Varázslatos apafigurák

Varazslatos apafigurak - 3Ha szülői áldozathozatalról van szó a Harry Potter sorozat kapcsán, szinte mindig Lily Potterre asszociálunk. Úgy gondolom, ez az egyik gyengesége a sorozatnak, hogy az anyák sokkal hangsúlyosabb szerepet kapnak, még akkor is, ha a mellettük álló édesapa is ugyanolyan jó szülő. Ez valószínűleg J. K. Rowling tapasztalatait, élményeit tükrözi, akár a saját édesapjával, akár az első férjével kapcsolatban. Számomra a legkülönösebb megnyilvánulása ennek, hogy James Potterről, mint apáról csak elejtett megjegyzésekre alapozhatunk. Ha róla van szó, leginkább iskolás éveire és gyermekkori jellemhibáira koncentrálnak a könyvek. Azonban Lily leveléből és a többiek elmondásából összegyűjtve kiderül, James jelen volt a fia életében, annyi időt töltött vele, amennyit csak tudott, foglalkoztatta, mit hagy rá, milyen világban nőjön fel, arra kezdte el nevelni, hogy jó ember legyen, bolondozott vele, közben a biztonságát is szem előtt tartotta és megkérdőjelezhetetlen volt a szeretete a gyermeke anyja iránt. Ami pedig a legfontosabb, ugyanúgy az életét adta a családjáért, ahogyan Lily is. Bár nem kétséges, hogy a rövid idő alatt, amíg élt, hatott Harry-re, de sajnos nem nevelhette fel őt, éppen az áldozata miatt. A szeretetet és útmutatást így nem tudta ennél tovább megadni neki. Érdemes továbbolvasni »

Varázslatos édesanyák

Varazslatos edesanyak - 4A Harry Potter sorozatban sok hétköznapi bölcsesség van megfogalmazva, konkréten a cselekménybe vagy utalás szinten a sorok közé ágyazva, ami átélhetővé teszi a törénetet. Harry és a korosztálya az olvasók szeme előtt nőttek fel, kisgyerekekből fiatal felnőtté érnek a hét év alatt. Bár első ránézésre róluk szól a történet, de több ötlet és gondolat rejtőzik a könyvekben a szülői létről, felelősségről és nevelésről. Ez a történet egy fiúról, a barátairól, a családról, de legfőképp az anyai szeretetről szól. Nélkülük nem is lenne miről mesélni, annyira átjárják a történetet az édesanyák áldozatai, vagy épp a kisebb-nagyobb hibák, amiket elkövetnek. Az ő cselekedeteik sora, ami mozgatja a történetet, ami meghatározza a többi szereplő jellemének alakulását. De nem Lily Potter az egyetlen, aki kitörölhetetlen nyomot hagyott a könyveken, mert példák egész sorát állítja elénk a szerző: követendőt és kerülendőt is. Természetes is, hogy foglalkoztatta J. K. Rowlingot a kérdés, aki maga is egyedülálló, küszködő szülőként kezdett neki az írásnak, amire az is rányomta a bélyegét, hogy a saját édesanyját is elveszítette közben. A muglik és a varázslók világa nem különül el ebben, mert mindannyiunk életében egy meghatározó kapcsolat ez, akár pozitív, akár negatív értelemben. De akármilyen is legyen, mindenképp sokat tanulhatunk belőle. Jöjjön válogatásom a számomra legemlékezetesebb, varázslatos édesanyákról.Érdemes továbbolvasni »

Sally Rooney: Normális emberek

Sally Rooney - Normalis emberek - 2

Van valami mazochizmus bennem, mikor olyan könyvet választok, ami gyomronrúg. Ami úgy építkezik, hogy közben azt érzem, porig rombolt bennem valamit. Ami érzelmileg teljesen lemerít, miközben fel is tölt. Valamiért mégis szükségem van néha egy durvább ébresztőre, ami kizökkent a komfortzónámból. Egy élményre, ami mélyen érint. A Normális emberek egy ilyen könyv. Ez egy magányos, melankolikus történet a felnőtté válásról és a szerelemről, ami hirtelen túl sokat ad, majd túl sokat vesz el, így túl nagy hatalma lesz két ártatlan, még romlatlan lélek felett. Észrevétlenül, de egyértelműen bekúszik a olvasó bőre alá. Két sérült fiatal útkeresését kísérhetjük végig, ami nem szép, mert itt nincs csinos kis csomagolópapír, csillámos masni, csak a leplezetlen valósága, esetlensége a tapasztalatlanságnak. Egy utazás, ami éppúgy bővelkedik fájdalomban, mint szeretetben. Két olyan embert ismerhetünk meg, akik tökéletlenek, hétköznapian furcsák, extrémek. Egy olyan kapcsolat ez, ami hatással van rájuk, végérvényesen átformálja őket, de nem jelent gyógyírt a problémáikra. A szerző mindent feltár velük kapcsolatban, ami a megértésükhöz kell, így azt, aki elkezd kötődni hozzájuk, nem ereszti el egy pillanatra sem a történetük.Érdemes továbbolvasni »

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Delia Owens - Ahol a folyami rakok enekelnek - 2

“A láp nem mocsár. A láp a fény hona, ahol fű nő a vízben, és a víz egybeolvad az éggel.”

Delia Owens első regénye a maga nemében páratlan: egyszerre fejlődéstörténet, krimi és egy finom óda az anyatermészethez. A középpontjában Kya Clark áll, akinek az életét az ötvenes évek elejétől a hatvanas évek végéig követhetjük nyomon, ahogyan magára hagyott hatéves kislányból fiatal nővé cseperedik egy Észak Carolinai kisváros mellett fekvő lápvidékén. Egy magányos, sokszor melankólikus történet ez, ahogyan egy teljes elszigeteltségben élő lány a természetből merít vigaszt, tudást és teremt meg egy különleges életet magának, miközben a csalódásaival, a felnőtté válással és a családja által okozott sebekkel viaskodik. Ezzel párhuzamosan kirajzolódik egy megrázó haláleset története is, amiben Kya lesz az elsőszámú gyanúsított. A könyv párhuzamosan mutatja be a lány fejlődését és a gyilkossági nyomozást, ami egyre növeli a feszültséget, miközben bemutatja a társadalom törékenységét, generációs problémákat, a szegregáció okozta feszültséget, a természet erejét és Kya összetett személyiségét. Ha pár szóban kéne összefoglalnom ezt a kötetet, azt mondanám: egyedülálló, emlékezetes, hangulatos, mély érzelmekkel teli és elgondolkodtató írás, ami nem hagyja hidegen az olvasót. Nem tökéletes, de mindenképpen különleges alkotás. Igazi élmény, amit nem érdemes kihagyni.Érdemes továbbolvasni »

Jojo Moyes: Mióta megszerettelek

Jojo Moyes - Miota megszerettelek - 3

Louisa Clark egyszer megígérte, hogy bátran fog élni és feszegetni fogja a határait. Miután felépül a gyászából, végre összeszedi a bátorságát, hogy pontosan ezt tegye: elutazik New Yorkba, hogy újra együtt dolgozhasson Nathannel, Will korábbi ápolójával a felső tízezer egyik befolyásos családjánál, készen arra, hogy igent mondjon az előtte álló lehetőségekre. Eleinte kicsit furcsa az elé táruló új világ, de arra kényszeríti őt, hogy elhagyja a komfortzónáját és felfedezzen ne csak egy teljesen új kontinenst, de önmagában is olyan tulajdonságokat, érzéseket, amiket még nem tapasztalt meg. Egy új Louisa van születőben, nem az, akit Stortfoldban ismertünk meg és nem is a londoni, hanem valahol a kettő között és azokon túl. Ismeretlen emberek, váratlan események sodorják magukkal, miközben megtapasztalja azt, amit minden bevándorló: a kezdeti kultúrsokkot, az új épületek, kultúrák, szokások varázsát, a honvágyat, a sok kihagyott otthoni eseményt, a távkapcsolat nehézségeit és az új ismeretségek jellemformáló hatását. Ezek némelyike elsőre talán furcsának, érthetetlennek vagy egyenesen idegesítőnek hat, de sosem tudhatjuk, kinek milyen szerepe lesz Lou további sorsában. Csak úgy, mint a való életben, nem mindig könnyű azonnal felismerni, kitől mire számíthatunk.Érdemes továbbolvasni »

Jojo Moyes: Miután elvesztettelek

Jojo Moyes - Miutan elvesztettelek - 1

“Eleinte talán kényelmetlenül fogod érezni magad az új világodban. Az mindig fura érzés, ha az embernek el kell hagynia a komfortzónáját. …éhség van benned, Clark. Vakmerőség. Csak, mint a legtöbb ember, jó mélyen eltemetted magadban.
Csak élj jól. Csak élj.”

Ezekkel a szavakkal búcsúzott el Will Louisa-tól a Mielőtt megismertelekben. Ez a kötet másfél évvel ezután veszi fel újra a lány életének fonalát, ami korántsem olyan, amilyennek a fiú megálmodta neki. Legnehezebb talán az utolsó két tanácsot megfogadnia, mert Lou már nem ugyanaz, aki volt. Átvette felette a hatalmat a gyász, az önvád, a lelkiismeretfurdalás és a reményvesztettség. Másokól elszigetelődve, maga köré falat húzva keresi a biztonságot és próbálja kézben tartani az életét. Megpróbálja leplezni a fájdalmát. Egy repülőtéren dolgozik és mintha ő maga is arra várna, mikor lesz ereje az utazáshoz. De egyenlőre még a várószobában pincérnő, mert nem áll készen arra, hogy elinduljon. Átmeneti állapotban van nem csak helyrajzilag, de lelkileg is. Mert néha az egyetlen út, ami közelebb visz ahhoz, akit szeretünk, az elengedés. Ez azonban még lehetetlennek tűnik számára. A fájdalom, szégyen és gyász mindenkié, a sötétség része a lelkünknek. Lou-ra is hatással van a vesztesége mértéke, annak módja és a külvilág reakciója. Dühös mindenkire, de leginkább önmagára és Willre. Elveszett, kiábrándult és fél. Magában küzd a fájdalom és az élet igazságtalansága ellen.Érdemes továbbolvasni »

Mary Ann Shaffer & Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Mary Ann Shaffer Annie Barrows - Krumplihejpite Irodalmi Tarsasag - 4

Juliet Ashton a második világháború utáni új világban, Londonban keresi a helyét. Elvesztette az otthonát, legtöbb emléktárgyát, köztük szeretett könyveit. A háború megsebezte, pusztítással teli rémképek gyötrik a város ostromáról. Ez soha el nem múló nyomot hagyott benne. A város maga is csupa rom, hamu, sokkoló történetek gyűjtőhelye, tele hozzá hasonló emberekkel, akik a megváltást keresik. Könnyítene mindenki a lelkén, de nem tudják, merre induljanak el ehhez. Hogyan is léphet tovább az ember ilyen élmények hatása alatt? Miután megtörtént az elképzelhetetlen, hol lehet megtalálni újra a normalitást, a hétköznapi életet? Szabad jól érezni magukat? Lehetséges izgalmat, munkát, szerelmet keresni egy világégés után? Emlékezni fontosabb vagy felejteni? A megoldás egy levéllel veszi kezdetét a Csatorna-szigeteki Guernsey-ről, egy idegentől, aki egy könyvet keres. Az író másik kötetét, amiben benne volt a neve és a címe, korábban Juliet eladományozta, így tudja felvenni vele a kapcsolatot Dawsey, az új tulajdonos. Levelezni kezdenek, nem csak a férfival, de több barátjával is a szigetről és lassan feltárul a lány előtt egy kis közösség színes históriája a német megszállás idejéből, amelyben fontos szerepet kap egy ellopott malac és egy fiktív olvasókör. Ami egyszeri ürügyként indult, rendkívül gyorsan növi ki magát valami mássá és a túlélés záloga lesz a klub számára. Juliet ihletet keres új könyvéhez, így Guernsey-re utazik, hogy megismerkedjen személyesen is a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság tagjaival és elképesztő történetükkel. Érdemes továbbolvasni »

Beth O’Leary: Az ágybérlő

Beth O Leary - Az agyberlo - 7

Nem nagyon van kedvenc műfajom könyvek terén, inkább azt mondanám, az olyan történeteket szeretem legjobban, amik meg tudnak lepni, amik elindítanak bennem valamit. Az ágybérlőtől nem vártam semmit, csak egy habkönnyű, humoros, romantikus történetet egy forró nyári napra. Jelentem, megkaptam mindezt és még többet is. A hamisítatlan angol humora szórakoztatóvá, a közvetlen hangvétel személyessé tették Beth O’Leary debütáló kötetét. A könnyed felszín alatt viszont sokkal komolyabb hangnem, összetettebb történet és szereplők rejtőztek, mint amire számítottam volna. Valósnak, őszintének, autentikusnak hatott ettől, meghazudtolva minden előítéletem.Érdemes továbbolvasni »

Taylor Jenkins Reid: Daisy Jones & The Six

Taylor Jenkins Reid - Daisy Jones and the Six - 3A Daisy Jones & The Six interjúregény egy kitalált rockegyüttes történetéről a megalakulásuktól a bukásukig a hetvenes évek Amerikájában. A könyv azt meséli el, hogyan emelkedtek ki a banda tagjai egyénenként és együtt az ismeretlenségből, hogyan élték meg a sikert és hogyan hullott darabjaira mindez, és oszlott fel az együttes egyetlen este alatt. A könyv olyan, mintha egy MTV interjúsorozatot nézne végig, vagy a színfalak mögött beszélgetne a kedvenc zenekarával az olvasó. Nagyrészt dialógusokból áll, helyenként újságcikkekkel tarkítva. Izgalmas párosítás ez a dokumentarista, nagyon is valós stílus egy fiktív történet tálalására és nagyon jól szolgálja ki ezt a történetet: személyessé és a maga nemében egyedülállóvá teszi. Én egyszerre olvastam a könyvet és hallgattam hozzá a hangoskönyvet, amiben minden szereplőnek más és más színész adta a hangját. Ez tette a szereplőket ikonikussá, hitelessé, a könyvet pedig még intimebbé, eredetivé és élővé.Érdemes továbbolvasni »

Danielle Teller: És boldogan éltek…

Danielle Teller - És boldogan éltek... - 2.jpg

“Én nem a hercegné történetét írom meg, hanem a sajátomat, az egyetlen történetet, melyet jogomban áll elmondani.”

Danielle Teller debütáló regényében Hamupipőke meséjének sötétebb oldalára vezeti az olvasóit. Nagy kedvencem ez a történet, és bár vannak elgondolkodtató elemei a gonosz mostoha érzéseit, motivációit illetően, ez a fikció az, ami több szempontból igazságot szolgáltat azzal, hogy az összes szereplőt kiemeli a mesék leegyszerűsített világából. Ellát, a mostohatestvéreit és Agnest is hús-vér emberként rajzolja meg az írónő, megőrizve legfontosabb tulajdonságaikat. Közben körbejárja a szegénység, szépség, család és társadalom fontos kérdéseit több nézőpontból is. Agnes életének olykor komor valósága nem csak kiszorítja a tündéri elemeket a történetből, de görbe tükröt is tart a mesék felé, amik nem kizárólag pozitívan hathatnak a gyermekekre. Érdemes továbbolvasni »

Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs

fredrik backman - a nagymamám azt üzeni, bocs - 1

Mind voltunk egyszer majdnem nyolc évesek, mint a történet főszereplője, Elsa. De egyszer csak átlépjük azt a határvonalat, ahonnan a Mhost átveszi az uralmat felettünk és minden bonyolult lesz, mint egy Facebook státusz. Ami még lényegesebb, lassan elfelejtjük, milyen volt a világ akkor, milyen a bennünk élő kisgyermek. A szerencséseknek van valakije, akik emlékeznek és emlékeztetnek erre. Valaki, akitől a világ nem tűnik olyan rémesnek és megtelik varázslattal, csodákkal, szuperhősökkel. Aki mellett az élet all inclusive. Elsának ilyen a nagymamája. Aki mindig mellette áll, történjen bármi. Aki felér egy hadsereggel. Akivel közös a nyelvük, történeteik és a múltjuk.Érdemes továbbolvasni »

Leigh Bardugo: Crooked Kingdom

leigh bardugo - crooked kingdom - 1

Mikor tavaly berobbant az életembe a Hat varjú, nem hittem volna, hogy a második rész végleg és visszavonhatatlanul ellopja a szívemet. Leigh Bardugo úgy ír drámát és karakterfejlődést, mint senki más. Hihetetlen, milyen ügyesen zsonglőrködik a szereplőkkel, a különböző emberi sorsok megjelenítésével, az izgalmas fordulatokkal, releváns témákkal és a minőségi írással. Egyetlen labda sem esett le, végig egyenletes színvonalon és a megfelelő arányban keverve zajlott mindez. Ez egy rendkívül gazdag, komplex és izgalmas könyvet eredményezett, ami elfoglalta nálam a méltó helyet A gyűrűk ura, a Harry Potter sorozat és a Trónok harca mellett. Érdemes továbbolvasni »

Grisaverzum: Nyina & Matthias

Leigh Bardugo - Hat varjú - 8.jpg

Leigh Bardugo a Hat varjúban nem csak izgalmas karaktereket alkotott, de Ketterdam Rómeóján és Júliáján keresztül egy valós szerelmi történetet mutat be. Shakespeare-rel ellentétben az írónő nem állt meg a nagy, beteljesületlen szerelemnél, az elátkozott szerelmesek nem halnak meg, mielőtt egy komoly beszélgetés zajlana köztük. Matthias és Nyina nem csak azt mutatja be, mennyi érzelem férhet meg egy kapcsolatban, de olyan húsbavágó témákat vesz górcső alá, mint a túlzott nacionalizmus, rasszizmus, üldöztetés, vallási különbségek és a rendszer szinten belénk nevelt hazugságok felismerése. Itt van két ember, akik nem azért szeretik egymást, mert ez segíti a dramaturgiát, hanem azért, mert ahogy közel férkőznek egymáshoz, úgy érik el legbelső valójukat, önmagukat. Megtanulják minden különbözőségük ellenére tisztelni, tolerálni, szeretni egymást. Ez a kötelék a végén erősebbnek bizonyul, mint a beléjük nevelt félelem, gyűlölet vagy a kultúrális különbségeik. Érdemes továbbolvasni »

Grisaverzum: Inej Ghafa, a Kísértet

leigh bardugo - hat varjú - 10

Inej Ghafa nem csak a Hat varjú duológia, hanem az ifjú felnőttek irodalmának egyik legfontosabb alakja. Egy misztikus lélek, tragikus hős, harcos, kém. Az elnyomottak képviselője. A hatfős rablóbanda szíve-lelke, ragasztója. Egy hűséges társ, empatikus megfigyelő, aki életet visz a könyvekbe. Bár sötétben mozog otthonosan, ő a fény Ketterdamban, ami nem csak rávilágít társadalmának súlyos hiányosságaira, de reményt is ad egy szebb jövőre. Ez a fiatal nő egyszerre ébreszt bennünk szánalmat, félelmet, együttérzést és csodálatot. Azonnal kíváncsiak leszünk, mit rejt ez a makulátlan, egzotikus külső. Veszélyes kémet, ártatlan kislányt, könyörtelen gyilkost, védtelen áldozatot, bosszúállót vagy egy hittel teli lelket? Az az érzésünk, bárki legyen is, egy pillanat és már el is illant. Ő a csend ereje az őt körülvevő zajban, az árnyék félelme a napsütésben, a tisztaság a mocsokban, az észrevétlenség és a lebecsült ellenfél meglepetése egy kegyetlenségre építő világban.Érdemes továbbolvasni »

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Fredrik Backman -  Az ember, akit Ovénak hívnak - 1.jpg

Egy olyan világban, ami az elértéktelenedésre épít, szükség van olyan emberekre, akik szeretik azt megjavítani, amijük van, nem pedig eldobni valami újért. Akik embertársaikat a tárgyak elé helyezik. Olyan hétköznapi hősökre, akik önzetlenek, gondoskodóak, figyelmesek, gyengédek, és elkötelezettek. Ove ilyen ember. Túl jónak tűnik erre a világra, pedig egyáltalán nem tökéletes. Pont ezért is érinti meg az olvasót. Minden tette azt sugallja, figyeljünk oda egymásra, és ha elég ideig nézzük a többieket, megláthatjuk a bennük élő embert. Minél többet látunk valakiből, annál többet tanulhatunk tőle. Mint ettől a régi, analóg órától a digitális korban.Érdemes továbbolvasni »