Ha szülői áldozathozatalról van szó a Harry Potter sorozat kapcsán, szinte mindig Lily Potterre asszociálunk. Úgy gondolom, ez az egyik gyengesége a sorozatnak, hogy az anyák sokkal hangsúlyosabb szerepet kapnak, még akkor is, ha a mellettük álló édesapa is ugyanolyan jó szülő. Ez valószínűleg J. K. Rowling tapasztalatait, élményeit tükrözi, akár a saját édesapjával, akár az első férjével kapcsolatban. Számomra a legkülönösebb megnyilvánulása ennek, hogy James Potterről, mint apáról csak elejtett megjegyzésekre alapozhatunk. Ha róla van szó, leginkább iskolás éveire és gyermekkori jellemhibáira koncentrálnak a könyvek. Azonban Lily leveléből és a többiek elmondásából összegyűjtve kiderül, James jelen volt a fia életében, annyi időt töltött vele, amennyit csak tudott, foglalkoztatta, mit hagy rá, milyen világban nőjön fel, arra kezdte el nevelni, hogy jó ember legyen, bolondozott vele, közben a biztonságát is szem előtt tartotta és megkérdőjelezhetetlen volt a szeretete a gyermeke anyja iránt. Ami pedig a legfontosabb, ugyanúgy az életét adta a családjáért, ahogyan Lily is. Bár nem kétséges, hogy a rövid idő alatt, amíg élt, hatott Harry-re, de sajnos nem nevelhette fel őt, éppen az áldozata miatt. A szeretetet és útmutatást így nem tudta ennél tovább megadni neki. Érdemes továbbolvasni »
Címke: Könyves téma
Varázslatos édesanyák
A Harry Potter sorozatban sok hétköznapi bölcsesség van megfogalmazva, konkréten a cselekménybe vagy utalás szinten a sorok közé ágyazva, ami átélhetővé teszi a törénetet. Harry és a korosztálya az olvasók szeme előtt nőttek fel, kisgyerekekből fiatal felnőtté érnek a hét év alatt. Bár első ránézésre róluk szól a történet, de több ötlet és gondolat rejtőzik a könyvekben a szülői létről, felelősségről és nevelésről. Ez a történet egy fiúról, a barátairól, a családról, de legfőképp az anyai szeretetről szól. Nélkülük nem is lenne miről mesélni, annyira átjárják a történetet az édesanyák áldozatai, vagy épp a kisebb-nagyobb hibák, amiket elkövetnek. Az ő cselekedeteik sora, ami mozgatja a történetet, ami meghatározza a többi szereplő jellemének alakulását. De nem Lily Potter az egyetlen, aki kitörölhetetlen nyomot hagyott a könyveken, mert példák egész sorát állítja elénk a szerző: követendőt és kerülendőt is. Természetes is, hogy foglalkoztatta J. K. Rowlingot a kérdés, aki maga is egyedülálló, küszködő szülőként kezdett neki az írásnak, amire az is rányomta a bélyegét, hogy a saját édesanyját is elveszítette közben. A muglik és a varázslók világa nem különül el ebben, mert mindannyiunk életében egy meghatározó kapcsolat ez, akár pozitív, akár negatív értelemben. De akármilyen is legyen, mindenképp sokat tanulhatunk belőle. Jöjjön válogatásom a számomra legemlékezetesebb, varázslatos édesanyákról.Érdemes továbbolvasni »
Varázslatos tanárok
Akár iskolás az ember, akár már végzett, az augusztus utolsó napjait a várakozással, az írószervásárlással, a szeptembert pedig az iskola első, még szokatlan hetével és izgalommal köti össze. Ilyenkor ellenállhatatlan a késztetés, hogy várjuk azt a bizonyos baglyot. Szeretnénk megvenni az Abszol úton a könyveinket, pergament, talárt és esetleg egy saját háziállatot. A ládánkban képzeletben ott lapul a vonatjegy a kilenc és háromnegyedik vágányra, hogy utazhassunk haza: a Roxfortba. Alig várjuk, hogy találkozhassunk a barátainkkal, hogy elmesélhessük, mennyi minden történt a nyáron és hallhassuk az ő izgalmas tapasztalataikat is. Bár nem jártunk a Roxfortba, Harry Potter történetén keresztül mégis azt érezzük, minden évben új Sötét Varázslatok Kivédése tanárt ismerhettünk meg, bújkáltunk Argus Filch és Mrs. Norris elől és hamar rájövünk, melyik tanárt kerüljük el, kinél maradjunk csendben és kihez szaladjunk, ha kérdésünk van. Attól függetlenül, hogy sosem tudhatjuk, milyen elvek szerint alkalmazták a tanárokat, szép számmal és változatosan voltak jelen hosszabb-rövidebb ideig az iskolában. Akár azért, mert ismerték a megfelelő embert, vagy szakértői voltak egy vagy több tantárgynak, vagy jó helyen voltak jó időben vagy csak simán ősidők óta tanítottak, minden egyes tanártól tanulhattunk valamit. Ebben a bejegyzésben ennek járok utána, kezdve a szerintem legrosszabb professzortól a legjobbakig.
Érdemes továbbolvasni »
Kultúrális sokszínűség avagy a legkisebb is számít
“Nincs igazság, amíg a nem érintettek ugyanúgy fel nem háborodnak, mint az érintettek.” Benjamin Franklin
Ma már egyre elterjedtebb kritikai szempont filmeknél és könyveknél is a kultúrális sokszínűség és az egyes csoportok megfelelő számú és minőségű prezentálása. Ez egy nagyon fontos szempont egy olyan korban, amiben nagy a rasszok, vallások variálódása, a szabad munkaerőáramlás és kiemelt kérdés a migráció, a tolerancia és az együttélés. Ez hozzátesz a realitásunkhoz, hiszen nem vagyunk egyformák, mind egy nagy skálán helyezkedünk el. Ahogy nem lehet egy műben minden jellem egyforma, úgy a külsőségek sem, amik ugyanúgy alakítják a személyiségünket, mint a tapasztalataink. Ezekről minden országban más a vélemény, attól függően az adott országban mennyire vannak jelen az ezzel kapcsolatos problémák, mennyire határozzák meg az ott élők mindennapjait és mennyire nyitottak erre a beszélgetésre. Ma már egyre többen foglalkoznak azzal, ha egy filmet néznek vagy elolvasnak egy könyvet, hogy kit hogyan ábrázolnak benne, mennyire közelít a valóság arányaihoz az adott mű. Mert akár tudatosan, akár tudattalanul, de minden történet, amit befogadunk, befolyásolja a gondolkodásunkat, nem csak a saját identitásunkról, de másokhoz való viszonyunkról is. Ezért érdemes nagyon óvatosan közelíteni egy adott csoporthoz, nem mindegy, kiről milyen képet mutatunk emberek tömegeinek. Az egész lényege szerintem, hogy ne fessünk másokról olyan képet, amit mi sem olvasnánk / látnánk szívesen magunkról.Érdemes továbbolvasni »
Mennyit számít a szerző személye vagy szándéka egy mű megítélésében?
Egyetemen a legelső órán a legelső kérdés, amit egy tanárom feltett, ez volt: Mitől lesz irodalmi mű akár egy szó, egy sor, egy bekezdés vagy egy nagyobb írás? Próbálkoztunk mindenféle válaszokkal, de természetesen nem sikerült eltalálni a helyes megoldást. Ami így hangzik: attól, hogy valaki irodalomként tekint rá, úgy olvassa az adott alkotást. Ezért is éltem meg csalódásként, hogy az ott töltött időm ezek után azzal töltöm, hogy az író szemszögét tárják elém és sehol sem volt az olvasói élmény. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy otthagyjam az egyetemet. De ettől függetlenül ez egy nagyon érdekes témát vet fel, amivel mi, olvasók sokat foglalkozunk: az egymástól függő és sokszor törékeny kapcsolatra az szerző és a közönsége között. Kihez tartozik jobban egy könyv? Ahhoz, aki megalkotta, vagy ahhoz, aki magáévá teszi, értelmezi, értékeli? Milyen a kapcsolat valójában az író-olvasó, író-könyv, könyv-olvasó között? Hogyan és miért vitatkozunk egymással ugyanarról a műről? Ez a kapcsolat minden esetben építő, a vita pedig konstruktív?Érdemes továbbolvasni »
A Szépség és a Könyvek
Vannak olyan sztereotípiák, amik olyan mélyen élnek bennünk, hogy lehetetlennek tűnik felülírni őket. Az egyik ilyen, hogy egy nő vagy gyönyörű vagy intelligens. A kettő mintha kizárná egymást. Lehet, hogy sok esetben igaz, hiszen ha egy lány szép, arra tanul meg építeni, ha pedig okos, arra. De az is lehet, ha egy nő mindkettő és a saját érdekében megtanulja alaposan titkolni ezt. Hogy elég okos, hogy butábbnak mutassa be magát, mert ezt várják tőle, így simul bele könnyebben a környezetébe, miközben vele marad a meglepetés ereje. A szép nők sokszor találkozhatnak a jelenséggel, hogy kisebbítik az elért eredményeiket, mert biztos a külsejük viszi őket előre. De közben a társadalmi nyomás meg azt mutatja, ki kell emelni egy nő szépségét és minden áron meg is kell szenvedni a tökéletes külsőért. Filmekből ismerős lehet a forgatókönyv: az intelligens, bár rút kiskacsából, levéve a szemüveget, letéve a könyveket gyönyörű, partiképes hattyú lesz. De miért ne lehetne mindkettő? Miért ne érdekelhetne valakit a szépségápolás és a szellemi fejlődés is? A napokban megláttam az egyik kedvenc könyves vloggeremnél, Hannah-nál ezt az érdekes irányított kérdéssort, ami ötvözi a fent említett két területet: a sminkelést és az olvasást, a külsőt a belsővel. Lefordítottam és kicsit átalakítottam a magam ízlése, véleménye szerint. Így nem csak könyvekről írhatok most, hanem kicsit kilépve a komfortzónámból kipróbálhatom magam más területen bloggerként. Érdemes továbbolvasni »
Hangoskönyvek
Sajátos hangulatot áraszt egy könyv, amit valaki más olvas fel nekünk. Engem arra emlékeztet, mikor édesapám diavetítést tartott otthon, kiskoromban. Dallamosan, hangsúlyozva, a hangját időnként elváltoztatva. Most messze lakunk egymástól, és már nem vagyok kisgyerek, de nagyon szeretem az élményt, amit a felolvasás nyújthat. Erre a legalkalmasabb egy hangoskönyv, ami minden hallgatáskor ad a történetnek valami plusz töltetet. (Mindenek előtt leszögezném, a hangoskönyv nem egyenlő a hangjátékkal. Míg előbbi esetében a leírt szöveget szó szerint olvassa fel egy ember, a hangjátéknak saját dramaturgiája van, amit több szereplő ad elő.) Az e-könyvek után most lássuk, miért érdemes kipróbálni ezt az alternatív olvasási módot is:Érdemes továbbolvasni »
E-könyvek pro és kontra
Egy átlagos könyvmolynak, aki tisztességes mennyiséget olvas, annak minden eszközt érdemes megragadnia, hogy az olvasást változatos helyen, időben tudja művelni: megfelelő méretű és változatosan használható kanapé, mindig kéznél levő könyvjelző, a két kezét felszabadító könyvtámasz, kellő méretekkel rendelkező táska, egy jó lámpa… Nemrég szert tettem a régóta áhított tabletre és ennek kapcsán szeretnék pár szót szólni az e-könyvek előnyeiről és a hátrányairól.Érdemes továbbolvasni »
Kalózkönyvek
Múltkoriban beszélgettem egy író képviselőjével arról, miért nem lehet a könyvét elektronikusan megvásárolni, hiszen azzal az olvasó is jól jár, mert olcsóbban veheti meg azt és a kiadó is megspórolhatja a nyomdaköltséget. Meglepetésemre az volt a válasz, hogy az előző kötet, amit így kiadtak, ingyenes torrentként végezte, komolyan károsítva az alkotóit. Tudom, naiv vagyok, de engem meglepett. Ahogy más is, magamból indulok ki: mivel mindig megveszem az olvasmányaimat, így ez eszembe sem jutott. Kaptam már üzenetben pdf formátumban könyvet, de inkább töröltem. Rossz érzés lett volna megtartani és úgy nem akartam elolvasni. Egyedül A gyűrűk ura van fenn a tabletemen így, de az két másik példányban is áll a polcomon és arra várok, mikor adják ki elektronikusan is. Érdemes továbbolvasni »
Ezek a nők…
Manapság egyre több reklámkampány sugall erős női karaktereket. Úgy gondolom, ez köszönhető annak a törekvésnek, hogy a kortárs irodalom mellőzze a sekélyes szereplők felvonultatását. Ha szerencsénk van, az összetett, sallangmentes alakok ígérete nem marad beváltatlan. Futottam már bele olyan kötetbe, ahol az erős, önálló nő csak addig maradt az, míg ki nem töltötte minden gondolatát egy jól megtöltött nadrág. Hála az égnek, nem minden író elképzelése, hogy egy nő attól lesz potens, izgalmas, és szerethető, hogy akadnak elvétve önálló gondolatai is, amíg egy hím mellett ki nem teljesedik teljes passzivitásában. Azért is szeretek olvasni, mert a leírt sorok között példaképekre akadhatok, akár váratlan helyeken is, amire az elmúlt évek bőven adtak lehetőséget. Nőnap alkalmából összeszedtem a számomra legkedvesebb nőalakokat ezekből az olvasmányélményekből.Érdemes továbbolvasni »
Vendégposzt: Kötelező olvasmányokról
Véget ért az iskola és elkezdődött a téli szünet. Ideje elővenni a kötelező olvasmányokat!
Mikor írni szerettem volna kötelezőkről, és arról, mi a problémám velük, ráébredtem, csak egy szemszögből látom ezt a kérdést: a saját gyermekkori élményeim határozzák meg, hogyan is gondolkodom. Ezért felkértem valakit, aki nem csak, mint egykori gyerek láthatja ezt a témakört, hanem édesanyaként is. Fogadjátok szeretettel Barbarát, a Mom With Five blog szerzőjét, és az ő véleményét ebben a mindannyiunk számára sarkalatos kérdésben:Érdemes továbbolvasni »
