Könyvkuczkó

Tűz és jég dala: Jaime Lannister, a becsület nélküli ember

(Aki nem olvasta a Tűz és Jég dala regényfolyamot, annak most szólok, az éj sötét, és tele cselekményleírással!)

George R. R. Martin - Tűz és jég dala - 3.jpg

A tűz és jég dala regényfolyam egyik legellentmondásosabb szereplője Jaime Lannister. Első pillantásra egyértelműen antihős: egy arrogáns, önző lovag, aki megölte az előző királyt, vérfertőző viszonyt folytat az ikernővérével és megpróbál meggyilkolni egy ártatlan gyermeket, hogy a titkát megőrizze. Úgy tűnik, a saját családján kívül nem érdekli más. Cinikusan nevet becsületen, hiten, hatalmon, szenvedésen. Azonban, ahogy halad előre a cselekmény, Jaime maszkja szép lassan lepereg. Az olvasó rájön, ő a szőke herceg fehér lovon, aki fiatalon, naivan, a szép ígéretektől vakon találkozott a legridegebb valósággal. A fiatal oroszlánkölyök felemelkedése és bukása ugyanabban a pillanatban történt meg: mikor választania kellett a fogadalma és az embersége között. Innentől kezdve az igazi csatát nem a kardjával vívja meg, hanem a lelkében, ahogy próbál rájönni, mi a szerepe a világban. Ki valójában Jaime? Egy igaz férfi, a Királyölő, Westeros megmentője, bukott hős, vagy az igazság bajnoka? Tovább

Hangoskönyvek

Sajátos hangulatot áraszt egy könyv, amit valaki más olvas fel nekünk. Engem arra emlékeztet, mikor édesapám diavetítést tartott otthon, kiskoromban. Dallamosan, hangsúlyozva, a hangját időnként elváltoztatva. Most messze lakunk egymástól, és már nem vagyok kisgyerek, de nagyon szeretem az élményt, amit a felolvasás nyújthat. Erre a legalkalmasabb egy hangoskönyv, ami minden hallgatáskor ad a történetnek valami plusz töltetet. (Mindenek előtt leszögezném, a hangoskönyv nem egyenlő a hangjátékkal. Míg előbbi esetében a leírt szöveget szó szerint olvassa fel egy ember, a hangjátéknak saját dramaturgiája van, amit több szereplő ad elő.) Az e-könyvek után most lássuk, miért érdemes kipróbálni ezt az alternatív olvasási módot is:

Hangoskönyvek - 1.jpg Tovább

E-könyvek pro és kontra

E-könyvek - 1.jpgEgy átlagos könyvmolynak, aki tisztességes mennyiséget olvas, annak minden eszközt érdemes megragadnia, hogy az olvasást változatos helyen, időben tudja művelni: megfelelő méretű és változatosan használható kanapé, mindig kéznél levő könyvjelző, a két kezét felszabadító könyvtámasz, kellő méretekkel rendelkező táska, egy jó lámpa… Nemrég szert tettem a régóta áhított tabletre és ennek kapcsán szeretnék pár szót szólni az e-könyvek előnyeiről és a hátrányairól. Tovább

Jenny Lawson: Őrülten boldog – Vicces könyv borzalmas dolgokról

Jenny Lawson - Őrülten boldog - 1.jpg

Egy vallomással kezdeném: évek óta visszatérő vendégeim a poszt traumás stressz szindróma, a klinikai depresszió, a szorongás, az alvászavar és egyszer volt “szerencsém” az idegösszeomláshoz. Vannak démonjaim, akik olykor csak a vállamon ülve mondogatják, hogy értéktelen vagyok, nem érdemlek semmit. De időről időre teljesen körbevesznek, eltakarják a kilátást és egy szürke, örömtelen ködben bolyongok, kétségbeesetten keresve a kijáratot, a napfényt. Szerencsére eddig még nem rántott magával teljesen a mély kétségbeesés, nem zárt be végleg a sötétbe. Eddig mindig megnyertem a csatáimat és nagyon sokat tanultam belőlük. Sok szempontból most már jobb a helyzetem, mint az elején, de az útnak még nem értem a végére. Ez a könyv olyasmikre tanított, amikre eddig nem is gondoltam és fegyvert adott a kezembe, hogy a háborút is megnyerhessem. Tovább

Irène Némirovsky: Suite française – Francia szvit

Irène Némirovsky - Suite française – Francia szvit - 3.jpg

A Suite française nem csak azért érdekes olvasmány, mert tudomásom szerint ez az egyetlen olyan második világháborús könyv, amit valós időben, még a háború alatt írtak annak végkimenetelét nem is ismerve, hanem mert ritkán foglalkoznak a háborús menekültek, a megszállt országok civil életének nehézségeivel. Az eredetileg zenei szerkezetre épülő, öt részesre tervezett regény soha nem készült el, mert az írónő 1942-ben meghalt Auschwitz-ban. A kéziratot alig több, mint egy évtizede fedezte fel Némirovsky lánya, így kiadatta a könyvet. Bár a két epizód önmagában is teljes egészet alkot, a történeteket elolvasva felmerül a kérdés, vajon mit gondolt ki az írónő a többi epizódra. Így viszont minden olvasó megálmodhatja a saját folytatását. Tovább

Krausz Emma: Osztálykép

Krausz Emma - Osztálykép - 4A most megjelent Osztálykép legnagyobb erőssége, hogy Krausz Emma nem felejtette el, milyen kamasznak lenni. Tudja, hogy nem a korunk határozza meg a problémáink komolyságát. Tudja, itt már nem az a legfontosabb, amit elmondunk, hanem az, amiről nem beszélünk. Ebben a könyvben nincs olyan, hogy “csak valami kamasz-panasz”. Őszintén, szemellenző nélkül mutat be egy nehéz időszakot. Egyszerű, hétköznapi nyelven ír, de egyáltalán nem felszínesen. Olvastatja magát a könyv, könnyen megjegyezhető minden momentum. Így a végén kirakós módjára összeáll egy komplex, több rétegből álló történet, amiben minden mondatnak, cselekedetnek, helyszínnek jelentősége van. Friss nézőpontból mutat be régi problémákat, összetett, egyéni karakterek szemszögéből, így sosem sikkad el a lényeg. Tovább

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Jojo Moyes - Mielőtt megismertelek - 2Bár egy kellemes, nyári, romantikus könyvnek tűnik, ezt a kötetet sokkal nagyobb mélységek, valóságosabb karakterek jellemzik, mint ahogyan azt a műfajtól vártam. Semmi szirup, nincs cukormáz. Csak az élet, úgy ahogy van: megoldandó problémákkal, hullámhegyekkel-, és völgyekkel, konfliktusokkal, szeretettel. Valami, amiért megéri küzdeni. Találkozik két ember, akikben látszólag nem sok közös van azon kívül, hogy egy városban élnek: különböző körülmények között nevelkedtek, más társadalmi osztályból érkeznek. Az anyagi helyzetük, családjuk, munkájuk is egyértelműen más irányba viszi az őket. De vajon mi lehet a közös egy arisztokrata, művelt, vakmerő férfiban és egy introvertált, munkásosztálybeli lányban, akitől az egész családja függ? A válasz egyszerű: a lehetőségek és a jövőkép hiánya. Tovább

Robert Galbraith: Kakukkszó

Robert Galbraith - Kakukkszó - 3

Coco Chanel egyszer azt mondta: “Ha olyan dolgot akarsz birtokolni, amid soha nem volt, olyan dolgokat kell megtenned érte, amiket sosem tettél!” Ez a gondolat a legjobb ellenszer irigység ellen. Mert a legtöbben időnként vágyunk olyasmi után, ami nem lehet a miénk. De a nagy sóvárgás vakká tehet arra, mi is áll igazából az árcédulán. Lehet fényes karrierünk, anyagi biztonságunk, de mit ér, ha nincs, akiben igazából bízhatnánk vagy akivel megoszthatnánk. Lehet családunk, vagyonunk, legbelül mégis ürességet érezhetünk. Lehetnek sikereink, stílusos ruhatárunk, de közben olyan stresszes az életünk, hogy felemészt minket. Azt hiszem, az egyik válasz a kérdésre, hogy miért is kell mindig több, az az, hogy az árcédulát csak akkor fedezzük fel, mikor már nem válthatjuk vissza vágyunk tárgyát. Tovább

Colm Tóibín: Brooklyn

Colm Tóibín - Brooklyn - 3

Sokan nem tudják milyen érzés, ha mélyen szereted a hazádat, és mennyire fáj, mikor figyeled, hogyan változik az ország, melyet a szüleid, nagyszüleid tettek azzá, ami. Mikor már annyira durva, ahogyan az emberek egymást kezelik, mikor a jókedv kihal a fiatalokból is. Mikor rá kell jönnöd, otthon nincs jövőképed. Bármennyire szereted az országot, a várost, a családod, a barátaid, elindulsz. Kitépett szívvel, de belevágsz. Izgulsz, félsz, hiszen egyedül kell boldogulnod. Minden korábbi ismereted, a tájékozódási képességed, a kapcsolati hálód, akár még a tanulmányaid is, egy ponton túl haszontalanná válnak. Mintha újra meg kellene tanulnod járni, beszélni, ismerkedni, csak épp nagyon gyorsan. Tovább

Stephen King: A halálsoron

Stephen King - A halálsoron - 2.jpg

Stephen Kingről a legtöbbünknek a horror és mindenféle iszonyat jut eszébe. Azt hiszem, azért ilyen sikeres ebben a műfajban, mert nagyon jól ismeri az emberi természetet. Fogja a legnagyobb félelmeinket, legrosszabb tulajdonságainkat, legerősebb motivációinkat és ellenünk fordítja. Tudja, hogy annál ijesztőbb dolgot nem találhat ki, mint amit mi a saját elménkben létre tudunk hozni. Mert nem az a legrémisztőbb, mi vár ránk odakint a sötétben, hanem az, mi lakik a lelkünkben. A valós világot írja le, benne a megszemélyesített rettegéseinkkel, szorongásainkkal, amit mi magunk teremtünk meg. A stílusa nyers, őszinte, ám mégis olyan érzékletes, hogy élesen látjuk magunk előtt mindazt, amit leír. E mellett pedig végig fenntartja a kíváncsiságunkat olyasmivel, amire nincsen logikus magyarázat, vagy van, de nem akarjuk elfogadni azt. Tovább

Andrew Hodges: Kódjátszma – Alan Turing élete

Andrew Hodges - Kódjátszma - 1

Mindannyian viselünk álarcot. Van, aki a félelmét leplezi magabiztos fellépéssel. Van, aki valódi szándékát rejti látszólagos őszinteséggel. Van, aki egy élet fájdalmát takarja egy barátságos mosollyal. Ám a legtöbben idővel levethetik a maszkjukat, és megmutathatják az arra méltóknak, kik ők és mennyi mindent rejtegettek. Sajnos Alan Turing életében sosem vehette le teljesen álarcát. Sem a második világháborúban játszott rendkívüli szerepéről, sem homoszexualitásával kapcsolatos vívódásairól, sem magányáról, fájdalmáról. Tovább

John Green: Csillagainkban a hiba

“Néha elolvasunk egy könyvet, és az eltölt ezzel a különös, biblikus rajongással, és szent meggyőződésünk lesz, hogy az összetört világot nem lehet újra összerakni addig, amíg minden élő ember el nem olvasta azt a könyvet.”

John Green - Csillagainkban a hiba - 1

Sajnos a Csillagainkban a hiba határozottan nem ilyen, sőt. Engem egyenesen dühített. A sablonos történettel még nem lenne problémám, meg lehet azt is ízlésesen, újszerűen írni úgy, hogy adjon valami egyedit az olvasónak. Az ironikus hangvétel és a haldoklók érzéseit bemutató hasonlatok egy jó könyvet ígértek, de sajnos ennél nem is maradt több ez a kötet. Kaptam egy kiszámítható, mesterkélt történetet két rákos szerelmesről, akiket nem éreztem sem a személyükben, sem a kapcsolatukban hitelesnek. Semmi újat nem mondott az író a témáról, amit már ne hallottam volna. Nem adott friss nézőpontot a témáról, nem helyezte el elgondolkodtató kontextusba a karaktereket. Mintha arra számított volna, két beteg gyerek, meg Amszterdam majd elviszi a hátán a sztorit. Tovább

Varázsvilág: Perselus Piton

Varázsvilág - Perselus Piton - 7

Mindannyiunkban csata dúl a természetünk angyala és démonjai között. Perselus Piton erre a legjobb példa, aki nem teljesen rossz, vagy jó, hanem egy esendő ember tele félelemmel, gyengeséggel, hibával. Egyrészt önfeláldozó és bátor, másrészt kicsinyes és neheztelő. Sosem vehette le álarcát, élete végéig rejtőzött a fekete mágia, a kegyetlenség, és csípős megjegyzései mögött. Ő a denevér, aki a szárnyát megrebbentve elindította a lavinát, majd egész életében kétségbeesve csapkodott, hogy helyreállítsa az egyensúlyt. Elképzelhetetlen, hogy ezért cserébe mi mindent kellett elszenvednie, vagy végignéznie nap, mint nap Lord Voldemort, vagy akár Albus Dumbledore mellett. A legjobb tulajdonságai lettek egyben a legrosszabbak is: nem tudott őszintén megnyílni, és soha semmit nem felejtett el. De ez adhatott neki erőt, hogy kettős életét fegyelmezetten, és hitelesen élhesse. Ahogyan Dumbledore mondta, nem képességei, hanem a döntései határozzák meg, ki is ő valójában. Tovább

A tapasztalat, az évek, a könyvek, meg a blogok 2.0

Bloggertapasztalat - 1

Könyves blogot írni összetett dolog: szükséges hozzá írói érzék, egyéni stílus, alapvető nyelvtani tudás, egy kis számítástechnika, esetleg fotózási készség, idő, tapasztalat és egy jó ötlet. Ebben a sorozatban annak járok utána, hogyan lehet mindezt a gyakorlatban is megvalósítani, mit tanácsolnak a tapasztalt bloggerek, milyen gondolataik, élményeik vannak. Olyanokat kérdeztem, akiknek fontos a véleménye, mert az oldaluk neve egyet jelent a minőséggel: Pannát, A Szofisztikált Macska gazdáját, Monát, a BookHangover megrögzült Kindle nyomogatóját, Ibolyát, a Hintafa bloggerináját, Heloise-t, a Könyvekkel suttogót; végül, de nem utolsó sorban Vicky-t, Three Points of View blog szerzőjét. Figyeljetek, és tanuljatok! Tovább

Recenziók a kiadók véleményének tükrében 2.0

Ebben a sorozatban kiadókat kérdezek arról, szerintük mitől lesz jó egy könyves blog, kivel működnek szívesen együtt, milyen recenziókat osztanak meg szívesen a könyveikről. A legegyszerűbb ezeket a kérdéseket közvetlenül nekik feltenni, hiszen ők azok, akikkel a recenzensek együttműködnek, így az ő gondolataik nagyon is relevánsak, ha az olvasmányainkról szeretnénk blogot vezetni. Monológ helyett párbeszédet kezdeményeztem, felkerestem általam ismert kiadókat. Ezúttal értékes gondolataikat a 21. Század Kiadó, az Alexandra Kiadó, az Európa Könyvkiadó, a Kossuth Kiadó, és végül, de nem utolsó sorban a Twister Media osztotta meg velem. Ezt a hasznos tapasztalatot szeretném most megosztani Veletek is:

Recenziok - 6 Tovább