Varázslatos apafigurák

Varazslatos apafigurak - 3Ha szülői áldozathozatalról van szó a Harry Potter sorozat kapcsán, szinte mindig Lily Potterre asszociálunk. Úgy gondolom, ez az egyik gyengesége a sorozatnak, hogy az anyák sokkal hangsúlyosabb szerepet kapnak, még akkor is, ha a mellettük álló édesapa is ugyanolyan jó szülő. Ez valószínűleg J. K. Rowling tapasztalatait, élményeit tükrözi, akár a saját édesapjával, akár az első férjével kapcsolatban. Számomra a legkülönösebb megnyilvánulása ennek, hogy James Potterről, mint apáról csak elejtett megjegyzésekre alapozhatunk. Ha róla van szó, leginkább iskolás éveire és gyermekkori jellemhibáira koncentrálnak a könyvek. Azonban Lily leveléből és a többiek elmondásából összegyűjtve kiderül, James jelen volt a fia életében, annyi időt töltött vele, amennyit csak tudott, foglalkoztatta, mit hagy rá, milyen világban nőjön fel, arra kezdte el nevelni, hogy jó ember legyen, bolondozott vele, közben a biztonságát is szem előtt tartotta és megkérdőjelezhetetlen volt a szeretete a gyermeke anyja iránt. Ami pedig a legfontosabb, ugyanúgy az életét adta a családjáért, ahogyan Lily is. Bár nem kétséges, hogy a rövid idő alatt, amíg élt, hatott Harry-re, de sajnos nem nevelhette fel őt, éppen az áldozata miatt. A szeretetet és útmutatást így nem tudta ennél tovább megadni neki. Érdemes továbbolvasni »

Varázslatos édesanyák

Varazslatos edesanyak - 4A Harry Potter sorozatban sok hétköznapi bölcsesség van megfogalmazva, konkréten a cselekménybe vagy utalás szinten a sorok közé ágyazva, ami átélhetővé teszi a törénetet. Harry és a korosztálya az olvasók szeme előtt nőttek fel, kisgyerekekből fiatal felnőtté érnek a hét év alatt. Bár első ránézésre róluk szól a történet, de több ötlet és gondolat rejtőzik a könyvekben a szülői létről, felelősségről és nevelésről. Ez a történet egy fiúról, a barátairól, a családról, de legfőképp az anyai szeretetről szól. Nélkülük nem is lenne miről mesélni, annyira átjárják a történetet az édesanyák áldozatai, vagy épp a kisebb-nagyobb hibák, amiket elkövetnek. Az ő cselekedeteik sora, ami mozgatja a történetet, ami meghatározza a többi szereplő jellemének alakulását. De nem Lily Potter az egyetlen, aki kitörölhetetlen nyomot hagyott a könyveken, mert példák egész sorát állítja elénk a szerző: követendőt és kerülendőt is. Természetes is, hogy foglalkoztatta J. K. Rowlingot a kérdés, aki maga is egyedülálló, küszködő szülőként kezdett neki az írásnak, amire az is rányomta a bélyegét, hogy a saját édesanyját is elveszítette közben. A muglik és a varázslók világa nem különül el ebben, mert mindannyiunk életében egy meghatározó kapcsolat ez, akár pozitív, akár negatív értelemben. De akármilyen is legyen, mindenképp sokat tanulhatunk belőle. Jöjjön válogatásom a számomra legemlékezetesebb, varázslatos édesanyákról.Érdemes továbbolvasni »

Jojo Moyes: Miután elvesztettelek

Jojo Moyes - Miutan elvesztettelek - 1

“Eleinte talán kényelmetlenül fogod érezni magad az új világodban. Az mindig fura érzés, ha az embernek el kell hagynia a komfortzónáját. …éhség van benned, Clark. Vakmerőség. Csak, mint a legtöbb ember, jó mélyen eltemetted magadban.
Csak élj jól. Csak élj.”

Ezekkel a szavakkal búcsúzott el Will Louisa-tól a Mielőtt megismertelekben. Ez a kötet másfél évvel ezután veszi fel újra a lány életének fonalát, ami korántsem olyan, amilyennek a fiú megálmodta neki. Legnehezebb talán az utolsó két tanácsot megfogadnia, mert Lou már nem ugyanaz, aki volt. Átvette felette a hatalmat a gyász, az önvád, a lelkiismeretfurdalás és a reményvesztettség. Másokól elszigetelődve, maga köré falat húzva keresi a biztonságot és próbálja kézben tartani az életét. Megpróbálja leplezni a fájdalmát. Egy repülőtéren dolgozik és mintha ő maga is arra várna, mikor lesz ereje az utazáshoz. De egyenlőre még a várószobában pincérnő, mert nem áll készen arra, hogy elinduljon. Átmeneti állapotban van nem csak helyrajzilag, de lelkileg is. Mert néha az egyetlen út, ami közelebb visz ahhoz, akit szeretünk, az elengedés. Ez azonban még lehetetlennek tűnik számára. A fájdalom, szégyen és gyász mindenkié, a sötétség része a lelkünknek. Lou-ra is hatással van a vesztesége mértéke, annak módja és a külvilág reakciója. Dühös mindenkire, de leginkább önmagára és Willre. Elveszett, kiábrándult és fél. Magában küzd a fájdalom és az élet igazságtalansága ellen.Érdemes továbbolvasni »

Michelle Obama: Így lettem

Michelle Obama - Igy lettem - 5Michelle Obama egy ikon. Élő jelkép. Rabszolgák ükunokája, aki First Lady lett. Egy sikeres férfi mögött mellett álló, önmaga jogán is elismert, erős nő. A modern amerikai álom megtestesülése, ami a legtöbb színesbörűnek még mindig csak rémálom. Elsőnek lenni bármiben, hatalmas felelősség, ami láthatóan az ő vállát is nyomja: példát kell mutatnia és vezetnie az úton azokat, akiknek segített kitaposnia azt. Ugyanahhoz a lehetőséghez hozzásegíteni másokat, amit ő is megkapott. Ezt az érzést személteti a története. Pont emiatt hiszem azt, hogy ő nem engedhette meg magának a teljes őszinteséget, nem vehette le minden felvett maszkját. Legalábbis nem életének azon a pontján, ahol megírta ezt az önéletrajzot. Amit az optimizmusról, kitartásról, elvekről és kemény munkáról elmond, az teszi értékké az írását. Az a Michelle, akinek az egyénisége kiragyog a lapok közül, lenyűgöző. Mégis a könyvet letéve azt éreztem, a teljes képnek maximum a felét mutatta meg.  Érdemes továbbolvasni »

Danielle Teller: És boldogan éltek…

Danielle Teller - És boldogan éltek... - 2.jpg

“Én nem a hercegné történetét írom meg, hanem a sajátomat, az egyetlen történetet, melyet jogomban áll elmondani.”

Danielle Teller debütáló regényében Hamupipőke meséjének sötétebb oldalára vezeti az olvasóit. Nagy kedvencem ez a történet, és bár vannak elgondolkodtató elemei a gonosz mostoha érzéseit, motivációit illetően, ez a fikció az, ami több szempontból igazságot szolgáltat azzal, hogy az összes szereplőt kiemeli a mesék leegyszerűsített világából. Ellát, a mostohatestvéreit és Agnest is hús-vér emberként rajzolja meg az írónő, megőrizve legfontosabb tulajdonságaikat. Közben körbejárja a szegénység, szépség, család és társadalom fontos kérdéseit több nézőpontból is. Agnes életének olykor komor valósága nem csak kiszorítja a tündéri elemeket a történetből, de görbe tükröt is tart a mesék felé, amik nem kizárólag pozitívan hathatnak a gyermekekre. Érdemes továbbolvasni »

Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs

fredrik backman - a nagymamám azt üzeni, bocs - 1

Mind voltunk egyszer majdnem nyolc évesek, mint a történet főszereplője, Elsa. De egyszer csak átlépjük azt a határvonalat, ahonnan a Mhost átveszi az uralmat felettünk és minden bonyolult lesz, mint egy Facebook státusz. Ami még lényegesebb, lassan elfelejtjük, milyen volt a világ akkor, milyen a bennünk élő kisgyermek. A szerencséseknek van valakije, akik emlékeznek és emlékeztetnek erre. Valaki, akitől a világ nem tűnik olyan rémesnek és megtelik varázslattal, csodákkal, szuperhősökkel. Aki mellett az élet all inclusive. Elsának ilyen a nagymamája. Aki mindig mellette áll, történjen bármi. Aki felér egy hadsereggel. Akivel közös a nyelvük, történeteik és a múltjuk.Érdemes továbbolvasni »

André Aciman: Szólíts a neveden

Andre Aciman - Szolits a neveden - 2

Amióta elolvastam a könyvet, a gondolataim vissza-vissza kanyarodnak Elio történetéhez. Elevenen felidézte bennem a saját hasonló élményeimet, felkavarta a gondolataim szerelemről, életről, fájdalomról. Mostanra már elég időm volt, hogy leülepedjen bennem mindez és átgondoljam, mitől érintett meg ennyire az egész, mi az, ami miatt nem ereszt el. Szerintem az elbeszélés módja és a fő témái miatt érdemes ezt a kötetet kézbe venni.Érdemes továbbolvasni »

Elena Favilli & Francesca Cavallo: Esti mesék lázadó lányoknak

Esti mesék - 4Először egy video kapcsán találkoztam ezekkel a “mesékkel”, amit a kötet írói készítettek, Csúf igazság címmel. A kisfilmben egy kislány és az édesanyja odamegy egy mesekönyves polchoz, majd elkezdik kiválogatni belőlük a sztereotípiákra épülőket. Végül azok a könyvek maradnak a polcon, amelyekben szerepel női karakter, aki beszél is, de nem királylány. Kevés ilyen mű marad a polcon és ez ellen szerettek volna tenni valamit. Azt most hagyjuk is, hogy hogyan állították össze konkrétan ezeket a meséket, vagy, hogy kapásból kizárták a hercegnőket. De azzal, hogy a sikeres nőket lázadónak titulálják a címben, azt sugallják, hogy nőként elérni valamit természetellenes. Azzal pedig, hogy lányoknak címezték ezt a könyvet, azzal kizárják a fiúkat. Pedig ők maguk azt állítják, mindkét nemnek szól a kezdeményezés.Érdemes továbbolvasni »

Emma Donoghue: A szoba

(Aki nem olvasta el a könyvet, annak most szólok, a bejegyzés nyomokban cselekményleírást tartalmaz)

Emma Donoghue - A szoba - 3

Többször jártam már úgy, hogy minél jobb egy könyv, annál nehezebb volt szavakba önteni az érzéseket, amiket keltett bennem. A szoba felkavart, megérintett. Az elején bájos volt, majd egyre nyugtalanítóbbá vált, utána hihetetlenül izgalmas lett. És mikor már felemelkedtem volna, hirtelen nagyot zuhantam. Mintha gyomronvágtak volna. Egyszerre éreztem úgy, hogy színültig töltött és úgy, hogy teljesen kifacsart. Becsuktam a rémségei miatt, de egy perccel később megint kinyitottam, mert nem bírtam nem továbbolvasni. Kíváncsi voltam, mi lesz a főszereplők sorsa. Sodort magával a cselekmény és az érzelmi hullámvasút, amire felültetett. Ha bezárkóztam a lakásba, vagy kiléptem a kertbe, teljesen más megvilágításban láttam a világot, és benne magamat.Érdemes továbbolvasni »

J. K. Rowling: Harry Potter és a halál ereklyéi

“Ott nyílok, ahol zárul.”

J. K. Rowling - Harry Potter és a halál ereklyéi - 4

Ha valamit biztosan lehet tudni a történelemről – legyen szó a muglik, vagy a varázslók históriáiról – az az, hogy ismétli önmagát. Ez a jelenség foglalja keretbe a Harry Potter köteteket. Lord Voldemort története ott kezdődik újra, ahol egyszer már befejeződött: hatalmát eltűnések, gyilkosságok, igazságtalanság és hazugságok éltetik. De változatlanul nem tanul régi hibáiból és nem érti, hogy a hatalma miért olyan illékony. Még mindig vak arra, hogy apránként ő maga gyengíti a birodalmát. A kegyetlenség, a félelem, és a megalázás eszközeivel ideig-óráig tartja maga mellett a híveit, de – ahogyan Yoda mester is megmondta – sokan csalódtak már az erő sötét oldalában. A kiábrándultak pedig gyorsabban menekülnek előle, mint Piton professzor a sampon elől. Ezek a pálfordulások a “nagyúr” orra előtt történnek, szép lassan, egyenként, de elbizakodottságában mégsem veszi észre egyiket sem. Piton szerelme, Lumpsluck lelkiismeretfurdalása, Regulus szeretete Sipor iránt, Peter Petigrew könyörülete, Ampók bosszúvágya, Narcissa veszélyes hazugsága és mindezek következményei lassan, de biztosan hozzájárulnak a “Nagyúr” bukásához. Érdemes továbbolvasni »

J. K. Rowling: Harry Potter és a félvér herceg

J. K. Rowling - Harry Potter és a félvér herceg - 4

Tartsd magad közel a barátaidhoz, de még közelebb az ellenségeidhez! Dumbledore professzor nagyon korán felismeri, hogy valamit, amit nem ismerünk, nem győzhetünk le, csak félhetünk tőle. Ahhoz, hogy Harry-nek legyen jövője, szembe kell néznie a múlttal. Ehhez pedig felvértezi őt a leghatásosabb fegyverrel: megmutatja neki Tom Denem életének fontos állomásait, mozgatórugóit, eszközeit. Kirajzolódik egy kiszolgáltatott gyermek, aki nem tudja, milyen, ha szeretik és aki ezek után felnőttként sem képes senkivel olyan kapcsolatot kialakítani, ami nem manipuláción vagy kihasználáson alapszik. A varázserőt tévesen összetéveszti az omnipotenciával, a halhatatlansággal és bármire képes, hogy ezeket elérje. Meggyőző színészi alakításának és tehetségének köszönhetően már fiatalon olyan mélyre süllyed, ahonnan már senki sem tudja visszahozni. Az ő példája kitűnően mutatja, hogy a gyűlölet iszonyatos pusztításokra képes, de az is bőven elég hozzá, ha egy gyereknek szeretet nélkül kell felnőni. Nem azt mondom, hogy ez felmenti őt – hiszen dacára a sok közös vonásnak, Harry például nagyon is képes a szeretetre -, csak érthetőbbé teszi a személyiségét.Érdemes továbbolvasni »

J. K. Rowling: Harry Potter és a tűz serlege

“Mit számít, hogy nyelvünkben és szokásainkban különbözünk, ha a célunk közös?”

J. K. Rowling - Harry Potter és a tűz serlege - 1

Egyre inkább ott ólálkodik a Roxfort ódon falai körül a kegyetlen, borotválatlan fickó: a valóság. Csak gyűlnek a kérdések: Hogyan kezdődik egy háború: A sötét jeggyel? Vagy talán a sajtóban? Netán különös eltűnésekkel? Egy fiú tusájával? Országok és fajok közti széthúzással? A nagyúr visszatértével? A minisztérium konokságával? Nagyon átgondolt már ez a regény a vihar előtti csendről, mely összeköti a várható baljós eseményeket a látszólag összefüggéstelen előzményekkel, közben mégis szórakoztat. A végén pedig minden kérdésre választ kapunk. Érdemes továbbolvasni »

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly

“– Tárjátok fel elmétek kapuját, és tekintsetek a látható világon túlra!”

J. K. Rowling - Harry Potter és az azkabani fogoly - 1

Ez a könyv az előzőekkel ellentétben Voldemort helyett inkább azokra fókuszál, akikre hatással volt a tevékenysége. Harry szülei és a kortársaik kerülnek előtérbe, leginkább a barátság, a hűség és az idő témáit boncolgatva. Rowlingnál már nem minden fekete vagy fehér, így mondjuk Harry édesapjáról, James-ről és a barátairól sem fest mindig hízelgő képet. Minden jó tulajdonságuk ellenére az arrogancia és a vakmerőség is jellemzi a Tekergőket, amit könnyen összetévesztenek a bátorsággal. A düh mellett ezek a tulajdonságok a kamaszodó Harry-ben is kezdenek megjelenni.Érdemes továbbolvasni »

J. K. Rowling: Harry Potter és a titkok kamrája

Bathben egy vén boszorkánynak pedig volt egy olyan könyve, amit nem lehetett letenni! Aki beleolvasott, annak utána a könyvvel az orra alatt kellett járkálnia, és fél kézzel kellett csinálnia mindent.”

J. K. Rowling - Harry Potter és a titkok kamrája - 5

Ehhez a boszorkányhoz hasonlóan én sem tudom letenni a Harry Potter sorozatot. Ahogyan haladok előre a történetben, egyre inkább meg kell tanulnom fél kézzel csinálni mindent. A második kötetnek már érezhetően komolyabb a hangvétele az elsőnél, a mese mellé félelmetesebb ellenségek, már-már horrorisztikus elemek vegyültek, ezzel fokozatosan egyre nyomasztóbbá téve a cselekményt. Szerencsére ezt a hatást remek humorral, kisebb-nagyobb csodákkal ellensúlyozza Rowling, elég csak Lockhart “professzorra”, a mandragórákra vagy az elvadult repülő autóra gondolni.Érdemes továbbolvasni »