Sally Rooney: Normális emberek

Sally Rooney - Normalis emberek - 2

Van valami mazochizmus bennem, mikor olyan könyvet választok, ami gyomronrúg. Ami úgy építkezik, hogy közben azt érzem, porig rombolt bennem valamit. Ami érzelmileg teljesen lemerít, miközben fel is tölt. Valamiért mégis szükségem van néha egy durvább ébresztőre, ami kizökkent a komfortzónámból. Egy élményre, ami mélyen érint. A Normális emberek egy ilyen könyv. Ez egy magányos, melankolikus történet a felnőtté válásról és a szerelemről, ami hirtelen túl sokat ad, majd túl sokat vesz el, így túl nagy hatalma lesz két ártatlan, még romlatlan lélek felett. Észrevétlenül, de egyértelműen bekúszik a olvasó bőre alá. Két sérült fiatal útkeresését kísérhetjük végig, ami nem szép, mert itt nincs csinos kis csomagolópapír, csillámos masni, csak a leplezetlen valósága, esetlensége a tapasztalatlanságnak. Egy utazás, ami éppúgy bővelkedik fájdalomban, mint szeretetben. Két olyan embert ismerhetünk meg, akik tökéletlenek, hétköznapian furcsák, extrémek. Egy olyan kapcsolat ez, ami hatással van rájuk, végérvényesen átformálja őket, de nem jelent gyógyírt a problémáikra. A szerző mindent feltár velük kapcsolatban, ami a megértésükhöz kell, így azt, aki elkezd kötődni hozzájuk, nem ereszti el egy pillanatra sem a történetük.Érdemes továbbolvasni »

Miért nem tudtam végigolvasni az Alias Grace-t Margaret Atwoodtól?

Margaret Atwood - Alias Grace - 2Margaret Atwood fiktív történetének alapja valós: Grace Marks-ot a tizenkilencedik században, Kanadában ítélték életfogytig tartó börtönbüntetésre kettős gyilkosság vádjával, miközben feltételezett bűntársának büntetése kötél általi halál volt, amit végre is hajtottak. Az Alias Grace egy kitalált pszichológus, Simon Jordan vizsgálódásáról szól, aki szeretné kideríteni, valóban bűnös-e a lány. Nem lehet tudni, ki bűnös, ki ártatlan, inkább az emberi természeten és a szereplők közötti interakciókon van a hangsúly. Grace és dr. Jordan belső monológjain keresztül pedig kettejük életébe, gondolatvilágába nyerhetünk nagyobb betekintést. A könyv legnagyobb ereje a feszültségkeltés, amit a folyamatosan jelen lévő kettősséggel ért el a szerző. Váltakozva mutatja a bűnt és ártatlanságot, humanitást és embertelenséget, intelligenciát és ostobaságot, hatalmat és jogfosztottságot, a kimondott és a kimondatlan szavakat. Ezeket viszont nem mindig olyan embertől látjuk, akitől számítanánk rá, így zúdítva ránk kérdések áradatát.Érdemes továbbolvasni »

Jojo Moyes: Mióta megszerettelek

Jojo Moyes - Miota megszerettelek - 3

Louisa Clark egyszer megígérte, hogy bátran fog élni és feszegetni fogja a határait. Miután felépül a gyászából, végre összeszedi a bátorságát, hogy pontosan ezt tegye: elutazik New Yorkba, hogy újra együtt dolgozhasson Nathannel, Will korábbi ápolójával a felső tízezer egyik befolyásos családjánál, készen arra, hogy igent mondjon az előtte álló lehetőségekre. Eleinte kicsit furcsa az elé táruló új világ, de arra kényszeríti őt, hogy elhagyja a komfortzónáját és felfedezzen ne csak egy teljesen új kontinenst, de önmagában is olyan tulajdonságokat, érzéseket, amiket még nem tapasztalt meg. Egy új Louisa van születőben, nem az, akit Stortfoldban ismertünk meg és nem is a londoni, hanem valahol a kettő között és azokon túl. Ismeretlen emberek, váratlan események sodorják magukkal, miközben megtapasztalja azt, amit minden bevándorló: a kezdeti kultúrsokkot, az új épületek, kultúrák, szokások varázsát, a honvágyat, a sok kihagyott otthoni eseményt, a távkapcsolat nehézségeit és az új ismeretségek jellemformáló hatását. Ezek némelyike elsőre talán furcsának, érthetetlennek vagy egyenesen idegesítőnek hat, de sosem tudhatjuk, kinek milyen szerepe lesz Lou további sorsában. Csak úgy, mint a való életben, nem mindig könnyű azonnal felismerni, kitől mire számíthatunk.Érdemes továbbolvasni »

Jojo Moyes: Miután elvesztettelek

Jojo Moyes - Miutan elvesztettelek - 1

“Eleinte talán kényelmetlenül fogod érezni magad az új világodban. Az mindig fura érzés, ha az embernek el kell hagynia a komfortzónáját. …éhség van benned, Clark. Vakmerőség. Csak, mint a legtöbb ember, jó mélyen eltemetted magadban.
Csak élj jól. Csak élj.”

Ezekkel a szavakkal búcsúzott el Will Louisa-tól a Mielőtt megismertelekben. Ez a kötet másfél évvel ezután veszi fel újra a lány életének fonalát, ami korántsem olyan, amilyennek a fiú megálmodta neki. Legnehezebb talán az utolsó két tanácsot megfogadnia, mert Lou már nem ugyanaz, aki volt. Átvette felette a hatalmat a gyász, az önvád, a lelkiismeretfurdalás és a reményvesztettség. Másokól elszigetelődve, maga köré falat húzva keresi a biztonságot és próbálja kézben tartani az életét. Megpróbálja leplezni a fájdalmát. Egy repülőtéren dolgozik és mintha ő maga is arra várna, mikor lesz ereje az utazáshoz. De egyenlőre még a várószobában pincérnő, mert nem áll készen arra, hogy elinduljon. Átmeneti állapotban van nem csak helyrajzilag, de lelkileg is. Mert néha az egyetlen út, ami közelebb visz ahhoz, akit szeretünk, az elengedés. Ez azonban még lehetetlennek tűnik számára. A fájdalom, szégyen és gyász mindenkié, a sötétség része a lelkünknek. Lou-ra is hatással van a vesztesége mértéke, annak módja és a külvilág reakciója. Dühös mindenkire, de leginkább önmagára és Willre. Elveszett, kiábrándult és fél. Magában küzd a fájdalom és az élet igazságtalansága ellen.Érdemes továbbolvasni »

Beth O’Leary: Az ágybérlő

Beth O Leary - Az agyberlo - 7

Nem nagyon van kedvenc műfajom könyvek terén, inkább azt mondanám, az olyan történeteket szeretem legjobban, amik meg tudnak lepni, amik elindítanak bennem valamit. Az ágybérlőtől nem vártam semmit, csak egy habkönnyű, humoros, romantikus történetet egy forró nyári napra. Jelentem, megkaptam mindezt és még többet is. A hamisítatlan angol humora szórakoztatóvá, a közvetlen hangvétel személyessé tették Beth O’Leary debütáló kötetét. A könnyed felszín alatt viszont sokkal komolyabb hangnem, összetettebb történet és szereplők rejtőztek, mint amire számítottam volna. Valósnak, őszintének, autentikusnak hatott ettől, meghazudtolva minden előítéletem.Érdemes továbbolvasni »

Taylor Jenkins Reid: Daisy Jones & The Six

Taylor Jenkins Reid - Daisy Jones and the Six - 3A Daisy Jones & The Six interjúregény egy kitalált rockegyüttes történetéről a megalakulásuktól a bukásukig a hetvenes évek Amerikájában. A könyv azt meséli el, hogyan emelkedtek ki a banda tagjai egyénenként és együtt az ismeretlenségből, hogyan élték meg a sikert és hogyan hullott darabjaira mindez, és oszlott fel az együttes egyetlen este alatt. A könyv olyan, mintha egy MTV interjúsorozatot nézne végig, vagy a színfalak mögött beszélgetne a kedvenc zenekarával az olvasó. Nagyrészt dialógusokból áll, helyenként újságcikkekkel tarkítva. Izgalmas párosítás ez a dokumentarista, nagyon is valós stílus egy fiktív történet tálalására és nagyon jól szolgálja ki ezt a történetet: személyessé és a maga nemében egyedülállóvá teszi. Én egyszerre olvastam a könyvet és hallgattam hozzá a hangoskönyvet, amiben minden szereplőnek más és más színész adta a hangját. Ez tette a szereplőket ikonikussá, hitelessé, a könyvet pedig még intimebbé, eredetivé és élővé.Érdemes továbbolvasni »

Leigh Bardugo: Crooked Kingdom

leigh bardugo - crooked kingdom - 1

Mikor tavaly berobbant az életembe a Hat varjú, nem hittem volna, hogy a második rész végleg és visszavonhatatlanul ellopja a szívemet. Leigh Bardugo úgy ír drámát és karakterfejlődést, mint senki más. Hihetetlen, milyen ügyesen zsonglőrködik a szereplőkkel, a különböző emberi sorsok megjelenítésével, az izgalmas fordulatokkal, releváns témákkal és a minőségi írással. Egyetlen labda sem esett le, végig egyenletes színvonalon és a megfelelő arányban keverve zajlott mindez. Ez egy rendkívül gazdag, komplex és izgalmas könyvet eredményezett, ami elfoglalta nálam a méltó helyet A gyűrűk ura, a Harry Potter sorozat és a Trónok harca mellett. Érdemes továbbolvasni »

Grisaverzum: Inej Ghafa, a Kísértet

leigh bardugo - hat varjú - 10

Inej Ghafa nem csak a Hat varjú duológia, hanem az ifjú felnőttek irodalmának egyik legfontosabb alakja. Egy misztikus lélek, tragikus hős, harcos, kém. Az elnyomottak képviselője. A hatfős rablóbanda szíve-lelke, ragasztója. Egy hűséges társ, empatikus megfigyelő, aki életet visz a könyvekbe. Bár sötétben mozog otthonosan, ő a fény Ketterdamban, ami nem csak rávilágít társadalmának súlyos hiányosságaira, de reményt is ad egy szebb jövőre. Ez a fiatal nő egyszerre ébreszt bennünk szánalmat, félelmet, együttérzést és csodálatot. Azonnal kíváncsiak leszünk, mit rejt ez a makulátlan, egzotikus külső. Veszélyes kémet, ártatlan kislányt, könyörtelen gyilkost, védtelen áldozatot, bosszúállót vagy egy hittel teli lelket? Az az érzésünk, bárki legyen is, egy pillanat és már el is illant. Ő a csend ereje az őt körülvevő zajban, az árnyék félelme a napsütésben, a tisztaság a mocsokban, az észrevétlenség és a lebecsült ellenfél meglepetése egy kegyetlenségre építő világban.Érdemes továbbolvasni »

Grisaverzum: Kaz Brekker, a tolvajok mestere

Leigh Bardugo - Hat varjú - 5

Ha valaki Ketterdam utcáit rója, és meglát egy bőrkesztyűbe bújtatott kezet, egy varjúfejben végződő sétapálcát egy elegáns ifjúnál, jobb ha összekapja magát. Ugyanis Kaz Brekker nem egy elkényeztetett úrifiú, hanem egy hírhedt bandavezér, aki rá is szolgált a hírnevére. Egy hihetetlenül intelligens fiatal, aki mindent tud a város alvilágáról és úgy általában a tolvajok trükkjeiről. Sántít, így eleve hátrányból indul egy durva, fizikai erőre is építő világban, mégis okosabb tartani tőle, vagy szövetségessé tenni.Érdemes továbbolvasni »

Leigh Bardugo: Hat varjú

Leigh Bardugo - Hat varjú - 7

A Hat varjú a legjobb példa arra, hogyan érdemes kalandkönyvet írni a mai fiataloknak. Kiszámíthatatlan és pörgő cselekmény, fokozatosan mélyülő, összetett karakterek, örök, mégis aktuális témák, társadalomkritika, mindez egy jól átgondolt, magával ragadó, kissé sötét hangulatú fantáziavilágban, a Grisaverzumban. Nekem még nem volt szerencsém az írónő többi regényéhez, de így is érthető, élvezhető a történet. Izgalom, dráma, élénk párbeszédek, humor, bölcs és éles látásmód a megfelelő arányban keveredik a könyvben, amit képtelenség letenni. Ha mégis letennénk, lélekben ott maradunk tolvajok, kémek, grisák, kereskedők, maffiózok és politikusok olvasztótégelyében, Ketterdamban. Magunkkal visszük a morális filozofálást túlélésről, politikáról, manipulációról, hazaszeretetről, neveltetésről, a szakadékról egyéni-, és közérdekről és ezek társadalmi szintű konfliktusairól.Érdemes továbbolvasni »

A. J. Finn: Nő az ablakban

A. J. Finn - Nő az ablakban - 1.jpg

A. J. Finn debütáló regénye egy izgalmas thriller, feszültséggel teli krimi, melynek középpontjában Dr. Anna Fox, egykori gyermekpszichológus áll, aki egy trauma elszenvedése óta, tíz hónapja nem tette ki a lábát New Yorki házából, mert agóriafóbiás. Betegségének természetét rendkívül pontosan, és érzékenyen tárja elénk az író, ami a kötet hangulatát is megadja. Az események naplószerű leírása, és Anna nézőpontja személyessé teszi az élményt az olvasó számára, a cselekmény előrehaladtával pedig egyre jobban megismerhetjük egy nő megbánással, félelemmel teli lelki világát, a sérült gyógyító tehetetlenségét, kiszolgáltatottságát.Érdemes továbbolvasni »

Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya

Daphne du Maurier - A Manderley-ház asszonya - 2

Daphne du Maurier 1938-as regénye a Jane Eyre egyik legismertebb átirata. Bár a történet több hasonlóságot mutat az eredetivel, inkább a lélektani hatásokra koncentrál. Nem csak egy szimpla átgondolása egy korábbi kötetnek, hanem fejlődéstörténet, kísértethistória, gótikus regény, thriller, krimi és szerelmi történet is, ami méltán nevezhető mára maga is klasszikusnak. A Jane Eyre-hez hasonlóan foglalkozik a szabadság és konvenciók gondolatával, de inkább az emlékek, vágyak, titkok és az ezekből adódó rettegés a fő témái a könyvnek. Ezeket a szempontokat vizsgálva a legtöbb elhangzott mondat, esemény többértelmű, attól függően, hogy melyik szereplő szemszögéből, tapasztalataiból indulunk ki. Ez teszi letehetetlenné, többször is olvashatóvá ezt a történetet. Újra és újra felülvizsgálható akár ugyanaz a frázis vagy cselekményszál, amire mindenki máshogy reflektál, és közben végig fennmarad a feszültség az olvasóban.Érdemes továbbolvasni »

Jenny Lawson: Őrülten boldog – Vicces könyv borzalmas dolgokról

Jenny Lawson - Őrülten boldog - 1.jpg

Egy vallomással kezdeném: évek óta visszatérő vendégeim a poszt traumás stressz szindróma, a klinikai depresszió, a szorongás, az alvászavar és egyszer volt “szerencsém” az idegösszeomláshoz. Vannak démonjaim, akik olykor csak a vállamon ülve mondogatják, hogy értéktelen vagyok, nem érdemlek semmit. De időről időre teljesen körbevesznek, eltakarják a kilátást és egy szürke, örömtelen ködben bolyongok, kétségbeesetten keresve a kijáratot, a napfényt. Szerencsére eddig még nem rántott magával teljesen a mély kétségbeesés, nem zárt be végleg a sötétbe. Eddig mindig megnyertem a csatáimat és nagyon sokat tanultam belőlük. Sok szempontból most már jobb a helyzetem, mint az elején, de az útnak még nem értem a végére. Ez a könyv olyasmikre tanított, amikre eddig nem is gondoltam és fegyvert adott a kezembe, hogy a háborút is megnyerhessem.Érdemes továbbolvasni »

Krausz Emma: Osztálykép

Krausz Emma - Osztálykép - 1

A most megjelent Osztálykép legnagyobb erőssége, hogy Krausz Emma nem felejtette el, milyen kamasznak lenni. Tudja, hogy nem a korunk határozza meg a problémáink komolyságát. Tudja, itt már nem az a legfontosabb, amit elmondunk, hanem az, amiről nem beszélünk. Ebben a könyvben nincs olyan, hogy “csak valami kamasz-panasz”. Őszintén, szemellenző nélkül mutat be egy nehéz időszakot. Egyszerű, hétköznapi nyelven ír, de egyáltalán nem felszínesen. Olvastatja magát a könyv, könnyen megjegyezhető minden momentum. Így a végén kirakós módjára összeáll egy komplex, több rétegből álló történet, amiben minden mondatnak, cselekedetnek, helyszínnek jelentősége van. Friss nézőpontból mutat be régi problémákat, összetett, egyéni karakterek szemszögéből, így sosem sikkad el a lényeg.Érdemes továbbolvasni »

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Jojo Moyes - Mielőtt megismertelek - 2Bár egy kellemes, nyári, romantikus könyvnek tűnik, ezt a kötetet sokkal nagyobb mélységek, valóságosabb karakterek jellemzik, mint ahogyan azt a műfajtól vártam. Semmi szirup, nincs cukormáz. Csak az élet, úgy ahogy van: megoldandó problémákkal, hullámhegyekkel-, és völgyekkel, konfliktusokkal, szeretettel. Valami, amiért megéri küzdeni. Találkozik két ember, akikben látszólag nem sok közös van azon kívül, hogy egy városban élnek: különböző körülmények között nevelkedtek, más társadalmi osztályból érkeznek. Az anyagi helyzetük, családjuk, munkájuk is egyértelműen más irányba viszi az őket. De vajon mi lehet a közös egy arisztokrata, művelt, vakmerő férfiban és egy introvertált, munkásosztálybeli lányban, akitől az egész családja függ? A válasz egyszerű: a lehetőségek és a jövőkép hiánya.Érdemes továbbolvasni »