba én úgy érzem, rengeteg időt, energiát, szeretetet invesztáltam, ami sajnos nem térült meg. Kitéptétek a kis szívemet tőből, majd győzelmi táncot lejtettetek rajta. Ezen igyekszem felülemelkedni és higgadtnak maradni. Azt viszont komolyan gondolom, hogy az ígéretes kezdetre való tekintettel továbbra is maradhatunk barátok. Ennek szellemében szeretném előadni az én nézőpontomat arról, hol siklott ki ez az egész közöttünk, szerintem min kellene változtatnotok ahhoz, hogy meg merjem próbálni Veletek még egyszer. Talán, egy szép napon, mikor már nem lesz ilyen mély a seb, mikor újra tudok hinni… Na, de ne szaladjunk ennyire előre, mert ez azért nem ilyen egyszerű. Hogy teljesen érthető legyen minden, példának az eddigi talán legnagyobb csalódásaimat, Davidet és Dant mutatnám be. Azt hiszem, sokak nevében beszélek, mikor azt mondom, Ti ketten igazán kitettetek magatokért… Pedig olyan szépen indult minden!Érdemes továbbolvasni »

Beth O’Leary: Az ágybérlő

Beth O Leary - Az agyberlo - 7

Nem nagyon van kedvenc műfajom könyvek terén, inkább azt mondanám, az olyan történeteket szeretem legjobban, amik meg tudnak lepni, amik elindítanak bennem valamit. Az ágybérlőtől nem vártam semmit, csak egy habkönnyű, humoros, romantikus történetet egy forró nyári napra. Jelentem, megkaptam mindezt és még többet is. A hamisítatlan angol humora szórakoztatóvá, a közvetlen hangvétel személyessé tették Beth O’Leary debütáló kötetét. A könnyed felszín alatt viszont sokkal komolyabb hangnem, összetettebb történet és szereplők rejtőztek, mint amire számítottam volna. Valósnak, őszintének, autentikusnak hatott ettől, meghazudtolva minden előítéletem.Érdemes továbbolvasni »

Michelle Obama: Így lettem

Michelle Obama - Igy lettem - 5Michelle Obama egy ikon. Élő jelkép. Rabszolgák ükunokája, aki First Lady lett. Egy sikeres férfi mögött mellett álló, önmaga jogán is elismert, erős nő. A modern amerikai álom megtestesülése, ami a legtöbb színesbörűnek még mindig csak rémálom. Elsőnek lenni bármiben, hatalmas felelősség, ami láthatóan az ő vállát is nyomja: példát kell mutatnia és vezetnie az úton azokat, akiknek segített kitaposnia azt. Ugyanahhoz a lehetőséghez hozzásegíteni másokat, amit ő is megkapott. Ezt az érzést személteti a története. Pont emiatt hiszem azt, hogy ő nem engedhette meg magának a teljes őszinteséget, nem vehette le minden felvett maszkját. Legalábbis nem életének azon a pontján, ahol megírta ezt az önéletrajzot. Amit az optimizmusról, kitartásról, elvekről és kemény munkáról elmond, az teszi értékké az írását. Az a Michelle, akinek az egyénisége kiragyog a lapok közül, lenyűgöző. Mégis a könyvet letéve azt éreztem, a teljes képnek maximum a felét mutatta meg.  Érdemes továbbolvasni »

Mennyit számít a szerző személye vagy szándéka egy mű megítélésében?

Mennyit szamit a szerzo 5Egyetemen a legelső órán a legelső kérdés, amit egy tanárom feltett, ez volt: Mitől lesz irodalmi mű akár egy szó, egy sor, egy bekezdés vagy egy nagyobb írás? Próbálkoztunk mindenféle válaszokkal, de természetesen nem sikerült eltalálni a helyes megoldást. Ami így hangzik: attól, hogy valaki irodalomként tekint rá, úgy olvassa az adott alkotást. Ezért is éltem meg csalódásként, hogy az ott töltött időm ezek után azzal töltöm, hogy az író szemszögét tárják elém és sehol sem volt az olvasói élmény. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy otthagyjam az egyetemet. De ettől függetlenül ez egy nagyon érdekes témát vet fel, amivel mi, olvasók sokat foglalkozunk: az egymástól függő és sokszor törékeny kapcsolatra az szerző és a közönsége között. Kihez tartozik jobban egy könyv? Ahhoz, aki megalkotta, vagy ahhoz, aki magáévá teszi, értelmezi, értékeli? Milyen a kapcsolat valójában az író-olvasó, író-könyv, könyv-olvasó között? Hogyan és miért vitatkozunk egymással ugyanarról a műről? Ez a kapcsolat minden esetben építő, a vita pedig konstruktív?Érdemes továbbolvasni »

2019 első fél éve

Felev - 7Hihetetlen számomra, hogy máris elérkeztünk az idei év első felének végéhez. Miközben sok nap csak vánszorgott előre, a hónapok elrepültek. A blogon mondjuk ez nem feltétlenül látszik, hiszen több hónapos lyuk tátong bejegyzések nélkül, de a magánéletemre nem éppen a pihenés vagy nyugalom volt jellemző. Az olvasmányaim számán is megmutatkozik ez, kicsit kevesebbet sikerült olvasnom eddig, mint szerettem volna. A nagy év eleji lendület alábbhagyott február vége felé és egy kisebb olvasási válságnak adta át a helyét. Mikor pedig újra belelendültem, térdszalagszakadásom lett és pár csúnya esés után örültem, hogy épségben hazaértem és kilátok a fejemből. Mikor ez elmúlt, újult erővel kezdtem neki az olvasásnak, más dolgom nem lévén. Mindennek lehet előnye is, igyekszem erre is úgy tekinteni, mint egy hasznosan töltött kényszerpihenőre. Meg is döntöttem a személyes rekordom és ötszáz oldalt olvastam el egyik nap és idén elkezdtem saját magamnak vezetni az olvasmányaimat mindenféle adatot összegyűjtve, hátha valami érdekeset megtudok a szokásaimról. Ez alapján jöjjön a Könyvkuczkó elmúlt fél éve számokban:Érdemes továbbolvasni »

Robert Galbraith: Halálos fehér

 

Robert Galbraith - Halalos feher - 2

QUITTER MAGAZIN 2019/JÚNIUS

BRÉKING! BRÉKING! BRÉKING!
Egy szeretett páros feláldozása a szappanopera oltárán…
A Halálos fehér legnagyobb bűne a karaktergyilkosság!

ÉLETMÓD
Régi vevők cserbenhagyása újabb borítóverziókért! Mit tehetünk a pénztárcánk védelme érdekében?

UTAZÁS
A Maldív-szigeteken mégsem a kalózok jelentik a legnagyobb veszélyt…
A tengeri baktériumok káros hatásai az alapvető emberi kapcsolatokra brit tudósok szerint

FENG SHUI
Színek szerinti rendezéssel elkerülhető a sorozatba nem illő folytatások elrejtése…
Az esküvői csokrok stabilitása a templomban létfontosságú

SZERELEM, SZEX, GYENGÉDSÉG
“Mit tegyek még, hogy a főnököm végre az irodaajtónak döntsön?”
“A szánalom az új afrodiziákum!”
“Hogyan szereljem le azt a törtető szukát?”

ÖTLETBÖRZE
Ha túlírt a krimi: “Lapozzatok a 394. oldalra!”
Tuti tippek arra, hogyan kerüljük el az esküvői katasztrófát

PSZICHOLÓGIA
Kierőszakolt szerelem: tagadás vagy mazochizmus?
Az elfojtás megoldás: ötből négy baltás gyilkos ezt ajánlja!
Mikortól válik nevetségessé az “Én tudom, mi a jó nekem!” kártya a kezünkben?

DIVAT:
A férjem ízlése meghatározó avagy a gyűrű mellett sutba dobhatom a designer darabjaimat
A színes kontaktlencse önbizalmat adhat!
Hogyan illesszük az egyéniségünkhöz a sebhelyeinket?

KÖNYV:
Kirobbanó siker a Cormoran Strike és az elszabadult hormonok!
Robin szerepe sokkal nagyobb, mint Batman gondolta volna…

ASZTROLÓGIA / JÓSLAT
Galbraith lesz a következő epizód szadista szociopatája?
Vajon a brexit elmossa az utolsó kötetet?
Hogyan lesz esküvői talizmánból rossz ómen, avagy a hattyú halála

HOGYAN? Rovat
Bűnös élvezetek nyomában avagy öt indok, miért olvassuk mégis tovább a sorozatot…
A “Mert hát úgyis elolvasom” jelenségről bővebben
Könnyelműség vagy optimizmus a csalódás utáni újabb vásárlás?
Hogyan tartsuk életben a reményt?

Érdemes továbbolvasni »

A tapasztalat, az évek, a könyvek, meg a blogok 3.0

Hogyan irjunk blogot - 4

Könyves blogot írni egyáltalán nem olyan, mint ahogy kívülről látszik: nem csak pár perces szöszmötölés, hanem hosszú távú, folyamatos elfoglaltság. Igényes tartalmat kitenni egy oldalra, értéket teremteni és közvetíteni az olvasóknak, ehhez odaadás kell. De ma már nem elég csak ennyi, a közösségi oldalakon való részvétel is időigényes és sokszor hálátlan feladat. Viszont nincs annál jobb érzés, mint egy közösséget találni az oldalunk körül, akik olvasnak, hozzászólnak, bíztatnak, így jelezve, hogy a helyes irányba tartunk. Amíg ez kialakul, hosszú út vezet, amit mindenkinek saját magának kell kitaposnia. Ebben a bejegyzéssorozatban annak járok utána, hogyan lehet mindezt megvalósítani, mit tanácsolnak a rutinos bloggerek, milyen gondolataik vannak, milyen tapasztalatot tudnak átadni. Olyanokat kérdeztem, akik tapasztaltak, ezért fontosnak tartom a véleményüket: Anettet, a Zakkant olvas bloggerét, Daniellát, a tíz kicsi könyv idealista könyvfetisisztáját, Teklát, a Tekla Könyvei szerzőjét, és végül, de nem utolsó sorban theodorát, a Dóri Online Olvasónaplójának íróját. Figyeljetek és tanuljatok!Érdemes továbbolvasni »

Taylor Jenkins Reid: Daisy Jones & The Six

Taylor Jenkins Reid - Daisy Jones and the Six - 3A Daisy Jones & The Six interjúregény egy kitalált rockegyüttes történetéről a megalakulásuktól a bukásukig a hetvenes évek Amerikájában. A könyv azt meséli el, hogyan emelkedtek ki a banda tagjai egyénenként és együtt az ismeretlenségből, hogyan élték meg a sikert és hogyan hullott darabjaira mindez, és oszlott fel az együttes egyetlen este alatt. A könyv olyan, mintha egy MTV interjúsorozatot nézne végig, vagy a színfalak mögött beszélgetne a kedvenc zenekarával az olvasó. Nagyrészt dialógusokból áll, helyenként újságcikkekkel tarkítva. Izgalmas párosítás ez a dokumentarista, nagyon is valós stílus egy fiktív történet tálalására és nagyon jól szolgálja ki ezt a történetet: személyessé és a maga nemében egyedülállóvá teszi. Én egyszerre olvastam a könyvet és hallgattam hozzá a hangoskönyvet, amiben minden szereplőnek más és más színész adta a hangját. Ez tette a szereplőket ikonikussá, hitelessé, a könyvet pedig még intimebbé, eredetivé és élővé.Érdemes továbbolvasni »

Soman Chainani: Az én váram

Soman Chainani - Jok es Rosszak Iskolaja 4. AEV - 5

“Óvakodj attól, hogy az Igazságot alakítsd úgy, hogy a történetedbe illjen ahelyett, hogy egyenesen szembenéznél vele.”

Szeretem az olyan könyveket, amik elgondolkodtatnak és közben mégis szórakoztatóan, játékosan tanítanak. A Jók és Rosszak Iskolája megkérdőjelezte a Jó és a Rossz fogalmát, közben pedig lehámozta a cukormázat ismert tündérmesékről. Az Itt nincsenek hercegek a modern kori családot és nemi szerepeket vette górcső alá, alaposan mérlegelve a maszkulin és feminin oldalát a helyzetnek, közben pedig a szeretet különböző formáiról értekezett. A Jótett helyébe fő témája a különböző korosztályok véleményének ütköztetése volt a boldogságról, illetve a “boldog vég” kilátásairól. A negyedik rész pedig sokkal komorabb, összetettebb, grandiózusabb történet lett, mint az eddigiek, úgy, hogy megőrizte a humorát, játékosságát. A szerelmi szálat nem lehetett nem szeretni benne, ahogyan a barátságokat sem és a finom kritikát az eddigi kapcsolati buktatókról. A fordulatok és különösen a függővég egy plusz borzongást, izgalmat adtak a történetnek, amit most már egyáltalán nem illetnék a “szappanoperás” jelzővel, ahogyan az előzményeket. Érdemes továbbolvasni »