Varázslatos édesanyák

Varazslatos edesanyak - 4A Harry Potter sorozatban sok hétköznapi bölcsesség van megfogalmazva, konkréten a cselekménybe vagy utalás szinten a sorok közé ágyazva, ami átélhetővé teszi a törénetet. Harry és a korosztálya az olvasók szeme előtt nőttek fel, kisgyerekekből fiatal felnőtté érnek a hét év alatt. Bár első ránézésre róluk szól a történet, de több ötlet és gondolat rejtőzik a könyvekben a szülői létről, felelősségről és nevelésről. Ez a történet egy fiúról, a barátairól, a családról, de legfőképp az anyai szeretetről szól. Nélkülük nem is lenne miről mesélni, annyira átjárják a történetet az édesanyák áldozatai, vagy épp a kisebb-nagyobb hibák, amiket elkövetnek. Az ő cselekedeteik sora, ami mozgatja a történetet, ami meghatározza a többi szereplő jellemének alakulását. De nem Lily Potter az egyetlen, aki kitörölhetetlen nyomot hagyott a könyveken, mert példák egész sorát állítja elénk a szerző: követendőt és kerülendőt is. Természetes is, hogy foglalkoztatta J. K. Rowlingot a kérdés, aki maga is egyedülálló, küszködő szülőként kezdett neki az írásnak, amire az is rányomta a bélyegét, hogy a saját édesanyját is elveszítette közben. A muglik és a varázslók világa nem különül el ebben, mert mindannyiunk életében egy meghatározó kapcsolat ez, akár pozitív, akár negatív értelemben. De akármilyen is legyen, mindenképp sokat tanulhatunk belőle. Jöjjön válogatásom a számomra legemlékezetesebb, varázslatos édesanyákról.Érdemes továbbolvasni »

Miért nem tudtam végigolvasni az Alias Grace-t Margaret Atwoodtól?

Margaret Atwood - Alias Grace - 2Margaret Atwood fiktív történetének alapja valós: Grace Marks-ot a tizenkilencedik században, Kanadában ítélték életfogytig tartó börtönbüntetésre kettős gyilkosság vádjával, miközben feltételezett bűntársának büntetése kötél általi halál volt, amit végre is hajtottak. Az Alias Grace egy kitalált pszichológus, Simon Jordan vizsgálódásáról szól, aki szeretné kideríteni, valóban bűnös-e a lány. Nem lehet tudni, ki bűnös, ki ártatlan, inkább az emberi természeten és a szereplők közötti interakciókon van a hangsúly. Grace és dr. Jordan belső monológjain keresztül pedig kettejük életébe, gondolatvilágába nyerhetünk nagyobb betekintést. A könyv legnagyobb ereje a feszültségkeltés, amit a folyamatosan jelen lévő kettősséggel ért el a szerző. Váltakozva mutatja a bűnt és ártatlanságot, humanitást és embertelenséget, intelligenciát és ostobaságot, hatalmat és jogfosztottságot, a kimondott és a kimondatlan szavakat. Ezeket viszont nem mindig olyan embertől látjuk, akitől számítanánk rá, így zúdítva ránk kérdések áradatát.Érdemes továbbolvasni »

Kultúrális sokszínűség avagy a legkisebb is számít

Diverzitás - 4

“Nincs igazság, amíg a nem érintettek ugyanúgy fel nem háborodnak, mint az érintettek.” Benjamin Franklin

Ma már egyre elterjedtebb kritikai szempont filmeknél és könyveknél is a kultúrális sokszínűség és az egyes csoportok megfelelő számú és minőségű prezentálása. Ez egy nagyon fontos szempont egy olyan korban, amiben nagy a rasszok, vallások variálódása, a szabad munkaerőáramlás és kiemelt kérdés a migráció, a tolerancia és az együttélés. Ez hozzátesz a realitásunkhoz, hiszen nem vagyunk egyformák, mind egy nagy skálán helyezkedünk el. Ahogy nem lehet egy műben minden jellem egyforma, úgy a külsőségek sem, amik ugyanúgy alakítják a személyiségünket, mint a tapasztalataink. Ezekről minden országban más a vélemény, attól függően az adott országban mennyire vannak jelen az ezzel kapcsolatos problémák, mennyire határozzák meg az ott élők mindennapjait és mennyire nyitottak erre a beszélgetésre. Ma már egyre többen foglalkoznak azzal, ha egy filmet néznek vagy elolvasnak egy könyvet, hogy kit hogyan ábrázolnak benne, mennyire közelít a valóság arányaihoz az adott mű. Mert akár tudatosan, akár tudattalanul, de minden történet, amit befogadunk, befolyásolja a gondolkodásunkat, nem csak a saját identitásunkról, de másokhoz való viszonyunkról is. Ezért érdemes nagyon óvatosan közelíteni egy adott csoporthoz, nem mindegy, kiről milyen képet mutatunk emberek tömegeinek. Az egész lényege szerintem, hogy ne fessünk másokról olyan képet, amit mi sem olvasnánk / látnánk szívesen magunkról.Érdemes továbbolvasni »

Varázsvilág: Házak harmóniája

Hermione - 2

“– Ti képtelenek vagytok elolvasni A Roxfort történetét?
– Minek olvasnánk el? – vonogatta a vállát Ron. – Ha valami érdekel, megkérdezünk téged. Te kívülről tudod az egész könyvet.”

A Roxfort sokunk második otthona. Minden hibájával együtt vágyunk a varázslatos tantermeibe, kényelmes közös helyiségeibe, zegzugos folyosóira és legfőképpen a barátokra, akik hozzánk hasonló értékekkel bírnak. Mindig úgy éreztem, hogy a négy tulajdonság: a bátorság, hűség, leleményesség és a tudásvágy egyensúlyt visz az iskolába, ahol bármelyik diák úgy érezheti, megtalálta a helyét és nincsen egyedül. Ezek mind memes vonások, de sokkal eredményesebbek együtt, összhangban, mint megosztva, önmagukban. Mert akik ezekkel a jellemzőkkel bírnak, kiegészítik, ösztönzik egymást, és mind tanulhatnak a másiktól valamit. A griffendélesektől és hugrabugosoktól a közösségi szellemet, az igazság keresését, bátorságot és hűséges szívet, törekvést a jóságra. A hollóhátasoktól és mardekárosoktól pedig a kitartó munkát, motivációt, az egyéni szerepvállalást, az oktatás fontosságát és a nagyság elérését. Így lesz egy óriási kirakós darabkáiból összerakva egy kerek egész, folyamatosan fejlődő közösség, ahol a különböző egyéniségek inspirálják, erősítik egymást. Van azonban valaki a sorozatban, aki egy személyben egyesíti a négy ház jellemvonásait, így testesítve meg mindazt, ami a Roxfortot jelenti. Személyes kedvencem, akinek a neve is úgy hangzik, mint a szó: harmónia. Ő pedig nem más, mint Hermione Jean Granger.
Érdemes továbbolvasni »

Michelle Obama: Így lettem

Michelle Obama - Igy lettem - 5Michelle Obama egy ikon. Élő jelkép. Rabszolgák ükunokája, aki First Lady lett. Egy sikeres férfi mögött mellett álló, önmaga jogán is elismert, erős nő. A modern amerikai álom megtestesülése, ami a legtöbb színesbörűnek még mindig csak rémálom. Elsőnek lenni bármiben, hatalmas felelősség, ami láthatóan az ő vállát is nyomja: példát kell mutatnia és vezetnie az úton azokat, akiknek segített kitaposnia azt. Ugyanahhoz a lehetőséghez hozzásegíteni másokat, amit ő is megkapott. Ezt az érzést személteti a története. Pont emiatt hiszem azt, hogy ő nem engedhette meg magának a teljes őszinteséget, nem vehette le minden felvett maszkját. Legalábbis nem életének azon a pontján, ahol megírta ezt az önéletrajzot. Amit az optimizmusról, kitartásról, elvekről és kemény munkáról elmond, az teszi értékké az írását. Az a Michelle, akinek az egyénisége kiragyog a lapok közül, lenyűgöző. Mégis a könyvet letéve azt éreztem, a teljes képnek maximum a felét mutatta meg.  Érdemes továbbolvasni »

Taylor Jenkins Reid: Daisy Jones & The Six

Taylor Jenkins Reid - Daisy Jones and the Six - 3A Daisy Jones & The Six interjúregény egy kitalált rockegyüttes történetéről a megalakulásuktól a bukásukig a hetvenes évek Amerikájában. A könyv azt meséli el, hogyan emelkedtek ki a banda tagjai egyénenként és együtt az ismeretlenségből, hogyan élték meg a sikert és hogyan hullott darabjaira mindez, és oszlott fel az együttes egyetlen este alatt. A könyv olyan, mintha egy MTV interjúsorozatot nézne végig, vagy a színfalak mögött beszélgetne a kedvenc zenekarával az olvasó. Nagyrészt dialógusokból áll, helyenként újságcikkekkel tarkítva. Izgalmas párosítás ez a dokumentarista, nagyon is valós stílus egy fiktív történet tálalására és nagyon jól szolgálja ki ezt a történetet: személyessé és a maga nemében egyedülállóvá teszi. Én egyszerre olvastam a könyvet és hallgattam hozzá a hangoskönyvet, amiben minden szereplőnek más és más színész adta a hangját. Ez tette a szereplőket ikonikussá, hitelessé, a könyvet pedig még intimebbé, eredetivé és élővé.Érdemes továbbolvasni »

Danielle Teller: És boldogan éltek…

Danielle Teller - És boldogan éltek... - 2.jpg

“Én nem a hercegné történetét írom meg, hanem a sajátomat, az egyetlen történetet, melyet jogomban áll elmondani.”

Danielle Teller debütáló regényében Hamupipőke meséjének sötétebb oldalára vezeti az olvasóit. Nagy kedvencem ez a történet, és bár vannak elgondolkodtató elemei a gonosz mostoha érzéseit, motivációit illetően, ez a fikció az, ami több szempontból igazságot szolgáltat azzal, hogy az összes szereplőt kiemeli a mesék leegyszerűsített világából. Ellát, a mostohatestvéreit és Agnest is hús-vér emberként rajzolja meg az írónő, megőrizve legfontosabb tulajdonságaikat. Közben körbejárja a szegénység, szépség, család és társadalom fontos kérdéseit több nézőpontból is. Agnes életének olykor komor valósága nem csak kiszorítja a tündéri elemeket a történetből, de görbe tükröt is tart a mesék felé, amik nem kizárólag pozitívan hathatnak a gyermekekre. Érdemes továbbolvasni »

Evelyn Hugo titka

Taylor Jenkins Reid - Evelyn hét férje - 2A Taylor Jenkins Reid tollából megszülető Evelyn Hugo alakja komplex, meghökkentő, minden visszásságával együtt szerethető. Egy nagyon jól megírt karakter, de nem a legjobb ember. Egyáltalán nem mentes a hibáktól, de bátor, merész és tudatos, aki egész életében az ambíciója és az érzelmei között vergődik, kétségbeesetten keresve az egyensúlyt. Foggal-körömmel harcol a neve felépítéséért, nem riad vissza semmitől, bármit megtesz a kivívott pozíciója megtartásáért és soha nem adja fel. Egyszerre tud ikon és elrettentő példa lenni. Közben pedig nem szeretne mást, mint szeretet. Olyan családot, barátságot, életet, amiért érdemes mindezt megtenni.Érdemes továbbolvasni »

Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje

taylor jenkins reid - evelyn hét férje - 3

A világhírű színésznő, Evelyn Hugo, aki mindig azon dolgozott, azért harcolt, hogy a csúcsra kerüljön, élete végéhez közeledve interjút ad egy általa kiválasztott újságírónak, megígérve, hogy kizárólag vele megosztja történetének minden részletét. A saját, színtiszta igazságát a sikereiről, kudarcairól, de leginkább az áldozatokról, amit a sztárság megkívánt tőle Hollywood aranykorától kezdve. Bár a fókusz látszólag Evelyn hét házasságán van, abszolút nem arról szól ez a kötet, amit a csillogó, tökéletes felszín sejtet. Ehelyett bemutatja, hogyan kell elrejtenie a származását, szexuális orientációját, anyanyelvét, valódi személyiségét, intelligenciáját egy kisebbségi származású nőnek, ha nem csak boldogulni szeretne egy férfiak által uralt világban, de el is akarja foglalni az őt megillető helyet. Taylor Jenkins Reid érzékletesen bemutatja, az elmúlt hetven évben mennyi minden változott a kisebbségek megítélésében úgy, hogy közben ezeknek a problémáknak egy része mégis változatlanul jelen van a mindennapi életben. Láthatunk két nőt, akiknek el kell rejtőzniük egy kirakat mögé, mert a világ nem értené meg őket.Érdemes továbbolvasni »

Grisaverzum: Inej Ghafa, a Kísértet

leigh bardugo - hat varjú - 10

Inej Ghafa nem csak a Hat varjú duológia, hanem az ifjú felnőttek irodalmának egyik legfontosabb alakja. Egy misztikus lélek, tragikus hős, harcos, kém. Az elnyomottak képviselője. A hatfős rablóbanda szíve-lelke, ragasztója. Egy hűséges társ, empatikus megfigyelő, aki életet visz a könyvekbe. Bár sötétben mozog otthonosan, ő a fény Ketterdamban, ami nem csak rávilágít társadalmának súlyos hiányosságaira, de reményt is ad egy szebb jövőre. Ez a fiatal nő egyszerre ébreszt bennünk szánalmat, félelmet, együttérzést és csodálatot. Azonnal kíváncsiak leszünk, mit rejt ez a makulátlan, egzotikus külső. Veszélyes kémet, ártatlan kislányt, könyörtelen gyilkost, védtelen áldozatot, bosszúállót vagy egy hittel teli lelket? Az az érzésünk, bárki legyen is, egy pillanat és már el is illant. Ő a csend ereje az őt körülvevő zajban, az árnyék félelme a napsütésben, a tisztaság a mocsokban, az észrevétlenség és a lebecsült ellenfél meglepetése egy kegyetlenségre építő világban.Érdemes továbbolvasni »

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

Margaret Atwood - A szolgálólány meséje - 9

Margaret Atwood világszerte ismert regényét 1984-ben írta. Keletkezéséhez hozzájárult a Vasfüggöny által kettészelt Berlin légköre, az ott tapasztalt bizalmatlan, fojtogató légkör. Ennek ellenére ez a kötet absztrakt, eltúlzott, szimbolikus módon reflektál nem csak a múltunkra, hanem a jelenünkre is. Ebben az elképzelt jövőben az Egyesült Államok vegyi szennyezések, háborúk nyomán haldoklik. Ennek egyik tünete az újszülöttek számának, drasztikus csökkenése, és az egészséges utódok rémisztő aránya. Az országban tapintható a kétségbeesés, mindennaposak a gyermekrablások, és egyre fojtogatóbb a légkör. Egy nap alatt végbemegy egy puccs, melynek során a nők jogfosztottá válnak, színre lép egy új sereg és a vallási fanatizmus alapjain, a szülés kérdését előtérbe helyezve megalakul Gileád.Érdemes továbbolvasni »

Imogen Hermes Gowar: A hableány és Mrs. Hancock

Imogen Hermes Gowar - A hableány és Mrs. Hancock - 2.jpgImogen Hermes Gowar debütáló regénye érzékeket bódító szirénének, amely örvényként húzza le az olvasót 1785 Londonjának brutális valóságába. A gyönyörű megfogalmazásnak, képszerű leírásnak köszönhetően megelevenedik előttünk egy eddig kevéssé ismert világ színes, változatos karakterrajzokkal, ami releváns témákról gondolkodtat el. Meglepő, mégis életszerű helyzetek, humor, élénk beszélgetések, odamondások és ironikus hangvétel színezik a történetet. De ez nem Jane Austen Angliája elszegényedett nemes kisasszonyokkal és gazdag kérőikkel. Ez prostituáltak, kereskedők, munkások, madámok, inasok, mások jóindulatától függők senkiföldje, ahol ember embernek farkasa. Az írónő amilyen nyersen ábrázolja a valóságot, ahol egyenlőtlenség és előítéletek uralkodnak, olyan sejtelmessé, hívogatóvá teszi a sellők és a korabeli kurtizánok életének misztikumát.Érdemes továbbolvasni »

Gustave Flaubert: Bovaryné

Gustave Flaubert - Bovaryné - 5

Bár Gustave Flaubert 1856-ban publikálta a Bovarynét, a regény nagyon is modern, mai üzenetet hordoz, ami fájdalmasan ismerősen cseng. A könyv ereje a karakterábrázoláson kívül, hogy bemutatja a tökéletesség és az ábrándok milyen sérülékenyek a valóságban. Főhőse Emma Bovary, egy idealista, álmodozó, tudatlan nő, akinek romantizált képe a szerelemről, házasságról, anyagi javakról és a társadalomról összeférhetetlen a realitással. Miközben figyelmen kívül hagyja környezete diszfunkcionalitását, törékenységét, mindenféle álomképet kerget. Bár Bovaryné nem egy szimpatikus személyiség és kétségbeesésében szinte mindig rossz döntést hoz, motivációival, vágyálmaival könnyű azonosulni és története mindannyiunk számára fontos tanulságokat rejt.Érdemes továbbolvasni »

Varázsvilág: Ginny Weasley, avagy a trauma formáló ereje

Ginny Weasley, avagy a trauma formáló ereje 2

Az élet tele van meglepetésekkel. Kisebb-nagyobb megrázkódtatásokkal, fordulatokkal, váratlan eseményekkel. Traumákkal, amik legyőznek vagy megerősítenek. Akárhogyan reagálunk rájuk, megváltoztatnak minket. Elvehetnek belőlünk valamit, amit már sosem kaphatunk vissza. Olyan tanulságokkal szolgálhatnak önmagunkról, a világunkról, amit nem felejtünk el. Meglephetnek minket, de közben olyan erőt is adhatnak, amit senki sem vehet el tőlünk. Erre a változásra a legjobb példa Ginny Weasley a Harry Potter sorozatban. Ahhoz, hogy láthassuk, milyen hatással volt rá Tom Denem naplója, érdemes közelebbről megnézni, honnan indult és hová érkezett.Érdemes továbbolvasni »

Charlotte Brontë: Jane Eyre

Charlotte Brontë - Jane Eyre - 8

Még soha nem olvastam a Brontë nővérektől, de a hírnevük természetesen megelőzi őket, mint a viktoriánus Anglia úttörőit, akik sajnálatosan rövid életük alatt igazi klasszikusokat alkottak. A Jane Eyre-ről olyan jellemzéseket hallottam, mint feminista regény, mely megelőzte a korát, romantikus történet, mely felülmúlja Jane Austen műveit, tragikus könyv, mely méltán foglalta el az őt megillető helyet a klasszikusok között. Ez nagyrészt igaz is – bár Jane Austent nálam továbbra sem előzte meg -, de számomra a szabadságról, és annak különböző formáiról szól. A történet legdrámaibb fordulatai mindig akkor következnek be, mikor valaki szabadságát megsértik. Legyen az lelki-, fizikai-, szellemi-, vagy akár anyagi korlátozás. E mellett ez egy nő története, aki egy férfiak uralta világban nőies marad, de féltve őrzi független szellemét, és ennek megfelelően hozza meg döntéseit. A saját idejét mindenképpen megelőzte, ha nem is abban az értelemben, ahogy elsőre tűnik. A feudális értékek helyett előrevetíti a polgáriasodás eszméit, az egyén függetlenségének problémakörét boncolgatva.Érdemes továbbolvasni »