“Óvakodj attól, hogy az Igazságot alakítsd úgy, hogy a történetedbe illjen ahelyett, hogy egyenesen szembenéznél vele.”

Szeretem az olyan könyveket, amik elgondolkodtatnak és közben mégis szórakoztatóan, játékosan tanítanak. A Jók és Rosszak Iskolája megkérdőjelezte a Jó és a Rossz fogalmát, közben pedig lehámozta a cukormázat ismert tündérmesékről. Az Itt nincsenek hercegek a modern kori családot és nemi szerepeket vette górcső alá, alaposan mérlegelve a maszkulin és feminin oldalát a helyzetnek, közben pedig a szeretet különböző formáiról értekezett. A Jótett helyébe fő témája a különböző korosztályok véleményének ütköztetése volt a boldogságról, illetve a “boldog vég” kilátásairól. A negyedik rész pedig sokkal komorabb, összetettebb, grandiózusabb történet lett, mint az eddigiek, úgy, hogy megőrizte a humorát, játékosságát. A szerelmi szálat nem lehetett nem szeretni benne, ahogyan a barátságokat sem és a finom kritikát az eddigi kapcsolati buktatókról. A fordulatok és különösen a függővég egy plusz borzongást, izgalmat adtak a történetnek, amit most már egyáltalán nem illetnék a “szappanoperás” jelzővel, ahogyan az előzményeket. Érdemes továbbolvasni »