Varázslatos apafigurák

Varazslatos apafigurak - 3Ha szülői áldozathozatalról van szó a Harry Potter sorozat kapcsán, szinte mindig Lily Potterre asszociálunk. Úgy gondolom, ez az egyik gyengesége a sorozatnak, hogy az anyák sokkal hangsúlyosabb szerepet kapnak, még akkor is, ha a mellettük álló édesapa is ugyanolyan jó szülő. Ez valószínűleg J. K. Rowling tapasztalatait, élményeit tükrözi, akár a saját édesapjával, akár az első férjével kapcsolatban. Számomra a legkülönösebb megnyilvánulása ennek, hogy James Potterről, mint apáról csak elejtett megjegyzésekre alapozhatunk. Ha róla van szó, leginkább iskolás éveire és gyermekkori jellemhibáira koncentrálnak a könyvek. Azonban Lily leveléből és a többiek elmondásából összegyűjtve kiderül, James jelen volt a fia életében, annyi időt töltött vele, amennyit csak tudott, foglalkoztatta, mit hagy rá, milyen világban nőjön fel, arra kezdte el nevelni, hogy jó ember legyen, bolondozott vele, közben a biztonságát is szem előtt tartotta és megkérdőjelezhetetlen volt a szeretete a gyermeke anyja iránt. Ami pedig a legfontosabb, ugyanúgy az életét adta a családjáért, ahogyan Lily is. Bár nem kétséges, hogy a rövid idő alatt, amíg élt, hatott Harry-re, de sajnos nem nevelhette fel őt, éppen az áldozata miatt. A szeretetet és útmutatást így nem tudta ennél tovább megadni neki. Érdemes továbbolvasni »

Varázslatos édesanyák

Varazslatos edesanyak - 4A Harry Potter sorozatban sok hétköznapi bölcsesség van megfogalmazva, konkréten a cselekménybe vagy utalás szinten a sorok közé ágyazva, ami átélhetővé teszi a törénetet. Harry és a korosztálya az olvasók szeme előtt nőttek fel, kisgyerekekből fiatal felnőtté érnek a hét év alatt. Bár első ránézésre róluk szól a történet, de több ötlet és gondolat rejtőzik a könyvekben a szülői létről, felelősségről és nevelésről. Ez a történet egy fiúról, a barátairól, a családról, de legfőképp az anyai szeretetről szól. Nélkülük nem is lenne miről mesélni, annyira átjárják a történetet az édesanyák áldozatai, vagy épp a kisebb-nagyobb hibák, amiket elkövetnek. Az ő cselekedeteik sora, ami mozgatja a történetet, ami meghatározza a többi szereplő jellemének alakulását. De nem Lily Potter az egyetlen, aki kitörölhetetlen nyomot hagyott a könyveken, mert példák egész sorát állítja elénk a szerző: követendőt és kerülendőt is. Természetes is, hogy foglalkoztatta J. K. Rowlingot a kérdés, aki maga is egyedülálló, küszködő szülőként kezdett neki az írásnak, amire az is rányomta a bélyegét, hogy a saját édesanyját is elveszítette közben. A muglik és a varázslók világa nem különül el ebben, mert mindannyiunk életében egy meghatározó kapcsolat ez, akár pozitív, akár negatív értelemben. De akármilyen is legyen, mindenképp sokat tanulhatunk belőle. Jöjjön válogatásom a számomra legemlékezetesebb, varázslatos édesanyákról.Érdemes továbbolvasni »

Varázslatos tanárok

Varazslatos tanarok - 3Akár iskolás az ember, akár már végzett, az augusztus utolsó napjait a várakozással, az írószervásárlással, a szeptembert pedig az iskola első, még szokatlan hetével és izgalommal köti össze. Ilyenkor ellenállhatatlan a késztetés, hogy várjuk azt a bizonyos baglyot. Szeretnénk megvenni az Abszol úton a könyveinket, pergament, talárt és esetleg egy saját háziállatot. A ládánkban képzeletben ott lapul a vonatjegy a kilenc és háromnegyedik vágányra, hogy utazhassunk haza: a Roxfortba. Alig várjuk, hogy találkozhassunk a barátainkkal, hogy elmesélhessük, mennyi minden történt a nyáron és hallhassuk az ő izgalmas tapasztalataikat is. Bár nem jártunk a Roxfortba, Harry Potter történetén keresztül mégis azt érezzük, minden évben új Sötét Varázslatok Kivédése tanárt ismerhettünk meg, bújkáltunk Argus Filch és Mrs. Norris elől és hamar rájövünk, melyik tanárt kerüljük el, kinél maradjunk csendben és kihez szaladjunk, ha kérdésünk van. Attól függetlenül, hogy sosem tudhatjuk, milyen elvek szerint alkalmazták a tanárokat, szép számmal és változatosan voltak jelen hosszabb-rövidebb ideig az iskolában. Akár azért, mert ismerték a megfelelő embert, vagy szakértői voltak egy vagy több tantárgynak, vagy jó helyen voltak jó időben vagy csak simán ősidők óta tanítottak, minden egyes tanártól tanulhattunk valamit. Ebben a bejegyzésben ennek járok utána, kezdve a szerintem legrosszabb professzortól a legjobbakig.
Érdemes továbbolvasni »

Varázsvilág: Házak harmóniája

Hermione - 2

“– Ti képtelenek vagytok elolvasni A Roxfort történetét?
– Minek olvasnánk el? – vonogatta a vállát Ron. – Ha valami érdekel, megkérdezünk téged. Te kívülről tudod az egész könyvet.”

A Roxfort sokunk második otthona. Minden hibájával együtt vágyunk a varázslatos tantermeibe, kényelmes közös helyiségeibe, zegzugos folyosóira és legfőképpen a barátokra, akik hozzánk hasonló értékekkel bírnak. Mindig úgy éreztem, hogy a négy tulajdonság: a bátorság, hűség, leleményesség és a tudásvágy egyensúlyt visz az iskolába, ahol bármelyik diák úgy érezheti, megtalálta a helyét és nincsen egyedül. Ezek mind memes vonások, de sokkal eredményesebbek együtt, összhangban, mint megosztva, önmagukban. Mert akik ezekkel a jellemzőkkel bírnak, kiegészítik, ösztönzik egymást, és mind tanulhatnak a másiktól valamit. A griffendélesektől és hugrabugosoktól a közösségi szellemet, az igazság keresését, bátorságot és hűséges szívet, törekvést a jóságra. A hollóhátasoktól és mardekárosoktól pedig a kitartó munkát, motivációt, az egyéni szerepvállalást, az oktatás fontosságát és a nagyság elérését. Így lesz egy óriási kirakós darabkáiból összerakva egy kerek egész, folyamatosan fejlődő közösség, ahol a különböző egyéniségek inspirálják, erősítik egymást. Van azonban valaki a sorozatban, aki egy személyben egyesíti a négy ház jellemvonásait, így testesítve meg mindazt, ami a Roxfortot jelenti. Személyes kedvencem, akinek a neve is úgy hangzik, mint a szó: harmónia. Ő pedig nem más, mint Hermione Jean Granger.
Érdemes továbbolvasni »

J. K. Rowling: Grindelwald bűntettei (Forgatókönyv)

(Aki nem olvasta el a könyvet vagy látta a filmet, annak most szólok, a bejegyzés nyomokban cselekményleírást tartalmaz)

J. K. Rowling - Grindelwald bűntettei (Forgatókönyv) - 3

A két évvel ezelőtt megjelent első rész után nagyon kíváncsian vettem a kezembe ezt a könyvet. A fő témáit illetően voltak elképzeléseim, elvárásaim, amiket részben teljesített is. Azonban a cselekmény szerkezetében, az írás minőségében, a karakterek fejlődésében és a történet egyes elemeiben csalódtam. Nagyon szeretem a Harry Potter sorozatot, ez az egyik olyan ritka világ, amivel kapcsolatban nem tudok objektív lenni: amint kinyitom a könyvet, meghallom a zenéjét, bekapcsol bennem a rajongó és teljesen elmerülök a varázsvilágban. Ennek ellenére tudom, hogy nem hibátlan az alap sorozat és az első rész sem, de mindig bíztam Rowling írásában. Először még tetszett ez a történet is, de elkövettem egy hibát: elkezdtem gondolkodni rajta, elemezni… Eddig is voltak repedések a falon, de most egy hatalmas darab a tetőről leszakadt és fejbevágott.Érdemes továbbolvasni »

Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs

fredrik backman - a nagymamám azt üzeni, bocs - 1

Mind voltunk egyszer majdnem nyolc évesek, mint a történet főszereplője, Elsa. De egyszer csak átlépjük azt a határvonalat, ahonnan a Mhost átveszi az uralmat felettünk és minden bonyolult lesz, mint egy Facebook státusz. Ami még lényegesebb, lassan elfelejtjük, milyen volt a világ akkor, milyen a bennünk élő kisgyermek. A szerencséseknek van valakije, akik emlékeznek és emlékeztetnek erre. Valaki, akitől a világ nem tűnik olyan rémesnek és megtelik varázslattal, csodákkal, szuperhősökkel. Aki mellett az élet all inclusive. Elsának ilyen a nagymamája. Aki mindig mellette áll, történjen bármi. Aki felér egy hadsereggel. Akivel közös a nyelvük, történeteik és a múltjuk.Érdemes továbbolvasni »

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Fredrik Backman -  Az ember, akit Ovénak hívnak - 1.jpg

Egy olyan világban, ami az elértéktelenedésre épít, szükség van olyan emberekre, akik szeretik azt megjavítani, amijük van, nem pedig eldobni valami újért. Akik embertársaikat a tárgyak elé helyezik. Olyan hétköznapi hősökre, akik önzetlenek, gondoskodóak, figyelmesek, gyengédek, és elkötelezettek. Ove ilyen ember. Túl jónak tűnik erre a világra, pedig egyáltalán nem tökéletes. Pont ezért is érinti meg az olvasót. Minden tette azt sugallja, figyeljünk oda egymásra, és ha elég ideig nézzük a többieket, megláthatjuk a bennük élő embert. Minél többet látunk valakiből, annál többet tanulhatunk tőle. Mint ettől a régi, analóg órától a digitális korban.Érdemes továbbolvasni »

Varázsvilág: Ginny Weasley, avagy a trauma formáló ereje

Ginny Weasley, avagy a trauma formáló ereje 2

Az élet tele van meglepetésekkel. Kisebb-nagyobb megrázkódtatásokkal, fordulatokkal, váratlan eseményekkel. Traumákkal, amik legyőznek vagy megerősítenek. Akárhogyan reagálunk rájuk, megváltoztatnak minket. Elvehetnek belőlünk valamit, amit már sosem kaphatunk vissza. Olyan tanulságokkal szolgálhatnak önmagunkról, a világunkról, amit nem felejtünk el. Meglephetnek minket, de közben olyan erőt is adhatnak, amit senki sem vehet el tőlünk. Erre a változásra a legjobb példa Ginny Weasley a Harry Potter sorozatban. Ahhoz, hogy láthassuk, milyen hatással volt rá Tom Denem naplója, érdemes közelebbről megnézni, honnan indult és hová érkezett.Érdemes továbbolvasni »

Varázsvilág: Egy szokatlan hős, Göthe Salmander

Egy szokatlan hős, Göthe Salmander - 5.jpg

A Legendás állatok és megfigyelésük forgatókönyvéhez J. K. Rowling egy rendhagyó főszereplőt álmodott meg. Göthe Salmander introvertált, csendes, mégis magabiztos jelleme üdítően hat egy kalandokkal teli fantasy sorozat főhőseként. Általában az ilyen személyiségek mellékszereplők, akik más, erőteljesebb egyéniségek mellett bukkanak fel, kiegészítőként. Ő viszont annyira eltér a megszokottól, hogy sok olvasó / néző fejezte ki csalódottságát, mondván, hogy nem elég domináns karakter. Ez a reakció sajnálatos, de nem meglepő, ha megnézzük, hogyan jelenítik meg a könyvek, filmek az elvárásokat egy férfi felé: legyen vezéregyéniség, fizikailag erős, határozott és ne mutassa ki az érzelmeit. Emellett szinte feltétel, hogy az ilyen személyiségeknek része legyen az agresszió, arrogancia, forrófejűség és a többet erővel, mint ésszel mentalitás. Ezzel szemben Göthe (hasonlóan Peeta Mellarkhoz) alázatos, félénk, érzékeny, gondoskodó, kedves és kompromisszumkész. A kultúránk ezeket a tulajdonságokat egy férfinél rendszerint kínosnak állítja be, így az ő személye minimum kihívás elé állítja azokat, akik nem ehhez a képhez vannak hozzászokva.Érdemes továbbolvasni »

J. K. Rowling: Legendás állatok és megfigyelésük (Forgatókönyv)

J. K. Rowling - Legendás állatok és megfigyelésük (Forgatókönyv) - 7.jpg

Ebben a kötetben J. K. Rowling kiterjeszti a varázsvilágot, hogy újabb tanulságokkal szolgáljon a mi varázstalan életünkről. Bár nagyon szeretem a többi művét is, mégis úgy érzem, itt érvényesül legjobban a Rowling-jelenség, ami a hétköznapi élet morális problémaköreit boncolgató szimbolikával teljes. Az olyan metaforák, mint az obskurus, a magnixeket gyűlölő mágus, a boszorkányegylet, mély jelentéseket hordoznak magukban.Érdemes továbbolvasni »

Varázsvilág: Perselus Piton

Verzió 2

Mindannyiunkban csata dúl a természetünk angyala és démonjai között. Perselus Piton erre a legjobb példa, aki nem teljesen rossz, vagy jó, hanem egy esendő ember tele félelemmel, gyengeséggel, hibával. Egyrészt önfeláldozó és bátor, másrészt kicsinyes és neheztelő. Sosem vehette le álarcát, élete végéig rejtőzött a fekete mágia, a kegyetlenség, és csípős megjegyzései mögött. Ő a denevér, aki a szárnyát megrebbentve elindította a lavinát, majd egész életében kétségbeesve csapkodott, hogy helyreállítsa az egyensúlyt. Elképzelhetetlen, hogy ezért cserébe mi mindent kellett elszenvednie, vagy végignéznie nap, mint nap Lord Voldemort, vagy akár Albus Dumbledore mellett. A legjobb tulajdonságai lettek egyben a legrosszabbak is: nem tudott őszintén megnyílni, és soha semmit nem felejtett el. De ez adhatott neki erőt, hogy kettős életét fegyelmezetten, és hitelesen élhesse. Ahogyan Dumbledore mondta, nem képességei, hanem a döntései határozzák meg, ki is ő valójában.Érdemes továbbolvasni »

Catharina Ingelman-Sundberg: Rablás uzsonnára

Catharina Ingelman-Sundberg - Rablás uzsonnára - 1

Képzeld el, hogy elérkezett életed utolsó harmada. A gyerekek kirepültek, a hivatásodból már kihoztad a maximumot, így nyugalommal tölt el, hogy nem kell hajtanod többé. Eljött az ideje, hogy kiélvezd egy élet munkájának gyümölcsét, a kedvenc időtöltésed pedig kinője magát mindennapi élvezetté. Olvashatsz, kertészkedhetsz, utazhatsz vagy akár üldögélhetsz egy padon a kötésed felett. Ezért választasz egy kitűnő hírű intézményt, ahol mindezt szabadon megteheted, miközben a problémák valaki más vállát nyomják, Neked csak hátra kell dőlnöd. Szép elképzelés, ugye?Érdemes továbbolvasni »