Gustave Flaubert: Bovaryné

Gustave Flaubert - Bovaryné - 5

Bár Gustave Flaubert 1856-ban publikálta a Bovarynét, a regény nagyon is modern, mai üzenetet hordoz, ami fájdalmasan ismerősen cseng. A könyv ereje a karakterábrázoláson kívül, hogy bemutatja a tökéletesség és az ábrándok milyen sérülékenyek a valóságban. Főhőse Emma Bovary, egy idealista, álmodozó, tudatlan nő, akinek romantizált képe a szerelemről, házasságról, anyagi javakról és a társadalomról összeférhetetlen a realitással. Miközben figyelmen kívül hagyja környezete diszfunkcionalitását, törékenységét, mindenféle álomképet kerget. Bár Bovaryné nem egy szimpatikus személyiség és kétségbeesésében szinte mindig rossz döntést hoz, motivációival, vágyálmaival könnyű azonosulni és története mindannyiunk számára fontos tanulságokat rejt.Érdemes továbbolvasni »

Markus Zusak: A könyvtolvaj

Markus Zusak - A konyvtolvaj - 1

Egy, már számtalanszor megírt eseményt, mint a második világháború vagy a holokauszt csak akkor érdemes újra elmesélni, ha valami újat tudunk a témában mondani. Rengetegszer olvashattuk, milyen borzalmakon mehettek keresztül azok a zsidók, akik először ki lettek rekesztve, majd mindentől megfosztották őket, bujkálni kényszerültek, vagy egy koncentrációs tábor poklába kerültek. De mit éltek át a németek, akik egy kegyetlen diktatúra szenvedő alanyai voltak? Azok, akik nem léptek be a pártba, a seregbe, így elvesztették a megélhetésüket. Akik az éhezés és szegénység mellett megélték, hogy a saját otthonukból háborús övezet lesz, miközben szomszédot szomszéd ellen fordít a hatalom és embereket kínozva vonultatnak végig az utcákon. Akik vállalták a veszélyt, hogy megmentsenek, elbújtassanak barátot, ismerőst vagy akát egy teljesen idegen embert. Ők is megtapasztalták a legnagyobb kegyetlenséget és pusztítást. Büntetésül azért, mert azt választották, ami a helyes.Érdemes továbbolvasni »

Stephen King: A halálsoron

Stephen King - A halálsoron - 2.jpg

Stephen Kingről a legtöbbünknek a horror és mindenféle iszonyat jut eszébe. Azt hiszem, azért ilyen sikeres ebben a műfajban, mert nagyon jól ismeri az emberi természetet. Fogja a legnagyobb félelmeinket, legrosszabb tulajdonságainkat, legerősebb motivációinkat és ellenünk fordítja. Tudja, hogy annál ijesztőbb dolgot nem találhat ki, mint amit mi a saját elménkben létre tudunk hozni. Mert nem az a legrémisztőbb, mi vár ránk odakint a sötétben, hanem az, mi lakik a lelkünkben. A valós világot írja le, benne a megszemélyesített rettegéseinkkel, szorongásainkkal, amit mi magunk teremtünk meg. A stílusa nyers, őszinte, ám mégis olyan érzékletes, hogy élesen látjuk magunk előtt mindazt, amit leír. E mellett pedig végig fenntartja a kíváncsiságunkat olyasmivel, amire nincsen logikus magyarázat, vagy van, de nem akarjuk elfogadni azt.Érdemes továbbolvasni »

Recenziók a kiadók véleményének tükrében 2.0

Recenziok - 6

Ebben a sorozatban kiadókat kérdezek arról, szerintük mitől lesz jó egy könyves blog, kivel működnek szívesen együtt, milyen recenziókat osztanak meg szívesen a könyveikről. A legegyszerűbb ezeket a kérdéseket közvetlenül nekik feltenni, hiszen ők azok, akikkel a recenzensek együttműködnek, így az ő gondolataik nagyon is relevánsak, ha az olvasmányainkról szeretnénk blogot vezetni. Monológ helyett párbeszédet kezdeményeztem, felkerestem általam ismert kiadókat. Ezúttal értékes gondolataikat a 21. Század Kiadó, az Alexandra Kiadó, az Európa Könyvkiadó, a Kossuth Kiadó, és végül, de nem utolsó sorban a Twister Media osztotta meg velem. Ezt a hasznos tapasztalatot szeretném most megosztani Veletek is:Érdemes továbbolvasni »

Mia Couto: Az oroszlán vallomása

Mia Couto - Az oroszlán vallomása - 2

Ez a könyv olyan, amilyennek mindig is képzeltem Afrikát: gyönyörű, brutális, zabolázatlan, ősi, költői, vad és veszedelmes. Ahol az élet küzdelem, a boldogság ábránd, ahol mindig a természet törvényei győzedelmeskednek. Ez a gigászi harc önmagában is túl nagy ellenfél lenne, de olykor a belső ellenség még ennél is nagyobb. Mozambik országát újra és újra különböző gyarmatosítók hajtották uralmuk alá, amik az ősi hitvilágot, az erkölcsi érzéket egyaránt megingatták, ember embernek a farkasa lett.

Érdemes továbbolvasni »

Miért tenném Dave Eggers: A Kör című könyvét kötelező olvasmánnyá?

Verzió 2

Dave Eggers szépen egy csokorba gyűjtötte századunk nagy fejlesztéseit, azoknak következményeit a mindennapi életre, társadalmunk problémáit, kérdéseit. Mindezt bedobta a Kör nevű fiktív cég olvasztótégelyébe, alaposan körbejárta, megrágta és kiköpte. Amitől a maga nemében egyéni lett ez a könyv, az az aktualitása és hogy releváns témákat vizsgált meg több szemszögből és finom gondolatmenettel, izgalmas beszélgetésekkel jutott el a pozitív aspektusoktól a hátborzongatóan negatív lehetőségekig. Nagyon sok apró részlet van ebben a történetben, amikkel kapcsolatban napokkal később is van miről gondolkozni. A történet által megfestett világ egyszerre utópisztikus, frusztráló, elérhető, modern és aggasztó. Olyan, mint lassításban végignézni egy vonatbalesetet, ami ellen nem tudunk semmit sem tenni, mégis ledönti azt, amit mi kemény munkával felépítettünk. Ha választhatnék, melyik könyv legyen kötelező olvasmány fiatalnak és idősnek valamelyik idejétmúlt klasszikus helyett, ezt a könyvet választanám, mert:Érdemes továbbolvasni »

Stephen King: 11.22.63.

Stephen King - 11.22.63. - 5

Stephen King az az irodalomnak, mint Alfréd Hitchcock a filmnek: a Feszültségkeltés Mestere. Kedveli a szokatlan helyzeteket, amikben megmutathatja az emberi lélek borzongató oldalát. Szereti megmutatni a színpadon a pisztolyt, ami tudjuk, el fog sülni, de addig is feszülten várakozhatunk. Rendkívül jól ért az atmoszférateremtéshez, legyen szó egy fullasztó városról vagy egy csillogó táncteremről. Az érzelmekhez is nagyon ért: a brutalitás, az agresszió nyers, a szerelem elsöprő, a problémák hétköznapiak és mégis globális szintre lép(het)nek. Közben messze az olvasó előtt jár, váltakoztatva különböző hatások elemeit, míg végül össze nem áll a kép. Érdemes továbbolvasni »

Abbi Waxman: Új örömök kertje

Abbi Waxman - Új örömök kertje - 1

Egy vallomással kezdem: kertészeti antitalentum vagyok, ahová lépek, szó szerint nem terem fű. Ha a városunkban járnál, felismernéd a “kertem”. Mindkét szomszédom gyönyörű, hirtelenzöld gyeppel, hívogató lugasokkal, és színes virágokkal emelte udvarának fényét. És köztük ott nyúlik el a Holt-láp. Az én személyes kis mocsaram. Igaz, a tetején egy gyönyörű skót juhász és egy elbűvölő ragdoll vetekszik a környék imádatáért, de a boldog játszadozással a legelső kis gyámoltalan fűszálat is elintézik. És amit ők ketten nem, azt sajnos megteszem én.

Érdemes továbbolvasni »