A. J. Finn: Nő az ablakban

A. J. Finn - Nő az ablakban - 1.jpg

A. J. Finn debütáló regénye egy izgalmas thriller, feszültséggel teli krimi, melynek középpontjában Dr. Anna Fox, egykori gyermekpszichológus áll, aki egy trauma elszenvedése óta, tíz hónapja nem tette ki a lábát New Yorki házából, mert agóriafóbiás. Betegségének természetét rendkívül pontosan, és érzékenyen tárja elénk az író, ami a kötet hangulatát is megadja. Az események naplószerű leírása, és Anna nézőpontja személyessé teszi az élményt az olvasó számára, a cselekmény előrehaladtával pedig egyre jobban megismerhetjük egy nő megbánással, félelemmel teli lelki világát, a sérült gyógyító tehetetlenségét, kiszolgáltatottságát.Érdemes továbbolvasni »

Ki volt valójában Rebecca, a Manderley-ház első asszonya?

(Aki nem olvasta el a Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya című könyvét, annak most szólok, a bejegyzés nyomokban cselekményleírást tartalmaz)

Ki volt valójában Rebecca, a Manderley-ház első asszonya 5

Rebecca De Winter volt a Manderley-ház első asszonya, a regény idején pedig már nem él. A férje, Maxim de Winter, legfőbb bizalmasa, Mrs. Danvers és Manderley életében betöltött szerepe tagadhatatlan, egyénisége mindenkire hatással volt, akivel / amivel csak érintkezett, jó idővel a halála után is. Azonban Rebecca személyiségét, történetét, szerepét nem ismerhetjük meg, csak mások elbeszéléseiből. Ezeket a leírásokat személyes benyomások, heves érzelmek, indulatok, tarkítják, így objektívnak semmiképp sem nevezhetőek, ráadásul tele vannak ellentmondással. Így a rá vonatkozó utalásokból, beszélgetésekből próbálok rájönni, ki volt valójában Rebecca.Érdemes továbbolvasni »

Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya

Daphne du Maurier - A Manderley-ház asszonya - 2

Daphne du Maurier 1938-as regénye a Jane Eyre egyik legismertebb átirata. Bár a történet több hasonlóságot mutat az eredetivel, inkább a lélektani hatásokra koncentrál. Nem csak egy szimpla átgondolása egy korábbi kötetnek, hanem fejlődéstörténet, kísértethistória, gótikus regény, thriller, krimi és szerelmi történet is, ami méltán nevezhető mára maga is klasszikusnak. A Jane Eyre-hez hasonlóan foglalkozik a szabadság és konvenciók gondolatával, de inkább az emlékek, vágyak, titkok és az ezekből adódó rettegés a fő témái a könyvnek. Ezeket a szempontokat vizsgálva a legtöbb elhangzott mondat, esemény többértelmű, attól függően, hogy melyik szereplő szemszögéből, tapasztalataiból indulunk ki. Ez teszi letehetetlenné, többször is olvashatóvá ezt a történetet. Újra és újra felülvizsgálható akár ugyanaz a frázis vagy cselekményszál, amire mindenki máshogy reflektál, és közben végig fennmarad a feszültség az olvasóban.Érdemes továbbolvasni »

Robert Galbraith: Kakukkszó

Robert Galbraith - Kakukkszó - 5

Coco Chanel egyszer azt mondta: “Ha olyan dolgot akarsz birtokolni, amid soha nem volt, olyan dolgokat kell megtenned érte, amiket sosem tettél!” Ez a gondolat a legjobb ellenszer irigység ellen. Mert a legtöbben időnként vágyunk olyasmi után, ami nem lehet a miénk. De a nagy sóvárgás vakká tehet arra, mi is áll igazából az árcédulán. Lehet fényes karrierünk, anyagi biztonságunk, de mit ér, ha nincs, akiben igazából bízhatnánk vagy akivel megoszthatnánk. Lehet családunk, vagyonunk, legbelül mégis ürességet érezhetünk. Lehetnek sikereink, stílusos ruhatárunk, de közben olyan stresszes az életünk, hogy felemészt minket. Azt hiszem, az egyik válasz a kérdésre, hogy miért is kell mindig több, az az, hogy az árcédulát csak akkor fedezzük fel, mikor már nem válthatjuk vissza vágyunk tárgyát.Érdemes továbbolvasni »

Stephen King: A halálsoron

Stephen King - A halálsoron - 2.jpg

Stephen Kingről a legtöbbünknek a horror és mindenféle iszonyat jut eszébe. Azt hiszem, azért ilyen sikeres ebben a műfajban, mert nagyon jól ismeri az emberi természetet. Fogja a legnagyobb félelmeinket, legrosszabb tulajdonságainkat, legerősebb motivációinkat és ellenünk fordítja. Tudja, hogy annál ijesztőbb dolgot nem találhat ki, mint amit mi a saját elménkben létre tudunk hozni. Mert nem az a legrémisztőbb, mi vár ránk odakint a sötétben, hanem az, mi lakik a lelkünkben. A valós világot írja le, benne a megszemélyesített rettegéseinkkel, szorongásainkkal, amit mi magunk teremtünk meg. A stílusa nyers, őszinte, ám mégis olyan érzékletes, hogy élesen látjuk magunk előtt mindazt, amit leír. E mellett pedig végig fenntartja a kíváncsiságunkat olyasmivel, amire nincsen logikus magyarázat, vagy van, de nem akarjuk elfogadni azt.Érdemes továbbolvasni »

Stephen King: 11.22.63.

Stephen King - 11.22.63. - 5

Stephen King az az irodalomnak, mint Alfréd Hitchcock a filmnek: a Feszültségkeltés Mestere. Kedveli a szokatlan helyzeteket, amikben megmutathatja az emberi lélek borzongató oldalát. Szereti megmutatni a színpadon a pisztolyt, ami tudjuk, el fog sülni, de addig is feszülten várakozhatunk. Rendkívül jól ért az atmoszférateremtéshez, legyen szó egy fullasztó városról vagy egy csillogó táncteremről. Az érzelmekhez is nagyon ért: a brutalitás, az agresszió nyers, a szerelem elsöprő, a problémák hétköznapiak és mégis globális szintre lép(het)nek. Közben messze az olvasó előtt jár, váltakoztatva különböző hatások elemeit, míg végül össze nem áll a kép. Érdemes továbbolvasni »