Taylor Jenkins Reid: Daisy Jones & The Six

Taylor Jenkins Reid - Daisy Jones and the Six - 3A Daisy Jones & The Six interjúregény egy kitalált rockegyüttes történetéről a megalakulásuktól a bukásukig a hetvenes évek Amerikájában. A könyv azt meséli el, hogyan emelkedtek ki a banda tagjai egyénenként és együtt az ismeretlenségből, hogyan élték meg a sikert és hogyan hullott darabjaira mindez, és oszlott fel az együttes egyetlen este alatt. A könyv olyan, mintha egy MTV interjúsorozatot nézne végig, vagy a színfalak mögött beszélgetne a kedvenc zenekarával az olvasó. Nagyrészt dialógusokból áll, helyenként újságcikkekkel tarkítva. Izgalmas párosítás ez a dokumentarista, nagyon is valós stílus egy fiktív történet tálalására és nagyon jól szolgálja ki ezt a történetet: személyessé és a maga nemében egyedülállóvá teszi. Én egyszerre olvastam a könyvet és hallgattam hozzá a hangoskönyvet, amiben minden szereplőnek más és más színész adta a hangját. Ez tette a szereplőket ikonikussá, hitelessé, a könyvet pedig még intimebbé, eredetivé és élővé.Érdemes továbbolvasni »

Leigh Bardugo: Crooked Kingdom

leigh bardugo - crooked kingdom - 1

Mikor tavaly berobbant az életembe a Hat varjú, nem hittem volna, hogy a második rész végleg és visszavonhatatlanul ellopja a szívemet. Leigh Bardugo úgy ír drámát és karakterfejlődést, mint senki más. Hihetetlen, milyen ügyesen zsonglőrködik a szereplőkkel, a különböző emberi sorsok megjelenítésével, az izgalmas fordulatokkal, releváns témákkal és a minőségi írással. Egyetlen labda sem esett le, végig egyenletes színvonalon és a megfelelő arányban keverve zajlott mindez. Ez egy rendkívül gazdag, komplex és izgalmas könyvet eredményezett, ami elfoglalta nálam a méltó helyet A gyűrűk ura, a Harry Potter sorozat és a Trónok harca mellett. Érdemes továbbolvasni »

Leigh Bardugo: Hat varjú

Leigh Bardugo - Hat varjú - 7

A Hat varjú a legjobb példa arra, hogyan érdemes kalandkönyvet írni a mai fiataloknak. Kiszámíthatatlan és pörgő cselekmény, fokozatosan mélyülő, összetett karakterek, örök, mégis aktuális témák, társadalomkritika, mindez egy jól átgondolt, magával ragadó, kissé sötét hangulatú fantáziavilágban, a Grisaverzumban. Nekem még nem volt szerencsém az írónő többi regényéhez, de így is érthető, élvezhető a történet. Izgalom, dráma, élénk párbeszédek, humor, bölcs és éles látásmód a megfelelő arányban keveredik a könyvben, amit képtelenség letenni. Ha mégis letennénk, lélekben ott maradunk tolvajok, kémek, grisák, kereskedők, maffiózok és politikusok olvasztótégelyében, Ketterdamban. Magunkkal visszük a morális filozofálást túlélésről, politikáról, manipulációról, hazaszeretetről, neveltetésről, a szakadékról egyéni-, és közérdekről és ezek társadalmi szintű konfliktusairól.Érdemes továbbolvasni »

A. J. Finn: Nő az ablakban

A. J. Finn - Nő az ablakban - 1.jpg

A. J. Finn debütáló regénye egy izgalmas thriller, feszültséggel teli krimi, melynek középpontjában Dr. Anna Fox, egykori gyermekpszichológus áll, aki egy trauma elszenvedése óta, tíz hónapja nem tette ki a lábát New Yorki házából, mert agóriafóbiás. Betegségének természetét rendkívül pontosan, és érzékenyen tárja elénk az író, ami a kötet hangulatát is megadja. Az események naplószerű leírása, és Anna nézőpontja személyessé teszi az élményt az olvasó számára, a cselekmény előrehaladtával pedig egyre jobban megismerhetjük egy nő megbánással, félelemmel teli lelki világát, a sérült gyógyító tehetetlenségét, kiszolgáltatottságát.Érdemes továbbolvasni »

Robert Galbraith: Kakukkszó

Robert Galbraith - Kakukkszó - 5

Coco Chanel egyszer azt mondta: “Ha olyan dolgot akarsz birtokolni, amid soha nem volt, olyan dolgokat kell megtenned érte, amiket sosem tettél!” Ez a gondolat a legjobb ellenszer irigység ellen. Mert a legtöbben időnként vágyunk olyasmi után, ami nem lehet a miénk. De a nagy sóvárgás vakká tehet arra, mi is áll igazából az árcédulán. Lehet fényes karrierünk, anyagi biztonságunk, de mit ér, ha nincs, akiben igazából bízhatnánk vagy akivel megoszthatnánk. Lehet családunk, vagyonunk, legbelül mégis ürességet érezhetünk. Lehetnek sikereink, stílusos ruhatárunk, de közben olyan stresszes az életünk, hogy felemészt minket. Azt hiszem, az egyik válasz a kérdésre, hogy miért is kell mindig több, az az, hogy az árcédulát csak akkor fedezzük fel, mikor már nem válthatjuk vissza vágyunk tárgyát.Érdemes továbbolvasni »

Naomi Alderman: A hatalom

Naomi Alderman - A hatalom - 4

A harcok, intrikák, háborúk, bürökrácia, diktatúrák mind beleisszák magukat a történelemkönyvekbe, hátrahagyva a leckét, amit mindenkinek alaposan az eszébe kéne vésni: a hatalom korrupttá tesz, megronthatja még a legtisztábbakat is. Sok esetben eufóriát ad, függőséget okoz. A legzseniálisabb, legnyugodtabb, legártatlanabb emberek is átadhatják magukat ennek az óriási, félelmetes, csábító éhségnek. Naomi Alderman regényében a nők egy újfajta eszközt találnak a maguk védelmére, amiből azután világméretű mozgalmak, átszerveződések alakulnak ki. Összezárnak, kiállnak egymásért, bántalmazóikat ledöntik a trónusukról. Gyönyörű, ismerős gondolat, igaz? De mi történik ha nem figyelnek egy lényeges dologra: nem elég ledönteni a hatalmasokat, figyelni kell, kiket ültetünk a helyükre. A túl nagy erő megrészegíthet bárkit, a politika megmérgezhet bármilyen nemes célt és egy idő után kieshet a lényeg a fókuszból.Érdemes továbbolvasni »

Suzanne Collins: Az éhezők viadala

(Aki nem olvasta el a könyveket, annak most szólok, a bejegyzés nyomokban cselekményleírást tartalmaz)

Suzanne Collins - Az ehezok viadala - 1

Az éhezők viadala egy kegyetlen, poszt-apokaliptikus országban, Panemben játszódik. Irónikus, hogy a név bár kenyeret jelent, az ország többsége, a tizenkét külső kerület éhezik, miközben a fővárosnak, a Kapitóliumnak juttatják javaikat. Az évente megrendezett Éhezők viadala a főváros szórakoztatását, egy korábbi lázadás megismétlésének elkerülését és a kerületek megfélemlítését szolgálja (elméletileg). Ennek keretein belül minden körzetben évente kisorsolnak egy-egy 12-18 éves fiút és lányt, akiknek egy arénában egymással kell harcolniuk, míg csak egyikük marad életben.Érdemes továbbolvasni »

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van

Gail Honeyman - Eleanor Oliphant köszöni, jól van - 1

“Hogy vagy?” Minden nap felteszik ezt a kérdést különböző emberek, különböző helyeken, különböző időpontokban. A legtöbben udvariasságból, amolyan köszönéssel egybeolvadt érdeklődéssel. Akad, aki komolyan kérdezi, akit tényleg érdekel, de sajnos az idő vagy a hely nem alkalmas arra, hogy ebből hosszabb beszélgetés kerekedjen. És legyünk őszinték, olykor ez így van jól. Van egy pontja az ember életének, amikor igazából már nem is akarja tudni a választ, mert annyira kevés energiája maradt a saját segélykiáltását is meghallani, nemhogy valaki másét. Sokszor ilyenkor csak egy közömbös “Köszönöm, jól!” választ adunk ki magunkból és megyünk tovább.

Érdemes továbbolvasni »