To All The Writers I’ve Loved Before

To All The Writers I've Loved Before - 1

My dearest Disappointments,

As you all can see from the title, I’m a little disillusioned. I’d like to say the classic breakup line, that this is not your fault, but I don’t want to lie. I feel that I invested in our relationship a lot of time, energy and love. But you made a victory dance on my broken heart. Now, I try to take the high road and stay calm. I really mean it, when I say, we still can be friends, for old day’s sake. In this spirit I’d like to start a conversation about our problems. Beacuse you must change some things before I can believe in you again. Maybe some day when my scars are healed and I can hope again… But don’t rush it, this is not that simple. To make it completely clear, I’d speak about my biggest disappointments, David and Dan. You guys are a great deal for me…Érdemes továbbolvasni »

Blogszületésnap: Random tények rólam

Blogszuletesnap - 14Két éves a Könyvkuczkó. Úgy vettem észre magamon is és az olvasóközönségen is, hogy ha követünk egy oldalt, blogot, szeretünk kicsit többet tudni az illetőről, akitől a megosztott érzések, gondolatok származnak. Ennek az oka lehet inspiráció, a hasonló keresése vagy az érzés kutatása, hogy nem vagyunk egyedül. Annánál, a Könyvekkel suttogó szerzőjénél láttam a bemutatkozásnak ezt a formáját és nagyon megtetszett. Így következzenek random tények rólam, az olvasási és blogolási szokásaimról:Érdemes továbbolvasni »

Blogszületésnap: Amit jobb lett volna tudni, mikor belevágtam…

Blogszuletesnap - 11Amikor öt éve elkezdtem blogot írni, szó szerint nem volt a leghalványabb fogalmam sem arról, mit csinálok. Azt gondoltam, mivel körbe vagyok véve programozókkal, majd áradnak felém a felhasználói tapasztalatok, szakmai szintű tanácsok. De ez nem így van, különösen, ha az egyiknek adatbázis fejlesztés, a másiknak meg mérnöki kutatás a szakterülete és a facebook használatához is sokszor a barátnőjüket kérdezik. Így tökéletesen vakon, térkép és útmutató nélkül vágtam bele a sűrűjébe. Nem hittem, hogy pár családtagon kívül bárki elolvassa majd, amit írok, nem gondoltam volna, hogy recenziókat kapok majd (őszintén szólva nem tudtam, hogy létezik ilyesmi…). Minden, amiben reménykedni mertem, hogy egy közösség része leszek és nem fogom elfelejteni az élményeimet. Az elején természetesen voltak sajátos, vagy egyenesen téves elképzeléseim, milyen is ez a műfaj, de nagyon hamar kiderült, ez folyamatos tanulást, fejlődést igényel. A mai napig nem tudom, van-e kialakult, felismerhető stílusom, hogy mit fogok legközelebb tanulni a többiektől vagy épp a saját tapasztalataimból. Így teljesen váratlanul ért, hogy úgy két és fél év után elkezdtek megkeresni kezdő bloggerek, hogy adjak nekik tanácsot. Úgy gondoltam, egyszerűbb írnom erről egy posztot, hogy én mit gondolok, mit lett volna jó tudnom már az elején. Ez egy teljesen szubjektív írás lesz, mert szerintem nincs egy bevált formula, ami mindenki esetében működik, csak azt tudom elmondani, számomra mi vált be, én hogyan éltem meg ezt az egészet. Íme pár jótanács, amit jó lett volna nekem is tudni már az elején:Érdemes továbbolvasni »

Blogszületésnap: Kérdezz-felelek

Blogszuletesnap - 12Pár hete a közelgő blogszületésnapom alkalmából kértelek Titeket, kérdezzetek tőlem bármit és megígértem, válaszolok ebben a bejegyzésben. Elég különböző kérdések gyűltek össze rólam, a könyvélményeimről és a blogról is. Köszönöm, hogy részt vettetek ebben a kis játékban, remélem, kielégítő válaszokat adok majd! A bejegyzés végén lesz egy kis csavar, ami remélem, érdekes beszélgetést indít majd el… De először jöjjenek a kérdéseitek:
Érdemes továbbolvasni »

Blogszületésnap: Tévhitek a könyves bloggerekről

Blogszuletesnap - 7

Öt éve írok blogot, a Könyvkuczkó pedig két éve, halloween estéjén indult el, vagyis közeledik a blogszületésnapom. Ebből az alkalomból a következő bejegyzésekben rólam, a blogger létről és az ezzel kapcsolatos tapasztalataimról fogok írni. Az elsőben azokat a tévhiteket szedtem össze, amikkel személyesen találkoztam a családom, barátaim és ismerőseim körében. Olvasóként, könyvmolyként és egy blog szerzőjeként is gyakran találkozhatunk a jelenséggel, mikor a való élet találkozik az előítéletekkel vagy a naiv elképzelésekkel. Ahogyan ennek az okai is elég változatosak, ezek a megjegyzések is a humorostól a jóindulatún keresztül a bántóig terjednek. Vágjunk is bele!Érdemes továbbolvasni »

Varázslatos apafigurák

Varazslatos apafigurak - 3Ha szülői áldozathozatalról van szó a Harry Potter sorozat kapcsán, szinte mindig Lily Potterre asszociálunk. Úgy gondolom, ez az egyik gyengesége a sorozatnak, hogy az anyák sokkal hangsúlyosabb szerepet kapnak, még akkor is, ha a mellettük álló édesapa is ugyanolyan jó szülő. Ez valószínűleg J. K. Rowling tapasztalatait, élményeit tükrözi, akár a saját édesapjával, akár az első férjével kapcsolatban. Számomra a legkülönösebb megnyilvánulása ennek, hogy James Potterről, mint apáról csak elejtett megjegyzésekre alapozhatunk. Ha róla van szó, leginkább iskolás éveire és gyermekkori jellemhibáira koncentrálnak a könyvek. Azonban Lily leveléből és a többiek elmondásából összegyűjtve kiderül, James jelen volt a fia életében, annyi időt töltött vele, amennyit csak tudott, foglalkoztatta, mit hagy rá, milyen világban nőjön fel, arra kezdte el nevelni, hogy jó ember legyen, bolondozott vele, közben a biztonságát is szem előtt tartotta és megkérdőjelezhetetlen volt a szeretete a gyermeke anyja iránt. Ami pedig a legfontosabb, ugyanúgy az életét adta a családjáért, ahogyan Lily is. Bár nem kétséges, hogy a rövid idő alatt, amíg élt, hatott Harry-re, de sajnos nem nevelhette fel őt, éppen az áldozata miatt. A szeretetet és útmutatást így nem tudta ennél tovább megadni neki. Érdemes továbbolvasni »

Varázslatos édesanyák

Varazslatos edesanyak - 4A Harry Potter sorozatban sok hétköznapi bölcsesség van megfogalmazva, konkréten a cselekménybe vagy utalás szinten a sorok közé ágyazva, ami átélhetővé teszi a törénetet. Harry és a korosztálya az olvasók szeme előtt nőttek fel, kisgyerekekből fiatal felnőtté érnek a hét év alatt. Bár első ránézésre róluk szól a történet, de több ötlet és gondolat rejtőzik a könyvekben a szülői létről, felelősségről és nevelésről. Ez a történet egy fiúról, a barátairól, a családról, de legfőképp az anyai szeretetről szól. Nélkülük nem is lenne miről mesélni, annyira átjárják a történetet az édesanyák áldozatai, vagy épp a kisebb-nagyobb hibák, amiket elkövetnek. Az ő cselekedeteik sora, ami mozgatja a történetet, ami meghatározza a többi szereplő jellemének alakulását. De nem Lily Potter az egyetlen, aki kitörölhetetlen nyomot hagyott a könyveken, mert példák egész sorát állítja elénk a szerző: követendőt és kerülendőt is. Természetes is, hogy foglalkoztatta J. K. Rowlingot a kérdés, aki maga is egyedülálló, küszködő szülőként kezdett neki az írásnak, amire az is rányomta a bélyegét, hogy a saját édesanyját is elveszítette közben. A muglik és a varázslók világa nem különül el ebben, mert mindannyiunk életében egy meghatározó kapcsolat ez, akár pozitív, akár negatív értelemben. De akármilyen is legyen, mindenképp sokat tanulhatunk belőle. Jöjjön válogatásom a számomra legemlékezetesebb, varázslatos édesanyákról.Érdemes továbbolvasni »

Sally Rooney: Normális emberek

Sally Rooney - Normalis emberek - 2

Van valami mazochizmus bennem, mikor olyan könyvet választok, ami gyomronrúg. Ami úgy építkezik, hogy közben azt érzem, porig rombolt bennem valamit. Ami érzelmileg teljesen lemerít, miközben fel is tölt. Valamiért mégis szükségem van néha egy durvább ébresztőre, ami kizökkent a komfortzónámból. Egy élményre, ami mélyen érint. A Normális emberek egy ilyen könyv. Ez egy magányos, melankolikus történet a felnőtté válásról és a szerelemről, ami hirtelen túl sokat ad, majd túl sokat vesz el, így túl nagy hatalma lesz két ártatlan, még romlatlan lélek felett. Észrevétlenül, de egyértelműen bekúszik a olvasó bőre alá. Két sérült fiatal útkeresését kísérhetjük végig, ami nem szép, mert itt nincs csinos kis csomagolópapír, csillámos masni, csak a leplezetlen valósága, esetlensége a tapasztalatlanságnak. Egy utazás, ami éppúgy bővelkedik fájdalomban, mint szeretetben. Két olyan embert ismerhetünk meg, akik tökéletlenek, hétköznapian furcsák, extrémek. Egy olyan kapcsolat ez, ami hatással van rájuk, végérvényesen átformálja őket, de nem jelent gyógyírt a problémáikra. A szerző mindent feltár velük kapcsolatban, ami a megértésükhöz kell, így azt, aki elkezd kötődni hozzájuk, nem ereszti el egy pillanatra sem a történetük.Érdemes továbbolvasni »

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Delia Owens - Ahol a folyami rakok enekelnek - 2

“A láp nem mocsár. A láp a fény hona, ahol fű nő a vízben, és a víz egybeolvad az éggel.”

Delia Owens első regénye a maga nemében páratlan: egyszerre fejlődéstörténet, krimi és egy finom óda az anyatermészethez. A középpontjában Kya Clark áll, akinek az életét az ötvenes évek elejétől a hatvanas évek végéig követhetjük nyomon, ahogyan magára hagyott hatéves kislányból fiatal nővé cseperedik egy Észak Carolinai kisváros mellett fekvő lápvidékén. Egy magányos, sokszor melankólikus történet ez, ahogyan egy teljes elszigeteltségben élő lány a természetből merít vigaszt, tudást és teremt meg egy különleges életet magának, miközben a csalódásaival, a felnőtté válással és a családja által okozott sebekkel viaskodik. Ezzel párhuzamosan kirajzolódik egy megrázó haláleset története is, amiben Kya lesz az elsőszámú gyanúsított. A könyv párhuzamosan mutatja be a lány fejlődését és a gyilkossági nyomozást, ami egyre növeli a feszültséget, miközben bemutatja a társadalom törékenységét, generációs problémákat, a szegregáció okozta feszültséget, a természet erejét és Kya összetett személyiségét. Ha pár szóban kéne összefoglalnom ezt a kötetet, azt mondanám: egyedülálló, emlékezetes, hangulatos, mély érzelmekkel teli és elgondolkodtató írás, ami nem hagyja hidegen az olvasót. Nem tökéletes, de mindenképpen különleges alkotás. Igazi élmény, amit nem érdemes kihagyni.Érdemes továbbolvasni »

Varázslatos tanárok

Varazslatos tanarok - 3Akár iskolás az ember, akár már végzett, az augusztus utolsó napjait a várakozással, az írószervásárlással, a szeptembert pedig az iskola első, még szokatlan hetével és izgalommal köti össze. Ilyenkor ellenállhatatlan a késztetés, hogy várjuk azt a bizonyos baglyot. Szeretnénk megvenni az Abszol úton a könyveinket, pergament, talárt és esetleg egy saját háziállatot. A ládánkban képzeletben ott lapul a vonatjegy a kilenc és háromnegyedik vágányra, hogy utazhassunk haza: a Roxfortba. Alig várjuk, hogy találkozhassunk a barátainkkal, hogy elmesélhessük, mennyi minden történt a nyáron és hallhassuk az ő izgalmas tapasztalataikat is. Bár nem jártunk a Roxfortba, Harry Potter történetén keresztül mégis azt érezzük, minden évben új Sötét Varázslatok Kivédése tanárt ismerhettünk meg, bújkáltunk Argus Filch és Mrs. Norris elől és hamar rájövünk, melyik tanárt kerüljük el, kinél maradjunk csendben és kihez szaladjunk, ha kérdésünk van. Attól függetlenül, hogy sosem tudhatjuk, milyen elvek szerint alkalmazták a tanárokat, szép számmal és változatosan voltak jelen hosszabb-rövidebb ideig az iskolában. Akár azért, mert ismerték a megfelelő embert, vagy szakértői voltak egy vagy több tantárgynak, vagy jó helyen voltak jó időben vagy csak simán ősidők óta tanítottak, minden egyes tanártól tanulhattunk valamit. Ebben a bejegyzésben ennek járok utána, kezdve a szerintem legrosszabb professzortól a legjobbakig.
Érdemes továbbolvasni »

Miért nem tudtam végigolvasni az Alias Grace-t Margaret Atwoodtól?

Margaret Atwood - Alias Grace - 2Margaret Atwood fiktív történetének alapja valós: Grace Marks-ot a tizenkilencedik században, Kanadában ítélték életfogytig tartó börtönbüntetésre kettős gyilkosság vádjával, miközben feltételezett bűntársának büntetése kötél általi halál volt, amit végre is hajtottak. Az Alias Grace egy kitalált pszichológus, Simon Jordan vizsgálódásáról szól, aki szeretné kideríteni, valóban bűnös-e a lány. Nem lehet tudni, ki bűnös, ki ártatlan, inkább az emberi természeten és a szereplők közötti interakciókon van a hangsúly. Grace és dr. Jordan belső monológjain keresztül pedig kettejük életébe, gondolatvilágába nyerhetünk nagyobb betekintést. A könyv legnagyobb ereje a feszültségkeltés, amit a folyamatosan jelen lévő kettősséggel ért el a szerző. Váltakozva mutatja a bűnt és ártatlanságot, humanitást és embertelenséget, intelligenciát és ostobaságot, hatalmat és jogfosztottságot, a kimondott és a kimondatlan szavakat. Ezeket viszont nem mindig olyan embertől látjuk, akitől számítanánk rá, így zúdítva ránk kérdések áradatát.Érdemes továbbolvasni »

Tűz és jég dala: Daenerys Targaryen és a hatalom

Figyelmeztetés: az éj sötét és tele cselekményleírással!

Daenerys Targaryen - 2

Daenerys Targaryen utazása a hatalommal való kapcsolatáról szól. Meg sem születik, de családja már formálja ezt a viszonyt. Apja  a Hét Királyság, egy háromszáz éve fennálló birodalom uralkodója. Aerys súlyos elmebetegsége (paranoid, téveszméi vannak, szadista) veszélyezteti ezt a birodalmat, önmagát és családját is beleértve. Bizalmatlansága feleségére is kiterjed, akit gyakorlatilag mindentől elzár. Félelme kihat fiatalabb fiának, Viserysnek a személyiségére is, akit a széltől is óvnak, de arroganciáját nem törik le. Minden kapcsolatát megmérgezi előbb vagy utóbb (jó példa erre elsőszülött fia vagy korábbi legfőbb bizalmasa, Tywin Lannister), így ellenségének száma napról napra nő. Mikor fellázadnak a Baratheonok, Starkok és Lannisterek ellene, elveszti mindenét: családját, életét és a hatalmát is. Bátyjuk, Rhaegar és édesanyjuk halála után Viserysnek és a még újszülött kishúgának menekülnie kell. Immár ők az egyedüli Targaryenek (tudomásuk szerint). Daenerys egész gyermekkora üldöztetésben, menekülésben telik, állandóan merényletektől rettegve, a biztonság legkisebb érzése nélkül. Mikor először találkozunk vele, semmi hatalma nincs, még a saját élete felett sem. Érdemes továbbolvasni »

Jojo Moyes: Mióta megszerettelek

Jojo Moyes - Miota megszerettelek - 3

Louisa Clark egyszer megígérte, hogy bátran fog élni és feszegetni fogja a határait. Miután felépül a gyászából, végre összeszedi a bátorságát, hogy pontosan ezt tegye: elutazik New Yorkba, hogy újra együtt dolgozhasson Nathannel, Will korábbi ápolójával a felső tízezer egyik befolyásos családjánál, készen arra, hogy igent mondjon az előtte álló lehetőségekre. Eleinte kicsit furcsa az elé táruló új világ, de arra kényszeríti őt, hogy elhagyja a komfortzónáját és felfedezzen ne csak egy teljesen új kontinenst, de önmagában is olyan tulajdonságokat, érzéseket, amiket még nem tapasztalt meg. Egy új Louisa van születőben, nem az, akit Stortfoldban ismertünk meg és nem is a londoni, hanem valahol a kettő között és azokon túl. Ismeretlen emberek, váratlan események sodorják magukkal, miközben megtapasztalja azt, amit minden bevándorló: a kezdeti kultúrsokkot, az új épületek, kultúrák, szokások varázsát, a honvágyat, a sok kihagyott otthoni eseményt, a távkapcsolat nehézségeit és az új ismeretségek jellemformáló hatását. Ezek némelyike elsőre talán furcsának, érthetetlennek vagy egyenesen idegesítőnek hat, de sosem tudhatjuk, kinek milyen szerepe lesz Lou további sorsában. Csak úgy, mint a való életben, nem mindig könnyű azonnal felismerni, kitől mire számíthatunk.Érdemes továbbolvasni »

Jojo Moyes: Miután elvesztettelek

Jojo Moyes - Miutan elvesztettelek - 1

“Eleinte talán kényelmetlenül fogod érezni magad az új világodban. Az mindig fura érzés, ha az embernek el kell hagynia a komfortzónáját. …éhség van benned, Clark. Vakmerőség. Csak, mint a legtöbb ember, jó mélyen eltemetted magadban.
Csak élj jól. Csak élj.”

Ezekkel a szavakkal búcsúzott el Will Louisa-tól a Mielőtt megismertelekben. Ez a kötet másfél évvel ezután veszi fel újra a lány életének fonalát, ami korántsem olyan, amilyennek a fiú megálmodta neki. Legnehezebb talán az utolsó két tanácsot megfogadnia, mert Lou már nem ugyanaz, aki volt. Átvette felette a hatalmat a gyász, az önvád, a lelkiismeretfurdalás és a reményvesztettség. Másokól elszigetelődve, maga köré falat húzva keresi a biztonságot és próbálja kézben tartani az életét. Megpróbálja leplezni a fájdalmát. Egy repülőtéren dolgozik és mintha ő maga is arra várna, mikor lesz ereje az utazáshoz. De egyenlőre még a várószobában pincérnő, mert nem áll készen arra, hogy elinduljon. Átmeneti állapotban van nem csak helyrajzilag, de lelkileg is. Mert néha az egyetlen út, ami közelebb visz ahhoz, akit szeretünk, az elengedés. Ez azonban még lehetetlennek tűnik számára. A fájdalom, szégyen és gyász mindenkié, a sötétség része a lelkünknek. Lou-ra is hatással van a vesztesége mértéke, annak módja és a külvilág reakciója. Dühös mindenkire, de leginkább önmagára és Willre. Elveszett, kiábrándult és fél. Magában küzd a fájdalom és az élet igazságtalansága ellen.Érdemes továbbolvasni »

Kultúrális sokszínűség avagy a legkisebb is számít

Diverzitás - 4

“Nincs igazság, amíg a nem érintettek ugyanúgy fel nem háborodnak, mint az érintettek.” Benjamin Franklin

Ma már egyre elterjedtebb kritikai szempont filmeknél és könyveknél is a kultúrális sokszínűség és az egyes csoportok megfelelő számú és minőségű prezentálása. Ez egy nagyon fontos szempont egy olyan korban, amiben nagy a rasszok, vallások variálódása, a szabad munkaerőáramlás és kiemelt kérdés a migráció, a tolerancia és az együttélés. Ez hozzátesz a realitásunkhoz, hiszen nem vagyunk egyformák, mind egy nagy skálán helyezkedünk el. Ahogy nem lehet egy műben minden jellem egyforma, úgy a külsőségek sem, amik ugyanúgy alakítják a személyiségünket, mint a tapasztalataink. Ezekről minden országban más a vélemény, attól függően az adott országban mennyire vannak jelen az ezzel kapcsolatos problémák, mennyire határozzák meg az ott élők mindennapjait és mennyire nyitottak erre a beszélgetésre. Ma már egyre többen foglalkoznak azzal, ha egy filmet néznek vagy elolvasnak egy könyvet, hogy kit hogyan ábrázolnak benne, mennyire közelít a valóság arányaihoz az adott mű. Mert akár tudatosan, akár tudattalanul, de minden történet, amit befogadunk, befolyásolja a gondolkodásunkat, nem csak a saját identitásunkról, de másokhoz való viszonyunkról is. Ezért érdemes nagyon óvatosan közelíteni egy adott csoporthoz, nem mindegy, kiről milyen képet mutatunk emberek tömegeinek. Az egész lényege szerintem, hogy ne fessünk másokról olyan képet, amit mi sem olvasnánk / látnánk szívesen magunkról.Érdemes továbbolvasni »