Varázslatos apafigurák

Varazslatos apafigurak - 3Ha szülői áldozathozatalról van szó a Harry Potter sorozat kapcsán, szinte mindig Lily Potterre asszociálunk. Úgy gondolom, ez az egyik gyengesége a sorozatnak, hogy az anyák sokkal hangsúlyosabb szerepet kapnak, még akkor is, ha a mellettük álló édesapa is ugyanolyan jó szülő. Ez valószínűleg J. K. Rowling tapasztalatait, élményeit tükrözi, akár a saját édesapjával, akár az első férjével kapcsolatban. Számomra a legkülönösebb megnyilvánulása ennek, hogy James Potterről, mint apáról csak elejtett megjegyzésekre alapozhatunk. Ha róla van szó, leginkább iskolás éveire és gyermekkori jellemhibáira koncentrálnak a könyvek. Azonban Lily leveléből és a többiek elmondásából összegyűjtve kiderül, James jelen volt a fia életében, annyi időt töltött vele, amennyit csak tudott, foglalkoztatta, mit hagy rá, milyen világban nőjön fel, arra kezdte el nevelni, hogy jó ember legyen, bolondozott vele, közben a biztonságát is szem előtt tartotta és megkérdőjelezhetetlen volt a szeretete a gyermeke anyja iránt. Ami pedig a legfontosabb, ugyanúgy az életét adta a családjáért, ahogyan Lily is. Bár nem kétséges, hogy a rövid idő alatt, amíg élt, hatott Harry-re, de sajnos nem nevelhette fel őt, éppen az áldozata miatt. A szeretetet és útmutatást így nem tudta ennél tovább megadni neki. Érdemes továbbolvasni »

Sally Rooney: Normális emberek

Sally Rooney - Normalis emberek - 2

Van valami mazochizmus bennem, mikor olyan könyvet választok, ami gyomronrúg. Ami úgy építkezik, hogy közben azt érzem, porig rombolt bennem valamit. Ami érzelmileg teljesen lemerít, miközben fel is tölt. Valamiért mégis szükségem van néha egy durvább ébresztőre, ami kizökkent a komfortzónámból. Egy élményre, ami mélyen érint. A Normális emberek egy ilyen könyv. Ez egy magányos, melankolikus történet a felnőtté válásról és a szerelemről, ami hirtelen túl sokat ad, majd túl sokat vesz el, így túl nagy hatalma lesz két ártatlan, még romlatlan lélek felett. Észrevétlenül, de egyértelműen bekúszik a olvasó bőre alá. Két sérült fiatal útkeresését kísérhetjük végig, ami nem szép, mert itt nincs csinos kis csomagolópapír, csillámos masni, csak a leplezetlen valósága, esetlensége a tapasztalatlanságnak. Egy utazás, ami éppúgy bővelkedik fájdalomban, mint szeretetben. Két olyan embert ismerhetünk meg, akik tökéletlenek, hétköznapian furcsák, extrémek. Egy olyan kapcsolat ez, ami hatással van rájuk, végérvényesen átformálja őket, de nem jelent gyógyírt a problémáikra. A szerző mindent feltár velük kapcsolatban, ami a megértésükhöz kell, így azt, aki elkezd kötődni hozzájuk, nem ereszti el egy pillanatra sem a történetük.Érdemes továbbolvasni »

Varázslatos tanárok

Varazslatos tanarok - 3Akár iskolás az ember, akár már végzett, az augusztus utolsó napjait a várakozással, az írószervásárlással, a szeptembert pedig az iskola első, még szokatlan hetével és izgalommal köti össze. Ilyenkor ellenállhatatlan a késztetés, hogy várjuk azt a bizonyos baglyot. Szeretnénk megvenni az Abszol úton a könyveinket, pergament, talárt és esetleg egy saját háziállatot. A ládánkban képzeletben ott lapul a vonatjegy a kilenc és háromnegyedik vágányra, hogy utazhassunk haza: a Roxfortba. Alig várjuk, hogy találkozhassunk a barátainkkal, hogy elmesélhessük, mennyi minden történt a nyáron és hallhassuk az ő izgalmas tapasztalataikat is. Bár nem jártunk a Roxfortba, Harry Potter történetén keresztül mégis azt érezzük, minden évben új Sötét Varázslatok Kivédése tanárt ismerhettünk meg, bújkáltunk Argus Filch és Mrs. Norris elől és hamar rájövünk, melyik tanárt kerüljük el, kinél maradjunk csendben és kihez szaladjunk, ha kérdésünk van. Attól függetlenül, hogy sosem tudhatjuk, milyen elvek szerint alkalmazták a tanárokat, szép számmal és változatosan voltak jelen hosszabb-rövidebb ideig az iskolában. Akár azért, mert ismerték a megfelelő embert, vagy szakértői voltak egy vagy több tantárgynak, vagy jó helyen voltak jó időben vagy csak simán ősidők óta tanítottak, minden egyes tanártól tanulhattunk valamit. Ebben a bejegyzésben ennek járok utána, kezdve a szerintem legrosszabb professzortól a legjobbakig.
Érdemes továbbolvasni »

Michelle Obama: Így lettem

Michelle Obama - Igy lettem - 5Michelle Obama egy ikon. Élő jelkép. Rabszolgák ükunokája, aki First Lady lett. Egy sikeres férfi mögött mellett álló, önmaga jogán is elismert, erős nő. A modern amerikai álom megtestesülése, ami a legtöbb színesbörűnek még mindig csak rémálom. Elsőnek lenni bármiben, hatalmas felelősség, ami láthatóan az ő vállát is nyomja: példát kell mutatnia és vezetnie az úton azokat, akiknek segített kitaposnia azt. Ugyanahhoz a lehetőséghez hozzásegíteni másokat, amit ő is megkapott. Ezt az érzést személteti a története. Pont emiatt hiszem azt, hogy ő nem engedhette meg magának a teljes őszinteséget, nem vehette le minden felvett maszkját. Legalábbis nem életének azon a pontján, ahol megírta ezt az önéletrajzot. Amit az optimizmusról, kitartásról, elvekről és kemény munkáról elmond, az teszi értékké az írását. Az a Michelle, akinek az egyénisége kiragyog a lapok közül, lenyűgöző. Mégis a könyvet letéve azt éreztem, a teljes képnek maximum a felét mutatta meg.  Érdemes továbbolvasni »

Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs

fredrik backman - a nagymamám azt üzeni, bocs - 1

Mind voltunk egyszer majdnem nyolc évesek, mint a történet főszereplője, Elsa. De egyszer csak átlépjük azt a határvonalat, ahonnan a Mhost átveszi az uralmat felettünk és minden bonyolult lesz, mint egy Facebook státusz. Ami még lényegesebb, lassan elfelejtjük, milyen volt a világ akkor, milyen a bennünk élő kisgyermek. A szerencséseknek van valakije, akik emlékeznek és emlékeztetnek erre. Valaki, akitől a világ nem tűnik olyan rémesnek és megtelik varázslattal, csodákkal, szuperhősökkel. Aki mellett az élet all inclusive. Elsának ilyen a nagymamája. Aki mindig mellette áll, történjen bármi. Aki felér egy hadsereggel. Akivel közös a nyelvük, történeteik és a múltjuk.Érdemes továbbolvasni »

Charlotte Brontë: Jane Eyre

Charlotte Brontë - Jane Eyre - 8

Még soha nem olvastam a Brontë nővérektől, de a hírnevük természetesen megelőzi őket, mint a viktoriánus Anglia úttörőit, akik sajnálatosan rövid életük alatt igazi klasszikusokat alkottak. A Jane Eyre-ről olyan jellemzéseket hallottam, mint feminista regény, mely megelőzte a korát, romantikus történet, mely felülmúlja Jane Austen műveit, tragikus könyv, mely méltán foglalta el az őt megillető helyet a klasszikusok között. Ez nagyrészt igaz is – bár Jane Austent nálam továbbra sem előzte meg -, de számomra a szabadságról, és annak különböző formáiról szól. A történet legdrámaibb fordulatai mindig akkor következnek be, mikor valaki szabadságát megsértik. Legyen az lelki-, fizikai-, szellemi-, vagy akár anyagi korlátozás. E mellett ez egy nő története, aki egy férfiak uralta világban nőies marad, de féltve őrzi független szellemét, és ennek megfelelően hozza meg döntéseit. A saját idejét mindenképpen megelőzte, ha nem is abban az értelemben, ahogy elsőre tűnik. A feudális értékek helyett előrevetíti a polgáriasodás eszméit, az egyén függetlenségének problémakörét boncolgatva.Érdemes továbbolvasni »

Markus Zusak: A könyvtolvaj

Markus Zusak - A konyvtolvaj - 1

Egy, már számtalanszor megírt eseményt, mint a második világháború vagy a holokauszt csak akkor érdemes újra elmesélni, ha valami újat tudunk a témában mondani. Rengetegszer olvashattuk, milyen borzalmakon mehettek keresztül azok a zsidók, akik először ki lettek rekesztve, majd mindentől megfosztották őket, bujkálni kényszerültek, vagy egy koncentrációs tábor poklába kerültek. De mit éltek át a németek, akik egy kegyetlen diktatúra szenvedő alanyai voltak? Azok, akik nem léptek be a pártba, a seregbe, így elvesztették a megélhetésüket. Akik az éhezés és szegénység mellett megélték, hogy a saját otthonukból háborús övezet lesz, miközben szomszédot szomszéd ellen fordít a hatalom és embereket kínozva vonultatnak végig az utcákon. Akik vállalták a veszélyt, hogy megmentsenek, elbújtassanak barátot, ismerőst vagy akát egy teljesen idegen embert. Ők is megtapasztalták a legnagyobb kegyetlenséget és pusztítást. Büntetésül azért, mert azt választották, ami a helyes.Érdemes továbbolvasni »

Krausz Emma: Osztálykép

Krausz Emma - Osztálykép - 1

A most megjelent Osztálykép legnagyobb erőssége, hogy Krausz Emma nem felejtette el, milyen kamasznak lenni. Tudja, hogy nem a korunk határozza meg a problémáink komolyságát. Tudja, itt már nem az a legfontosabb, amit elmondunk, hanem az, amiről nem beszélünk. Ebben a könyvben nincs olyan, hogy “csak valami kamasz-panasz”. Őszintén, szemellenző nélkül mutat be egy nehéz időszakot. Egyszerű, hétköznapi nyelven ír, de egyáltalán nem felszínesen. Olvastatja magát a könyv, könnyen megjegyezhető minden momentum. Így a végén kirakós módjára összeáll egy komplex, több rétegből álló történet, amiben minden mondatnak, cselekedetnek, helyszínnek jelentősége van. Friss nézőpontból mutat be régi problémákat, összetett, egyéni karakterek szemszögéből, így sosem sikkad el a lényeg.Érdemes továbbolvasni »

Colm Tóibín: Brooklyn

Colm Tóibín - Brooklyn - 3

Sokan nem tudják milyen érzés, ha mélyen szereted a hazádat, és mennyire fáj, mikor figyeled, hogyan változik az ország, melyet a szüleid, nagyszüleid tettek azzá, ami. Mikor már annyira durva, ahogyan az emberek egymást kezelik, mikor a jókedv kihal a fiatalokból is. Mikor rá kell jönnöd, otthon nincs jövőképed. Bármennyire szereted az országot, a várost, a családod, a barátaid, elindulsz. Kitépett szívvel, de belevágsz. Izgulsz, félsz, hiszen egyedül kell boldogulnod. Minden korábbi ismereted, a tájékozódási képességed, a kapcsolati hálód, akár még a tanulmányaid is, egy ponton túl haszontalanná válnak. Mintha újra meg kellene tanulnod járni, beszélni, ismerkedni, csak épp nagyon gyorsan.Érdemes továbbolvasni »

Elena Favilli & Francesca Cavallo: Esti mesék lázadó lányoknak

Esti mesék - 4Először egy video kapcsán találkoztam ezekkel a “mesékkel”, amit a kötet írói készítettek, Csúf igazság címmel. A kisfilmben egy kislány és az édesanyja odamegy egy mesekönyves polchoz, majd elkezdik kiválogatni belőlük a sztereotípiákra épülőket. Végül azok a könyvek maradnak a polcon, amelyekben szerepel női karakter, aki beszél is, de nem királylány. Kevés ilyen mű marad a polcon és ez ellen szerettek volna tenni valamit. Azt most hagyjuk is, hogy hogyan állították össze konkrétan ezeket a meséket, vagy, hogy kapásból kizárták a hercegnőket. De azzal, hogy a sikeres nőket lázadónak titulálják a címben, azt sugallják, hogy nőként elérni valamit természetellenes. Azzal pedig, hogy lányoknak címezték ezt a könyvet, azzal kizárják a fiúkat. Pedig ők maguk azt állítják, mindkét nemnek szól a kezdeményezés.Érdemes továbbolvasni »

Jane Hawking: Utazás a végtelenbe

Jane Hawking - Utazás a végtelenbe - 1

A mondás, mi szerint minden sikeres férfi mögött egy nő áll, több szempontból is igaz Stephen és Jane Hawking kapcsolatára. Ebben a könyvben megismerhetünk egy világszinten sikeres férfi mögött álló csodálatos nőt, aki nem foglalhatta el az általa megérdemelt helyet. Házasságuk története megindító és nagyon tanulságos. A kissé tárgyilagos írói stílus ellenére a történet magával ragadott, főleg a különböző országok és kultúrák leírása. A kapcsolatukat illető elbeszélés bár objektív, nagyon finoman mutatja be Jane érzelmeit.Érdemes továbbolvasni »

Soman Chainani: Jótett helyébe

Soman Chainani - Jótett helyébe - 2

“Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy rózsaszín ruhás szép kislány, aki az ablakban várta, hogy elrabolják. Tudta, hogy egy napon egy messzi- messzi ország uralkodója lesz majd …”

Becsülendő, hogyan mer tradícionális ötletekhez újszerű megoldásokkal nyúlni ez a sorozat. A különféle tündérmesék kifordítása és összevágása végig fenn tudja tartani az érdeklődést, annak ellenére, hogy a történet olykor magán viseli a szappanoperák jellemzőit. Számomra már-már bűnös élvezetté nőtte ki magát az utolsó epizód, a kamasztrió szenvelgései és a túlírt dráma miatt, de nem tudtam elmenni a tény mellett, hogy milyen szórakoztatóan reflektál valós jelenségekre. Végig érezni, az író tisztelettel viseltetik az alapanyag és az olvasók iránt. Közben szinte ugrókötelezik a képzelet és a valóság közti vékony határvonallal. A nyelvi játékok, a csípős humor, a részletesen kidolgozott világ és az árnyalt karakterek teszik letehetetlenné ezt a trilógiát.Érdemes továbbolvasni »

Soman Chainani: Itt nincsenek hercegek

Soman Chainani - Itt nincsenek hercegek - 2

“Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két lány…”

A sorozat folytatása megőrizte a tündérmese csomagolást, a szellemes tálalást, miközben újabb társadalmi jelenségekre reagál: A hagyományos családmodell átalakult. A kislányoknak már azt tanítják, bármit elérhetnek, majd szembesülniük kell bizonyos kor után azzal, hogy az elvárások ugyanazok maradtak: menjenek férjhez, szüljenek gyereket. A társadalom viszont nem reagált arra elég gyorsan, hogy esetleg másban is ugyanúgy megmaradjon a kiteljesedés lehetősége. Ahogy a férfiak helyzetének megváltozására sem. Szerencsére a könyvben komoly hangsúlyt kapott, hogy a nemi egyenlőség nem egyenlő a férfigyűlölettel vagy a nőuralommal. Nincs egyenlőség, amíg valamelyik fél hátrányt szenved… Miközben a szülők egyensúlyozni próbálnak a karrier, a család, és a társadalmi elvárások tengerén, egyre több gyermek él csonka-, vagy mozaik családban. De hogyan hatott mindez a mesék világára?Érdemes továbbolvasni »

Soman Chainani: Jók és Rosszak Iskolája

Soman Chainani - Jók és Rosszak Iskolája - 6

“Ősidőknek erdejében
Két kastély áll, fej fej mellett;
Egy a Jónak, egy Gonosznak,
Együtt, de mind mást tanulnak.
Menekülnél, de nem lehet,
Kifelé csak mese vezet.”

Mindannyian ismerjük a tündérmesék világát: a Jó, aki állja a sarat, hogy elnyerhesse méltó büntetését. A Rossz, aki a saját érdekeit nézi, árt másoknak, és megbűnhődik. Egyszerűnek tűnik, ha tudjuk, kire melyik szerepet osztották. De mi történik, ha a szerző sors mégsem egy bizonyos szerepre szánt minket és az utunk váratlanul irányt vált? Mi van, ha egy mese nem fekete-fehér, jó vagy rossz és mindenki indokoltan küzd a boldog végért? Ennek járt utána Soman Chainani ebben a kötetben. A borító senkit se tévesszen meg, ez nem feltélenül csak egy tündérmese a sok közül, bár a keretet az összes általunk eddig ismert történet adja hozzá.Érdemes továbbolvasni »

J. K. Rowling: Harry Potter és a halál ereklyéi

“Ott nyílok, ahol zárul.”

J. K. Rowling - Harry Potter és a halál ereklyéi - 4

Ha valamit biztosan lehet tudni a történelemről – legyen szó a muglik, vagy a varázslók históriáiról – az az, hogy ismétli önmagát. Ez a jelenség foglalja keretbe a Harry Potter köteteket. Lord Voldemort története ott kezdődik újra, ahol egyszer már befejeződött: hatalmát eltűnések, gyilkosságok, igazságtalanság és hazugságok éltetik. De változatlanul nem tanul régi hibáiból és nem érti, hogy a hatalma miért olyan illékony. Még mindig vak arra, hogy apránként ő maga gyengíti a birodalmát. A kegyetlenség, a félelem, és a megalázás eszközeivel ideig-óráig tartja maga mellett a híveit, de – ahogyan Yoda mester is megmondta – sokan csalódtak már az erő sötét oldalában. A kiábrándultak pedig gyorsabban menekülnek előle, mint Piton professzor a sampon elől. Ezek a pálfordulások a “nagyúr” orra előtt történnek, szép lassan, egyenként, de elbizakodottságában mégsem veszi észre egyiket sem. Piton szerelme, Lumpsluck lelkiismeretfurdalása, Regulus szeretete Sipor iránt, Peter Petigrew könyörülete, Ampók bosszúvágya, Narcissa veszélyes hazugsága és mindezek következményei lassan, de biztosan hozzájárulnak a “Nagyúr” bukásához. Érdemes továbbolvasni »